Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Jelentések - Horler Miklós: Az Országos Műemléki Felügyelőség építészeti helyreállításai (1963-1966)

gészeti feltárással párhuzamosan folyó állagvédelem 1965-ben fejeződött be. A palotaszárny magasan fennálló falai között szilárd födémek beiktatásával hasznosítható terek keletkeztek, amelyek kisebb igényű turistaszállás céljára alkalmasak. A diósgyőri várban az előző évben kidolgozott program alapján 1963-ban nagyszabású régészeti feltárás indult meg, amely első ütemben a belső vár, majd folytatólag a külső vár helyzetének teljes tisztázását eredményezte. Az alapos régészeti előkészítés nyomán most már lehetővé vált a belső vár restaurálásának végleges megtervezése, és a kivitel folytatása. Ennek érdekében egyidejűleg új organizációs terv szerint a felvonulási létesítményeket is áthelyeztük a váron kívüli területre. A belső vár kivitelezésével párhuzamosan 1965 végére elkészültek a külső vár helyreállítási tervei is, és a munka a továbbiakban itt folytatódott. Tervező: Ferenczy Károly. Az egri vár munkálatainak tervezői irányításában két ízben is történt személyi változás, ami a munkák előrehaladását kedvezőtlenül befolyásolta. 1963 elején az addig az Igazgatási Osztály keretében Détshy Mihály által vezetett helyreállítás tervezését Ferenczy Károly vette át. Ebből az alkalomból programjavaslatban rögzítettük le a további munka tudományos és műszaki feltételeit, javaslatot tettünk annak ütemezésére, és vázoltuk az lij tervező elvi elképzeléseit a helyreállítás építészeti megoldására nézve. Ezt követően terv készült a Földbástya helyreállítására. 1964 elején a tervezést felsőbb döntésre Sedlmayr János vette át, aki tervet készített a Tömlöc bástya helyreállítására, valamint a gótikus épület folytatásában feltárt rommaradványok bemutatására. 1964-ben a Földbástya és Tömlöcbástya kivitelezési munkái folytak. Az év végén újabb programtervezet készült a vár további években folytatandó helyreállítására. A programban két alternatívát vetettünk fel a vár további munkálataira: egy szűkebb és egy maximális elgondolást. Többszöri megvitatás után az ÉM Műemléki Bizottsága és a Városi Tanács 1966-ban a nagyobb programot fogadta el a további munkák alapjául. 1965-ben megkezdődött a székesegyház romjainak feltárása és állagmegóvása, mely a tervek mellett fokozott helyszíni művezetést is kívánt. A maradványok rendkívül rossz állapota miatt a feltárás nyomán felszínre kerülő részletek sokszor napokon belül szétporladással fenyegettek, s így azok formai rögzítése, konzerválása, illetve kiegészítése azonnali gyors és szakszerű beavatkozásokat igényelt. 1966-ban indultak meg a DK-i fülesbástya helyreállítási munkái. Visegrádon az előző években kiérlelt és Sedlmayr János által elkészített tervek alapján 1963-ban megindult a Salamon-torony helyreállítása (munkatárs: Pusztai Ilona, statikus: Szlávik Tibor). Időközben a legfelső födém anyagvizsgálati eredményei alapján az átégett Lux-féle födém helyett új födémet kellett tervezni, amely a legfelső szint tervének módosításával járt. Ezzel kapcsolatban a tervező új tervet készített a legfelső emeleti terem elpusztult gótikus boltozatának acélhálóból való rekonstrukciójára. A szellemes, újszerű megoldás érzékelteti a boltozat eredeti térhatását, ugyanakkor láthatóan hagyja a megmaradt boltvállcsonkokat és a boltvállak feletti falfelületeket. A torony a legfelső emelet kivételével 1964 végére nagy részben elkészült, és az októberi akadémiai konferencia alkalmából bemutatták. Teljes befejezése 1966-ban történt meg, és elnyerte az 1967 évi nívódíjat. A fellegvárban az egyre növekvő látogatottság szükségessé tett bizonyos ideiglenes életveszély-elhárítási és állagbiztosítási munkákat. Ezek terveit 1963-ban Sch. Pusztai Ilona elkészítette, a kivitelezés 1964—66 évekre esett. Ezzel egyidejűleg 1965—66-ban Sedlmayr János tervei szerint elkészült a keleti kaputoronynak mint különálló objektumnak a helyreállítása is. A visegrádi palota romjain 1963-ban bizonyos szerkezeti hibák jelentkeztek, egyrészt a munkák befejezetlensóge, másrészt az időjárás hatása következtében. A helyreállítás előkészítése során megállapítottuk, hogy az a vártnál nagyobb műszaki és tudományos előkészítést igényel. Ezért Sedlmayr János és Sch. Pusztai Ilona elkészítették az egész palota 1 : 50 léptékű műemléki felmérését a jelenlegi állapot lerögzítésére, egyidejűleg pedig programtervezetet dolgoztunk ki a romterület további műemlékvédelmi munkáira vonatkozóan. Ebben részletesen feltártuk a palota jelenlegi műszaki és műemléki állapotát és az azzal kapcsolatos problémákat, és javaslatot tettünk azok megoldására. Ezt a programot utólag kiegészítettük a fellegvár és az alsó vár programtervezetével is. Bár e programok jóváhagyásra nem kerültek, 1965-ben tervet készítettünk a palota díszudvarának és az ahhoz csatlakozó részeknek időszerűvé vált munkáira. Ennek során a díszudvar helyreállításának korábbi megoldásán bizonyos korrekciókat hajtottunk végre. A munkálatok 1966-ban indultak meg. A sárospataki vár helyreállításának irányítását 1963-ban Détshy Mihálytól dr. Gerő László vette át. Vezetésével készült el 1963-ban a Vöröstorony külső restaurálása, a Perényi-szárny udvari homlokzatának befejezése, és megindult az olaszbástya belső helyreállítása. 1964 elején újabb személyi változás következett be, amennyiben felsőbb intézkedésre a tervezést Koppány Tibor vette át. Az új tervező, Vladár Ágnes munkatársi közreműködésével folytatta a múlt évben megkezdett munkák irányítását. Tervei szerint elkészült a Lórántffy-szárny és a Vöröstorony közti pincerész helyreállítása, a Vöröstorony udvari bejárata előtti árok és híd kialakítása, és folytatódott az északi kazamatás várfalszakasz helyreállítása. Az olasz bástya belsejének feltárásával párhuzamosan megtörtént az egyes feltárt részletek állagmegóvása. Az év végén részletes programtervezet készült a sárospataki vár együttesének további helyreállítására vonatkozóan. Ennek megfelelően 1965-ben elkészítettük a városfal K-i szakaszá-