Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Jelentések - Horler Miklós: Az Országos Műemléki Felügyelőség építészeti helyreállításai (1963-1966)

AZ ORSZÁGOS MŰEMLÉKI FELÜGYELŐSÉG ÉPÍTÉSZETI HELYRELÁLÍTÁSA1 (1963 1966) Ha műemlékhelyreállítási munkánk ezekben az években elért eredményeit át akarjuk tekinteni, bevezetésül röviden utalnunk kell néhány dologra, hogy egy hosszabb fejlődés összefüggő láncszemeiként értékelhessük azokat. E négy év szűkebb előzményeit azok a szervezeti és módszertani változások jelentik, amelyeket a Hivatal munkájában 1961-ben bevezettünk, s amelyek lényeges továbbfejlődést indítottak meg a műemléknél vreállítások területén. Az ezt követő első két év eredményeiről már beszámoltunk.

1 Az azóta eltelt időszak munkája ennek következetes továbbfolytatását jelentette, és az 1964-es év végén már nemcsak magunk vonhattuk le mintegy fél évtized tanulságait, hanem alkalmunk volt arra is, hogy ezt a fejlődést nemzetközi viszonylatban is mérlegre tegyük. Mind a belső, mind a külső számvetés legfőbb pozitívuma a magyar műemlékhelyreállítási gyakorlat elvi és módszertani megszilárdulásának és a legkorszerűbb európai színvonalra való emelkedésének megállapítása volt. Azokat a törekvéseket, amelyek néhány évvel azelőtt a hazai műemlékrestaurátor apparátus újjászervezése nyomán a szigorúbb elvszerűség és differenciáltabb módszerek kialakítását igyekeztek fejlődésünk tengelyébe állítani, messzemenően igazolta az 1964. évi velencei II. Nemzetközi Műemlékvédelmi Kongresszus. Az itt elfogadott Velencei Carta

2 egyrészt maga is az elvi kérdések előtérbe kerülését demonstrálta curó])ai viszonylatban, másrészt mindenben alátámasztotta a magyar műemlékvédelemben már azt megelőzően kialakított elveket és módszereket. Ez a körülmény nem csupán a kongresszus irányvonalából és a Carta tételes megállapításaiból tűnt ki, de lemérhető volt az ebből az alkalomból rendezett nemzetközi kiállítás magyar anyagának szakmai visszhangjából és a magyar műemlékhelyreállítás iránt azt követően megnyilvánuló külföldi érdeklődésből is. A velencei kongresszuson való részvételünk és az ott bemutatott 16 tablóból álló kiállítás anyagának elkészítése már magában véve is olyan munka volt, amelyről ez időszak eredményei között külön is meg kell emlékeznünk. A kiállítás Horler Miklós és Kissnó Nagypál Judit irányítása mellett a Tervezési és Tudományos osztályok számos munkatársának lelkes és színvonalas közreműködése eredményeképp jött létre. A kiállítás és a kongresszus részletes ismertetése már más helyen megtörtént, ezért erre itt bővebben nem térünk ki.

:í A magyar műemlékhelyreállítási gyakorlat kedvező nemzetközi megítélése már közvetlenül a velencei kongresszuson is érzékelhető volt, és még nyomatékosabban kifejeződött abban az érdeklődésben, amely az ugyanez év októberében Budapesten megrendezett akadémiai műemlékvédelmi konferencia iránt a külföld részéről megnyilvánult. Az októberi konferencián magyar részről elhangzott előadások alkalmat adtak arra, hogy a munkánk megvalósult eredményei mögött levő elvi és metodikai koncepciót részben ismertessük,

4 a külföldi hozzászólásokból pedig módunk volt nem egy nemzetközi szaktekintély véleményét is hallanunk. Ezekből a megnyilatkozásokból általában igen kedvező benyomások tükröződtek.

5 Ez az időszak megvalósult munkák gyakorlati eredményei mellett tehát a műemlékhelyreállítási módszerek megszilárdulását jelentette. Különös jelentősége, hogy a magyar műemlékvédelem hosszú idő óta először állt szélesebb körű nemzetközi közvélemény elé munkájával, s ennek eredményeképpen nemzetközi tekintélyünk és pozíciónk megerősödéséről számolhatunk be. A Velencei Carta nyomán a műemlékvédelem elvi kérdései iránti érdeklődés még inkább megélénkült, és a téma további kiszélesítéséhez vezetett. 1965 őszén széles körű érdeklődés mellett zajlott le az az ankét, amely a MTA és a műemlékvédelem hivatalos fórumainak közös rendezésében, a magyar műemlékvédelem időszerű elvi és módszertani kérdéseinek megvitatását tűzte ki célul különös tekintettel az 1964 évi Velencei Cartára.

6 Az ankét nyomán már mód nyílt a magyar műemlékhelyreállítás irányelveinek részletes megfogalmazásban való rögzítésére. Ezt az anyagot a MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottsága és az ÉM Műemléki Bizottsága megvitatta és elfogadta a niűemlékhelyreállítások országos érvényű elvi alapjaként.

7 * 1963-ban néhány több éve folyó nagy várhelyreállítási munka befejezéséhez értünk el. Leg-