Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Czeglédy Ilona – Koppány Tibor: A mátraverebélyi r.k. templom

33. kép. Pilléi-lábazat a koragótikus templomból a régi templom kétszeres hosszával új hajót építettek Verébéi ven még a XIII. század végén. A bővítés oka a pusztuláson túlmenően a templom búcsújáróhely voltában kereshető. Ehhez a koragótikus templomhoz tartozott a mai épület nyugati végfalából kibontott, korábbi homlokzatszakasz, mögötte a boltozott karzattal és az arra felvezető csigalépcsővel. A hajó déli fala lábazatával együtt látható a sekrestyében, a padlástér magasságáig, a többit az északi fallal együtt a mai templom 34. kép. A koragótikus alakos testés töredéke építésekor elbontották. Az ásatás a hiányzó falakat és az ahhoz tartozó támpilléreket megtalálta. A nyugati homlokzaton levő csúcsíves bejárati kapuját még 1916-ban feltárta Lux Kálmán. A déli homlokzat ablakaibéil egy a padlástérben látható, ez egy egyenes záradékú kis ablak, valószínűleg a karzaté volt. A következő ablak könyöklőjét a mai sekrestyeajtó felett találtuk meg, ennek záradéka azonban már ismeretlen. A megtalált részletek alapján a második verebélyi templomot a következőképpen rekonstruálhatjuk: a román templom az átalakítás eredményekéiépen az új templom szentélye lett, a nyugati oldalára épített toldás pedig az új templom hajója. Ezt az új hajót valószínűleg háromszakaszos gótikus keresztboltozat fedte, tehát a boltozati osztásnak megfelelően mindkét oldalán 4—4 támpillér támasztotta. A hajó kapuja nyugati végén volt. A bejárat mögött dongaboltozatos karzat emelkedett, erre pedig a hajóból nyíló ajtón át csigalépcső vezetett. A hajó oldalfalain belül félnyolcszög alaprajzú pillérek lehettek. Ezeknek faragott, sarokleveles lábazatait az ásatás másodlagos helyen feltárta (33. kép), róluk indultak a boltozatok. Ebben a hajóban vagy a szentéllyé alakított román templomban állhatott az a kettős ülőfülke, amelyet bizonyára másodlagosan építettek a mai szentély elődjébe, és amelyet a jelenlegi ülőfülke építésekor elvágtak. A korai gótikus templom nyugati karzata felett valószínűleg a hajóval azonos szélességű torony emelkedett. A padlástérban ma is magasan állanak a korai templomhoz tartozó falak, amelyek közül a délin jól látszik a karzat feletti boltozat válla. A korai gótikus templom felépítésekor a most már szentélyként használt román épületrészt freskókkal díszítették. Az alakos falfestés töredékeit a románkori, másodlagosan felhasznált kváderköveken több helyen sikerült megtalálnunk (34. kép). Az ásatás során a román templom két oldalán olyan falak kerültek elő, amelyekből arra következtethettünk, hogy a XIV. század első felében újabb bővítések történtek: a szentély két oldalára toldaléképítményeket emeltek. Közülük az északinak a most már szentély szerepét betöltő román templomhoz csatlakozó három falát találtuk meg, ez talán sekrestye volt. A déli már nehezebben rekonstruálható. Mérete körülbelül az északival volt azonos, de keleti zárófalának helye eléggé bizonytalan. Déli fala a mai templomon belül került elő, ebből arra következtetünk, hogy az oldalépítmény két végfala támpillérszerűen nyúlt a déli fal elé. Lehetséges, hogy ez utóbbi osszárium volt. A szinte folyamatos, kisebb-nagyobb bővítések után a verebélyi templomot a XIV. században teljesen átépítették. Ennek az átépítésnek számtalan nyomát találtuk, mégis ezt az utolsó építési periódust a legnehezebb szétválasztanunk a jelenleg is álló gótikus templomtól. A falkutatásról szók) beszámolónkban említettük azokat a lefaragott boltozatindításokat, amelyeket a fő-