Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében (1847-1949)

a MOB — mint testületi szerv — anélkül, hogy tagjainak megbízatása lejárt volna, gyakorlatilag be is fejezte tevékenységét.

22 Többször található különböző cikkekben, tanulmányokban utalás arra, hogy 1934-ben a MOB műemléki szakhivatallá alakult át. Dr. Gerevich Tibor, a Műemlékek Országos Bizottságának 1934ben kinevezett vezetője, maga is több ízben hivatkozik a MOB átszervezésére, bár az erre vonatkozó miniszteri leirat sehol sem található, s a MOB testületi jellegét meghatározó műemléki törvény módosítása e vonatkozásban sem történt meg. A MOB tehát lényegét tekintve olyan testületi szerv volt, mely a vallás- és közoktatásügyi miniszter hallgatólagos beleegyezésével szakhivatalként működött, és 1937-től a miniszter nem is nevezett ki a MOB-hoz sem rendes, sem levelező tagokat. Jellemző, hogy a MOB vezetőségének a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez küldött 1935., 1936., 1937. évi tevékenységről beszámoló jelentésében a MOB testületi jellege egyáltalán nincs megemlítve. A MOB volt tagjai maguk sem tudták, hogy mi történt. A MOB-nak egy 1922—1937-ig folyamatosan kinevezett tagja például 1939-ben reklamálta újabb MOB tagsági megbízatását, s dr. Gerevich Tibor, a MOB elnöke, sajátkezűleg vezette rá — válaszadás nélkül — az ügyiratra „egyelőre ad acta".

23 Vagyis lényegileg 1935-től a MOB az érvényes jogszabályok ellenére nem testületi, hanem hivatali szervként működött. IV. KÜZDELEM A KORSZERŰBB MŰEMLÉKI TÖRVÉNY MEGALKOTÁSÁÉRT Azok a bírálatok és észrevételek, amelyekkel az 1881. évi XXXIX. törvénycikket hatálybaléptekor a szakemberek fogadták, reálisnak bizonyultak. Ugyanakkor az adott körülmények között nem volt lehetőség a törvény módosítására, mivel az adott társadalmi viszonyok — a műemléki szakemberek minden erőfeszítése ellenére — nem tették lehetővé. A műemléki törvény módosítására tett kísérletek elsősorban az ingó emlékek területén jelentkeztek. Már az 1881. évi XXXIX. tc. parlamenti elfogadása során bírálták a törvényt, hogy az leszűkítetten csak az ingatlan emlékekkel foglalkozik. A szakemberek ekkor még bíztak a miniszter azon ígéretében, hogy rövid időn belül sor kerül az ingó emlékekről intézkedő törvény meghozatalára. 1881-ben létre is jött e célból egy bizottság, melyben a közoktatásügyi minisztérium mellett az igazságügy- és a pénzügyminisztérium volt képviselve, de az alakuló ülésen kívül e szerv semminemű érdemleges munkát nem végzett. Nyilván ennek eredménye volt az, hogy 1882-ben Henszlmann Imre, a MOB előadója újabb — a törvényjavaslatot előkészítő — bizottság létrehozását javasolta a miniszternek.

23 A műemlékvédelem lelkes apostola, báró dr. Forster Gyula, a MOB elnöke mindent megtett az ingó emlékekre vonatkozó törvény mielőbbi meghozatala érdekében. E célból nemcsak bírálta a Múzeumok és Könyvtárak Főfelügyelősége által elkészített törvényjavaslatokat, hanem az ingó műemlékek és leletek védelméről maga is elkészítette törvényjavaslatát. Annak érdekében, hogy az ingó műemlékekre vonatkozó törvény mielőbb megszülessen, Forster megírta ,,A műemlékek védelme a magyar és a külföldi törvényhozásban" c. művét, melyben részleteiben tárgyalta az ingatlan és ingó emlékekkel kapcsolatos kérdéseket, ismertette az azokra vonatkozó jogi szabályokat. A Múzeumok és Könyvtárak Főfelügyelőségének felügyeleti szerve, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa — ennek Forster maga is tagja volt — 1912 januárjában az igazságügyminisztériummal előzetesen egyeztetett törvényjavaslatot terjesztett fel az ingó emlékekre vonatkozóan a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. A 31 évig tartó munka eredménye azonban még ekkor sem realizálódott, mivel a miniszter azt nem terjesztette a parlament elé. 1920-ban a vallás- és közoktatásügyi miniszter annak érdekében, hogy a jogszabály hiányát némiképp enyhítse, rendeletet adott ki a műtárgyak és régiségek kivitelének engedélyezésénél követendő eljárásra vonatkozóan, s ebben általában a múzeumok jogkörét határozta meg, s a MOB-ra az építészeti tervrajzok és a műemléki felvételek külföldre történő kivitelének engedélyezését bízta.

25 1922-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter a MOB-ot bízta meg az ingó műemlékek védelmére vonatkozó törvényjavaslat sürgős elkészítésével. A MOB akkori elnökhelyettese, Kertész K. Róbert a törvényjavaslat szerkesztésére alakuló albizottság elnöki teendőinek ellátására Forster Gyulát, a MOB lemondott elnökét kérte fel. Forster a megbízást nem vállalta, és kesernyés hangú levélben utalt az e téren végzett munkásságára és arra, hogy az elkészített javaslat már 10 éve a vallás- és közoktatásügyi miniszternél fekszik, és az alkalmas a parlament elé bocsátásra.

26 ,,A múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdésének rendezéséről" szóló 1929. évi XI. tc. III. fejezete, amely az ingó műemlékek és egyéb muzeális tárgyak felkutatása és védelme tárgyában intézkedett, végre 48 évi huzavona után megvalósította Forster Gyula álmát, megszületett az ingó műemlékekre vonatkozó törvény. E tanulmánynak nem célja az ingó emlékekre vonatkozó jogszabály-tervezetek és jogszabályok elemzése, csupán arra kívánok rámutatni, hogy az ingatlan emlékek védelmével megbízott Műemlékek Országos Bizottságának nem volt jogköre az ingó emlékek felett, azok védelme múzeumi feladat volt. Mégis a MOB nagyon sokszor és nagy előszeretettel foglalkozott az ingó emlékekkel. Ezt lu