Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Szakál Ernő: A visegrádi Anjou-kori királyi palota gótikus kútházának rekonstrukciója

remekké elgondolását a kútház építőmestere, alkotó művésze. A tervezési módszerek megismerésére törekvés állandó kísérője a középkori művészet iránti érdeklődésnek. A mindinkább bővülő kutatások és szaporodó publikációk alapján lassan körvonalazódik az egyértelmű válasz, bár a feldolgozásnak e téren még sokat kell bepótolnia. A vitatott kérdések dokumentatív anyaga ma is alig ismert, mert a máig fennmaradt középkori rajzok nagyobb része még nincs közzétéve. A kutatás a következő években bizonyára jelentős lépésekkel halad majd előbbre egyrészt a célirányos feldolgozás, másrészt a középkori műhelyrajzok, mintakönyvek és kutatási eredmények mind gyakoribb közzététele révén. Kétségtelen azonban az is, hogy a megértéstől távolodunk is, mert az építészeti és művészeti tervezés módszerei éppen úgy, mint a kőfaragómesterség kézműves műhelygyakorlata gyökerében változott meg akkor, amikor a régi bagyományokra épülő középkori geometriai sémákat felváltott cl cl sőbbi korok aritmetikus-matematikai szemlélete. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy ma csak több oldalról tudjuk megközelíteni a középkori tervezés és kivitelezés problémáját, mert amit kutatunk, az ma széttagolt tevékenység, de a középkorban még egy egységet képezett. Munkánk során az elméleti problémát gyakorlati úton a kőfaragómesterség és a középkorban alkalmazott euklideszi síkgeometria vonalán igyekeztünk megközelíteni. A visegrádi kútház különböző kőrétegeinek egymásra vetítése, a függőleges vetületeket magában foglaló alaprajz a rekonstrukciós munka során állandó és fontos szerepet vitt. Kisebb, megismétlődő összefüggések, méretazonosságok már az egyes faragványok kiválogatásakor feltűntek, ami az egyes rétegek egymásutáni felhordásakor még jobban szembetűnt. Amikor az alapnyolcszög, a kútház lépcsősíkja befoglaló körének és az oszloptengelyeknek egymáshoz való viszonyát, kapcsolatát kerestük, felfedezhettük és megállapíthattuk azt, hogy az alaprajz befoglaló köre és a nyolcszög-sugárosztásba rajzolt érintőkörök középpontjai egybeesnek a szabadonálló oszlopok tengelyeivel. A következetes továbbkutatás révén az értintőkörös szerkesztési alapséma (264. kép) a kútház alaprajzában gyorsan beigazolódott. Analógiák után keresve e szerkesztésmód főként körablakoknál volt könvnyen megtalálható, melyeknek tagolása az érintőkörök koszorújával kompozíciót és alapsémát egyszerre jelentett. Az érintőkörös szerkesztéseknél az a szabály, hogy minden sor körnek érintenie kell az előzőket, hogy azok egymással kapcsolatban legyenek, sugárirányban a közép felé kissebbedve. Minden körablak törvényszerűen tagolódik, gazdagodik az osztások számának fokozásával. A chartresi székesegyház 1200 körüli rózsaablaka tizenkét cikkelyes, érintőkörös szerkesztése számunkra klasszikus példa. 1270 körül készült a budavári 204. kép. Erintőkörös szerkesztési séma Mátyás templom főhomlokzatának nyolcas osztású rózsaablaka és számos egyéb körablak, azonos alapsémával. Az érintőkörös geometriai alapséma alkalmazásának egyik szép késői példáját Dürer 1507 körül készült egyik fametszetében, a 265. kép. Érintőkörös szerkesztőháló-analógiák