Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Kozák Éva: A nógrádsápi r.k. templom feltárása

259. kép. A szentélyablakok falkutatás előtt rokk kiképzésű volt. A bejárat elé a Will, század végén jellegtelen előcsarnokot építettek, mely a nyugati homlokzat összképét erősen rontotta. Az 17 11. évi Canoniea Visitatio két ajtónyílást említ, egy nyugatit és egy délit.

21 A történeti adatokat a falkutatás és a régészeti megfigyelések is alátámasztották. Feltűnt, hogy a templom déli oldalán, 2ü0. kép. A szentély elfalazott gótikus ablaka feltárás közben az első két támfal között, a lábazat megszakad, mely egyébként a templomon egységesen fut körbe. A templom alapozása az említett helyen 200 cm volt.

22 A falkutatásnál előjött a befalazott ajtónyílás, benne egy másodlagosan elhelyezett, gótikus faragott kövön levő 1778-as évszámú bekarcolás jelezte a befalazás idejét (263. kép). A befalazott ajtónyílás kibontását akadályozta a XVIII. század végén beépített karzat, mely belülről félig takarta a bejáratot.

23 A templom előcsarnokának elbontásakor előbukkant az eredeti kapunyílás kávája. A templomot övező cinteremfalban a felsősápi kaput másodlagosan felhasznált gótikus kapurészletekből alakították ki (264. kép). Ezt minden bekötés nélkül helyezték rá a küszöbre, akerítőfalba téglával építették be. A helyreállítási munkák során a kaput kiemeltük. A barokk karzat és az előcsarnok elbontásakor még számos gótikus keretkő került elő. Ezeknek, valamint a déli bejárat elfalazásában talált évszámos kő felhasználásával sikerült a templom nyugati és déli bejáratának rekonstrukcióját elkészíteni. A két bejárat profiljában és méretében megegyező. Egy időben funkcionált a kettő. Ezt figyelembe véve, a helyreállítás után is a közlekedés mind a két bejáraton át történik. A templom szentélyéből a sekrestyébe egyszerű XV. századi ajtón keresztül jutunk be (265. kép). A sekrestyét a keleti oldalról két ablak világítja meg. A falkutatás előtt úgy tűnt, hogy csak az egyik ablak középkori, melyben a kis gótikus ablakkeret is megmaradt. A kutatások idején kiderült, hogy mindkettő belső kávája középkori. A barokk építkezések alkalmával az alsó könyöklőrészre ráfalaztak. A sekrestyébe kívülről, az északi oldalról vezetett egy bejárat, barokk ajtókerettel, ahonnan néhány lépcsőn át jutottunk a sekrestyébe. Helyére gótikus, gyámköves ajtó került, melynek darabjait a kerítőfal bontásakor találtuk meg. A régészeti kutatások egyik fő feladata volt a belső és külső járószintek megállapítása. A templomot kelet-nyugati irányú árokkal vágtuk át (266. kép). Á belsőt a, legújabb korban beton padozattal fedték. Az 1746. évi Canoniea Visitatióban szerepel, hogy a belső téglával fedett.

24 A kutatásnál a betonpadozat alatt összefüggő téglapadlót találtunk habarcsrétegbe ágyazva. A lefedés megegyezik az előcsarnokéval (XVIII. század vége). Az előbbiekben említett két padlóval, valamint a templomban található temetkezésekkel az eredeti középkori nívót teljesen elásták. A szint meghatározásában a megmaradt habarcsnyomok segítettek. A templombelső déli oldalán több helyen levertük a vakolatot, a középkori vakolat alja jelzi a templom középkori szintjét, mely a mai nívónál valamivel magasabban volt. Erre következtethetünk a sekrestyebejáratnál és a diadalívnél is. A sekrestye éppúgy, mint a templombelső, téglaburkolatú. Az eredeti küszöb egy bejáratnál sem maradt meg.