Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)
84. kép. Az Olasz-bástya alaprajza Römisch 1785. évi térképén kb. 48,5 m hosszan nyúlt kelet felé. Keleti fala pedig erre merőlegesen húzódott 48 m hosszan északnak, ahol alaktalanná romosodott faltömeg zárta le, mely északról a várkastély keleti oldala előtti lejtőbe veszett (83. kép). Innen újabb kerítés húzódott a Vorös-torony északkeleti sarkáig. A homlokfalak közül legépebben a nyugati állt, mert ezt 1945-ig az eléje épített vasszerkezetű melegház takarta. Az átlag 4,50 m magas terméskőfal függőleges homloksíkjában négy, nagy faragott kövekkel keretezett, íves záródású, tölcséres lőrés és egy később tört ajtó nyílt. A déli oldal nyugati, a teljes falhossz kb. kétharmadát kitevő szakasza, benne négy, az előbbiekhez hasonló lőréssel, aránylag szintén épen állt, mert a melegház ezt is takarta. Keleti szakasza, mely az előbbi síkjától enyhe töréssel eltért, és a keleti oldal erősen rongált volt; terméskőburkolata nagyrészt csaknem a terepszintig leomlott. Mindkét oldalon alaktalan nyílások sora tátongott. A kb. 2,50 m vastag homlokfalak mögött átlag 4 m széles, terméskő dongaboltozatos kazamatafolyosó húzódott, amely a keleti oldal északi végén két pillérrel megosztott, ötszög alaprajzú ágyúterembe torkolt, s ebből északnyugat felé kőfallal elrekesztett folyosószakasz indult. A körítő bástyafalakon belül a lepusztult falkoronákkal, egyben a Vörös-torony földszinti kordonpárkányával kb. egy szinten parkosított terasz volt, a bástya körüli terepszintnél mintegy 4,50 m-rel magasabban. Az omladék és a későbbi falazatok eltávolítása, továbbá a keleti és északkeleti oldal előtti feltöltésben végzett feltárás nyomán a bástya alaprajzi elrendezése tisztázódott, és nagyjából azonosnak bizonyult az 1785. évi Römisch-féle térképen látható idommal 17 (84. kép). A keleti fal északi végén az omladékból kibontakozott egy 85. kép. Az Olasz-bástya feltárt északkeleti fala 86. kép. Az Olasz-bástya északkeleti sarokbástyácskájában feltárt lőrés kisebb kiszögellésű sarokbástyácska. Ennek északi oldalától északnyugati irányban a Perényi-szárny északi végéig 33 m hosszúságban húzódott a bástya északkeleti lezáró fala, mögötte pedig az említett kazamataág elfalazott, beszakadt boltozatú és betemetett szakasza. A falban északról dél felé sorban egy keskeny, egyágú, beszakadt boltozatú és két épen maradt háromágú lőrés nyílt (85—86. kép). A csatlakozó sarokbástyácskának az erre és a keleti bástyafalra merőlegesen 3,70 m-re kiszögellő oldalain egy-egy kisebb oldalazó lőrés nyílt, amelyeket utólag bővítettek. A két, 14,35 m, illetve 14,90 m hosszú homlokoldalán egy-egy közéj)ső