Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)
Tanulmányok - Czeglédy Ilona – Koppány Tibor: A mátraverebélyi r.k. templom
kis templom déli falának széle került elő, és erre a falra rakva a D 1; D 2 pillérek kőkocka alapjai. A kis feltárás leletanyaga igen szegényes volt; csupán néhány XV. századi edénytöredék és két gótikus bordatöredék került elő. A templom szentélyétől mintegy 15 m-re K felé, két egymással párhuzamos K—Ny irányú falcsonk volt. Itt kutatóárkokat húztunk, és kibontakozott előttünk egy K-felé nyitott négyszög alaprajzi! harangtorony (20. kép). Alapfala és részben felmenő fala is megmaradt, XIV—XV. századi kerámiatöredékekkel datálva. Valószínűleg fa felépítménye lehetett, és később építették a Verebiféle templom mellé. A XIX. századi leírások is említik, hogy a templom szentélye mögött falmaradványok vannak. A toronvtalan templom mellé valószínűleg a XV. században építettek harangtornyot. A régészeti feltárás eredményeit összefoglalva tehát rögzíthetjük, hogy sikerült megállapítani mind a templom belsejében, mind külső területén a hiteles középkori szintviszonyokat. A szentélv, illetve a főhajó belsejében a padlószint alatt előkerültek a templom ősi magjának, annak a kisméretű, íves szentélyű egyhajós románkori templomnak az alapfalai, amelyet a századok során bővítettek, építettek, bontottak, alakítottak. Több román, illetve gótikus periódusba tartozó további alapfal, és hat falazott sír is előkerült, sajnos az utóbbiak erősen bolygatott állapotban. Az északi mellékhajó keleti felében levő sírt Verebi Péter sírjával sikerült azonosítanunk Az ásatásból kikerült szerényebb mennyiségű cserépanyag és a nívós, értékes faragott kőanyag közelebb vitt bennünket a datálás kérdéseinek megkönnyítéséhez, a periódusok szétválasztásához (21—23. kép). A FALKUTATÁS A tervezett helyreállítás terveinek elkészítéséhez szükség volt statikai és szerkezeti vizsgálatra. Fel kellett mérnünk az épületet, mert nem állt rendelkezésünkre megbízható és teljes felmérés. Mindezzel egyidőben végeztük el a templom építéstörténeti vonatkozású falkutatását. Ennek érdekében kívül-belül levertük az amúgy is laza, málladozó újkori vakolást, az előkerült középkori nyílásokat kibontottuk és sok helyen rábontottunk a falelválásokra is. A falkutatás eredményei szervesen egészítették ki a régészeti feltárás eredményeit, a kettőből szinte egyértelműen sikerült megállapítanunk a templom építéstörténetét. A kutatás eredményei a következők voltak: 1. A templom, külsején munkánk megkezdésekor alig volt vakolat, a meglevő kisebb-nagyobb vakolatfoltok is nagyon rossz állapotban voltak. Alattuk semmiféle korábbi vakolásnak nem találtuk nyomát, csupán a déli és az északi támpillérek belső sarkaiban találtuk meg a középkori durva 20. kép. A szentély mögött feltárt harangláb falai felületű, kavicsos mészhabarcs-vakolás csekély foltjait. Valószínűnek tartjuk, hogy a középkori vakolás esetleg fennmaradó részleteit a korábbi helyreállítások alkalmával verték le. A sarkok, támpillérek, ajtó- és ablakkeretek szabadon levő, faragott kő-felületeit a korábbi. XX. századi helyreállítások alkalmával cementhabarccsal hézagolták. Ezeket a részeket a környező kőfelületekkel együtt kifagyott állapotban találtuk. A nyugati homlokzaton a vakolat leverése után bizonyosodott be az a korábbi feltevésünk, hogy a különböző szintű lábazati párkányok különböző építési periódusokat jelentenek. Az épület alaprajzi felmérése elárulta, hogy a nyugati homlokfal (24. kép) eltér a templom közel derékszögű rendszerétől, északi vége nyugat felé hajlik el. A sekrestyében talált, a ferde nyugati falra merőleges fal lábazati párkányával és a kórusalj északi részében talált, ugyancsak lábazati párkányos falmaradványa egyaránt egy korábbi templomhoz tartozott. A nyugati homlokzaton élesen elválik egy korábbi, keskenyebb homlokzatszakasz, két oldalán egyegy, a homlokzat síkjában maradó támpillérrel. A templom nyugati részének falkutatása derítette ki, hogy az épület legalább két időpontban épült, illetve hogy a jelenlegi előtt már állott itt egy, a mainál kisebb gótikus templom. Az az 1914-ben kibontott, koragótikus kis kapu, amely a nyugati homlokzat középvonalában, de nem annak nagy ablaka alatt van, ennek a korai templomnak volt a bejárata (25. kép).
