Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Kozák Károly: A szigligeti vár 1965-66. évi feltárása

A feltárási munkákat 1966. március 28-án kezdtük meg. Erdei Ferenc építészmérnökkel, a helyreállítási munkák tervezőjével, kialakítottuk a munka elvi szempontjait, kijelöltük a tereprendezés helyeit, és meghatároztuk annak mértékét is. A felsővár középső részének nagyobb mérvű rendezésével „kiszabadítjuk" a vár K-i oldalán húzódó sziklagerincet, amelyen feltevésünk szerint a vár legrégibb magja állt egykor, a két végén tornyokkal erősített „palota". E munka nyomán érzékelhetővé válik a felsővár udvara, amely az itt előkerülő épületmaradványokkal harmonikus egységet képezve, a vár szerkezetének bemutatását is lehetővé teszi. A fák és bokrok védelme, megőrzése biztosítja majd az előkerülő épületmaradványok és sziklarészek harmóniáját. A helyreállítási munkákhoz szükséges kőanyag további biztosítása céljából tereprendezési szelvényeket jelöltünk ki a laza, köves törmelékréteget mutató részeken. Az eddig végzett földmunka során egy vas szakállas puska, több különböző méretű vas ágyú- és puskagolyó került elő a „kút" közelében, valamint szépen kovácsolt fejű vasszegek. (A leletek előkerülésének helvét vázlatrajzon rögzítették). A lelőhely hitelesítése céljából ásott szelvényben további vastárgyak kerültek elő, köztük még egy szakállas puska, 1567-es évszámmal (287. kép). A leletek sűrűségéből arra következtethetünk, hogy azok egy helyről — a közelükben, részben felettük levő armírozott falmaradvány tanúsága szerint , talán a sziklagerinc E-i végén egykor álló toronyból kerülhettek a törmelék rétegbe.

18 A felső vár bejáratánál kijelölt szelvényben (288. kép) előkerült a Turco alaprajzán is jelölt kis torony. A torony előtt megtaláltuk a ledőlt kapu háromíves keretkövét (289. kép), egy vörös homokkőből faragott perselykövet, amelyiknek párja a kaputoronytól É-felé tartó, később épített falban eredeti helyén maradt, s most az is láthatóvá vált. E leletek a kapu előtt részben feltárt farkasverem feltöltési rétegeiben feküdtek. A kapu E-i síkjának meghosszabbított vonalában egy erős támpillér maradványát tártuk fel a Ny-i fal külső oldalán. A vár K-i falának külső oldalán megfigyelhető egy falsarok, amelyhez ugyancsak hozzáépítettek egy E-felé tartó falat (290. kép). Ez világosan bizonyítja, hogy a felső vár E-i zárófala, felvonóhíddal védett kapuja korábban a jelenleg ismertnél hátrább volt. A felvonóhíd egykori létét (az említett perselykövekkel együtt) az itt előkerült, tükörnyíláshoz tartozó kövek is bizonyítják. (A meghosszabbított Ny-i várfalban két lőrést találtunk, amelyek a keskeny középtől mindkét irányban tölcsérszeríkm bővülnek.) A felső vár D-i, felső végében végzett feltárás is újabb adatokat nyújtott a szigligeti vár méreteire, szerkezetére vonatkozóan. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy korábban kisebb volt a vár a ma ismert belső (felső) várnál. A D-i részen feltárt, K-Ny-i hossztengelyű ^ épületmaradvány a magas sziklagerinchez épült. ÉNy-i sarka barna, 290. kép. A felsővár K-i falában mutatkozó különböző épíl kezesek nyomai bazalttufából faragott kövekkel armírozott, s a mellé épült a felsővár Ny-i fala. Ez az egymás mellé építettség már önmagában is utal arra, hogy ez az épület korábbi, mint a mellé falazott várfal. Az épület E-i falában feltárt keskeny nyílású, kifelé és befelé rézsűs ablak (291. kép), egy másiknak csekély nyoma, az ezektől Ny-ra kibontott ajtónyílás, valamint a faltól 4,5 5 m-re feltárt, ha291. kép. A „kápolna" É-i fala az ablaknyílások maradványaival