Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Gergelyffy András: Palota és Castrum Palota

126. kép. A palota festett ülőfülkés ablakának freskói télyboltozatnak csak a nyugati fele vészelte át az idők viharát. Ezzel megegyezik a szentély északi oldalán fekvő, ugyancsak egyenes záródású, hozzávetőlegesen négyzetes alaprajzzal épült „sekrestye" boltozata, amelynek a felénél ugyancsak valamivel kisebb megmaradt nyugati része már feltárva látható. A „sekrestyébe" a szentélyből csonkán megmaradt eredeti ajtónyíláson át léphetünk be (129. kép). A „sekrestye" belső falmezőin felszentelési keresztek mutatkoznak. A kápolnahajótól északra még két helyiséget tárt föl a kutatás, keleti falukban egv-egv élszedéses keretű ablakkal (130. kéj)). A nyugati szárny a XIV. században széles, középoszlopos termet magábafoglaló épület volt. Az épület hossza a mai nyugati szárnyét megközelítette, s kéthajós emeleti termének közéjeoszlopa ma is a középvonalban helyezkedik el (131— 132.kép). A tagolatlan törzsű vaskos hengeroszlop lábazata fordított kockafejezethez hasonló, míg fejezete egyáltalán nincs is, a hengertörzs átvezetését a vékony négyzetes fedlemezes vállkőbe a négy sarokban elhelyezett egy-egy kicsiny, fordított félgúla alakú konzolocska végzi el. Az oszlopra támaszkodó két boltív a gerendafödém alátámasztására szolgált. A negyedik, északi szárnyépület (133. kép) a feltárás jelenlegi eredményei alapján két helyiségből állt. A keleti helyiségnek a szárny keleti folytatásában húzódó udvar felől nyílt a bejárata. Ezt a szárnyat később, de még a vár építése, 1440 előtt hosszirányú dongaboltozattal látják el. Ugyancsak hasonlóképpen boltozzák be az északi szárny és az attól keletre álló XIV. századi kaputorony közötti udvart is. A feltárt palotaegyüttest stílusjegyei alapján a XIV. század második felére kell datálnunk. Erre mutatnak a tagolatlan és csak kisméretű nyílásokkal és nyíláscsoportokkal áttört homlokzati falak, a belső sarokpillérek, metyekre a boltozati bordák támaszkodnak, a viszonylag alacsony belsők, melyek gyakran síkfödémesek, és falaikat szintén erre a korszakra jellemző kontúrozott, síkdíszítéses freskók és faburkolatok borítják. S végezetül említsük meg az építészeti tagozatok csak konkáv és sík elemekből álló grafikus profilját. Ennyi talán elég is lesz egyelőre ahhoz, hogy ne maradjon kétségünk afelől, hogy az 1409-ben kelt oklevélben említett udvartartás színterét képező, s a „Palota" helységnév formájában először 1397-ben előforduló palotaegyüttes nem sokkal az első említés előtt épülhetett. 9* 131