Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Mendele Ferenc: A túristvándi vízimalom

187. kép. Az istvándi vízimalom századeleji képe sített deszkázattal készüljenek.) A XVIII. századi malom már feltétlenül három vízikerékkel működött amelyből kettő „liszttel forgó" volt (lisztet őrölt), a harmadik pedig darálót hajtott. Mind az őrlés, mind a darálás őrlőkövekkel történt. Ehhez a malomhoz még guba-kalló is tartozott,

5 amihez a víz közvetenüll a víziládából, az un. „szivárványból" vezetett. A vizet a nutos tölgyfapallókból („fésűs-karókból") készített támfal („vízgát") vezette az alul és kétoldalt deszkával burkolt, cölöpökre állított víziládába. A ládába kerülő vizet az ék alakú an kifaragott szivárványkarók sora (lényegében egy erős lécrács) tisztította meg a gallyaktól, és ez védte meg télen a zajló jégtábláktól a zsilipeket és a vízikerekeket is. (A század elején a vízikerekeket télen favázas, felül és oldalt deszkával burkolt ,,kerékház"-zal fedték be. A kerékházban szükség esetén fűtöttek is, így elkerülték azt, hogy a víz a kerekekre ráfagyva összetörje a berendezést.) A szivárványból három, zsilipekkel lezárható csatorna („kerékcsatorna", „zúgó") vezette el a vizet. A malomház felőli első csatorna két, a középső egy vízikereket hajtott. A harmadik zsilip (pusztazsilip, szabadzsilip) megnyitásával az ún. szabad vizet engedték ki a szivárványból. Ha a Túr erősen megduzzadt, vagy ha a malom huzamosabb ideig nem működött, akkor a víz mindhárom zsilip lezárásával a szivárvány mellé épített kétkapus zsilipen („fluderkapun") távozott el. A víziláda és a kétkapus zsilip fölött — nagyjából a mai gyaloghíd vonalában — tölgygerendékból épített szekérhíd (kocsihíd) vezetett át. Lényegében a vízimalomhoz tartozott az 1948—49-ben lebontott, facölöpökön álló, gerendavázas, deszkafalas, zsindelyfedésű műhelyház (187. kép) és a fürdőház

6 is. 1899-ben a korhadt faoszlopok („ágasok") és gerendák („talpfák", „süveggerendák") kicserélésével újítják fel a malmot. (A tetőgerincen állé) szellőző zászlóján az évszám erre utal.) 1904-ben az addig csak őrlőkövekkel dolgozó és osztályozatlan lisztet („parasztlisztet") biztosító malom berendezését is korszerűsíteni kezdik,

7 annak ellenére, hogy a környékbeli műmalmok, pl. a gőzmalmok megjelenése ,, . . . talán a legkevesebbet a vízi malmoknak ártott . . ."

8 A hátsó vízikerék tengelyére ekkor egy 22-es hengerszéket szerelnek föl, a másik két kerékkel továbbra is „kövön őrölnek". 1925—26-ban a másik belső vízikerékre 20/60-as simahengert szerelnek. Ezt a hengert azonban a kerék nem tudja megfelelően működtetni, ezért már 1927-ben ide is 22-es hengerszéket építenek be. Ettől kezdve a mai napig a két 10* 147