Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében (az 1949. évi 13. sz. törvényerejű rendelet)

ségeivel nem kívánta a tulajdonost megterhelni, csupán az ilyen munkálatok tűrésére kötelezni, s amennyiben ebből a tulajdonos számára előny származik, ennek anyagi ellenértékét térítteti vissza az állam részére. A jogszabálytervezet lehetővé kívánja tenni, hogy a műemlékeket — a szocialista művelődéspolitika célkitűzéseinek megfelelően — a nép széles rétegei megismerhessék, s e célból úgy rendelkezik, hogy a miniszter által megállapított módon lehetővé kell tenni azok megtekintését, figyelembe véve azonban a jogos tulajdonosi és használói érdekeket. A MOB és a minisztérium törvényjavaslata sok kérdésben azonosan foglalt állást. így például mindkét javaslat a műemlék fogalomkörét tágan határozta meg, műemléknek tekintették nemcsak az ingatlan jellegű építészeti emlékeket, hanem az ingó jellegű tárgyakat is, ha azoknak kiemelkedő jelentőségük volt. Míg a MOB javaslatában történeti, művészeti, régészeti, népismereti szempontból történt a minősítés, addig a minisztériumi javaslat történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti és néprajzi jelentőségükre tekintettel kívánta védeni az emlékanyagot. A MOB javaslata elvileg határozta meg a műemlékek fogalmát, míg a miniszteri javaslat alaki meghatározást tartalmazott. A két javaslat egyaránt előirányozta az Országos Műemléki Hivatal felállítását, de a minisztériumi javaslatban ezenkívül tanácsadó szervként Országos Műemléki Tanács létrehozása is szerepelt. A MOB javaslataiéi eltérően a minisztériumi javaslat nem számolt a Művészeti és Történeti rCmlékek Alapja felállításával, valamint a vidéki helyi megbízottak igénybevételének lehetővé tételével. A MOB a minisztérium által készített törvényjavaslat néhány lényeges kérdésével nem értett egyet, azokra észrevételeket tett. A kártalanítással kapcsolatban károsnak tartotta a törvényjavaslatnak azt a tendenciáját, mely a tulajdonost érintő legkisebb károsodás vagy haszonkiesés esetén az államkincstár megtérítési kötelezettségét írja elő, figyelmen kívül hagyva, hogy a műemlék fenntartása közérdek, ezért az állami támogatást legfeljebb adókedvezmény formájában tartja célszerűnek. A MOB észrevételében helytelenítette, hogy a törvényjavaslatban az épületek „épségben és változatlan állapotban" történő fenntartását írták elő. Ervelése szerint ,,a változatlan állapotban való fenntartást" előíró kitétel megakadályozza a műemlékek szebbé és jobbá tételét célzó munkálatokat, s esetleg olyan értelmezést nyerhet, hogy a már átalakított, átépített állapotot kell változatlanul fenntartani. Helyette csupán az épségben történő fenntartás előírását javasolta. A MOB észrevételében nem tartotta helyesnek — a fenntartás előírása vonatkozásában — a műemlék „eredeti jellegének kifejezésére és hatásosabb érvényesülésére" utaló kitételt, mivel ez megítélésük szerint meddő vitákat eredményezhet a tulajdonossal, aki minden esetben azt igyekszik majd bizonyítani, hogy az elrendelt munkák nem a műemlék fenntartására, hanem hatásosabb megjelenésére irányultak, s így annak költségei az államkincstárt terhelik. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a MOB néhány észrevételét elfogadta. A minisztériumi javaslat módosítását azonban mégsem ez idézte elő, hanem az eredeti koncepció megváltoztatása, vagyis hogy a törvényjavaslat körébe vonták a közgyűjtemények és a levéltárak őrizetében levő ingóságokat is. II. AZ 1949. ÉVI 13. SZ. TÖRVÉNYEREJŰ RENDELET LEGFONTOSABB RENDELKEZÉSEI Ilyen előzmények eredményeképpen született meg és került kihirdetésre

1 1949. november 16-án a „múzeumokról és műemlékekről" intézkedő 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelet, melynek hatálya kiterjedt a közgyűjteményekre, a nemzeti érdekű magángyűjteményekre, a nemzeti érdekű muzeális értéktárgyakra, a műemlékekre és a védett területekre egyaránt. A minisztériumi eredeti törvényjavaslatból nem került be a törvényerejű rendeletbe az Országos Műemléki Tanács felállítása és jogkörének meghatározása, a védetté nyilvánítás és törlés módjának meghatározása, a műemlékjegyzék vezetésére vonatkozé) rendelkezés, az építményeket kezelő szervekre vonatkozó előírások, a tulajdon változás eseténi bejelentés kötelezettségének előírása, a kisajátítási eljárás kötelező megindításának előírása, a kisajátított ingatlan műemléki fenntartásának az Országos Műemléki Hivatal kötelezettségévé tétele, a magántulajdonban levő ingó emlékek közgyűjteményi őrzésének megszüntetésére vonatkozó rendelkezések, az ingó emlékek kényszerelidegenítésére vonatkozó rendelkezések, az elővásárlási jog elévülésére vonatkozó előírások , az ingó emlék engedély nélkül megkísérelt kivitele esetén a közgyűjteményben való elhelyezésre, valamint az országba történő visszahozatali költségek viselésére vonatkozó szabályok,