Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)
A VESZPRÉMI SZENT GYÖRGY-KÁPOLNA ROMJAINAK ÁLLAGVÉDELME A veszprémi várban, a székesegyház és a volt Nagyszeminárium közötti kis parkterületen 1957ben Hungier József tanár kezdeményezésére régészeti kutatás indult meg. Az ásatás dr. Szentléleky Tihamérnak, a Bakonyi Múzeum akkori igazgató-jának vezetésével kezdődött, majd H. Gyürky Katalin régész irányításával folytatódott. A feltárással párhuzamos történeti kutatásban tevékenyen vett részt néhai dr. Gutheil Jenő, Veszprém középkori történetének kutatója. Az ő javaslatára kezdték az ásatást a jelzett helyen, ahová a középkori oklevelek az egykori Szent György-kápolnát helyezték. A kápolna történetét, feltárását és védelmének problémáit 1960-ban ismertette a Műemlékvédelem című folyóirat. 1 Régészeti feltárását, az ásatás eredményeit és azok művészettörténeti értékelését H. Gyürky Katalin foglalta össze. 2 Itt tehát a fentiekre nem térünk ki, csupán az állagvédelemmel kapcsolatosan ismertetjük röviden a kápolna legfontosabb történeti adatait. A kápolnát először I. Lajos király 1358-ban kelt adománylevele említi. Ettől kezdve a XVI. század elejéig találunk róla adatokat a fennmaradt oklevelekben. A levéltári adatok, a feltárt romok és a feltárás eredményeinek összevetése alapján tisztán rajzolódik ki előttünk a középkori Szent György-kápolna építéstörténete. Az épület maradványait egyébként a székesegyház 1907-ben kezdődő átépítési munkái közben találták meg először, de akkor azokat figyelmen kívül hagyták és visszatemették. Az 1957-ben megkezdett ásatás eredményeképpen a járda szintje alatt mintegy 2 m-rel került elő a nyolcszög alaprajzú kápolna, átlagosan 50 és 80 cm közötti falmagassággal, sok faragottkő-részlettel. Az ásatás legfőbb érdekessége nem is annyira a romok újbóli felfedezése volt, mint inkább az azok alatt feltárt korábbi emlékek. A mai szint alatt több, mint 2 m-rel, a Várhegy szikiaszúitjén bronzkori és időben ezt követő leletek kerültek elő. Hinnél is fontosabb azonban az a kis apszissal megtoldott, kör alaprajzú templom, amelynek falait az oklevelekben említett középkori kápolna alatt találták meg. A feltárás tehát két, egymás fölé épített középkori kápolna falait hozta napvilágra. Közülük az alsó a Szent Imrelegendában említett Szent György-egyház, amely tehát már a XI. század elején is itt állott, és amelyet már akkor is réginek mondtak. Ez az első, központos elrendezésű építmény még a X. század vége felé épülhetett, s legkorábbi a hasonló hazai kerek templomok valamikor népes családjában. Az első, kerek alaprajzú Szent György-egyház helyére a XIII. század elején nyolcszög alaprajzú, kis apszissal bővített kápolna épült. Ez az az épület, amelyet az oklevelek 1358-tól kezdve említenek. I. Lajos király ekkori oklevele „faragott kövekből nagyon szépen épült"-nek mondja, amely „csodaszépen van kifestve". 3 A kápolnán utoljára 1470 körül Vetési Albert püspök (1458 -I486), Mátyás király belső embere és diplomatája építkezett. Az akkor már valószínűleg rossz állapotban levő kápolnát rendbehozatta, belsejét kifestette, új bejárati kapuzatot készíttetett, és a meglevő oltár mellé új oltárt állíttatott. Az ásatás tanúsága szerint a kápolnát saját temetkezési helyéül állíttatta helyre. A kápolna a XVI. századi ostromok és a török megszállás idején pusztult el. A feltárt romok védelme több problémakört vetett fél. Rendkívüli történeti és építészettörténeti jelentőségük miatt okvetlenül be kellett mutatnunk őket, visszatemetésükről szó sem lehetett. A bemutatás első és egyben legfontosabb akadálya azonban a már említett nagy mélység volt. Az ásatási gödörbe lezúduló csővíz és a fagyveszély miatt a két kápolna maradványait romkertszerűen nem lehetett bemutatni. Zárt védőépületet kellett tehát föléje helyeznünk, olyan megoldással, hogy a rom érvényesülését el ne nyomja. Ugyanakkor biztosítanunk kellett a védőépület feletti szabad áttekintés lehetőségét, a székesegyház oldalbejáratainak megközelítését és még sok más, a tervezés közben felmerült kívánalmat. Vigyáznunk kellett arra is, hogy a volt Nagy szeminárium és a székesegyház közötti szűk zöldterületei be ne építsük, az ide elhelyezett épület ne okozzon új, zavaró tömeget a két meglevő építmény között. A sok kötöttség miatt végül is nem maradt más megoldás, mint a félig föld alá süllyesztett védőépület létesítése, amely csak annyira emelkedik a környező talajszint fölé, hogy a kiemelt részeken át a romok természetes világítást kapjanak. Mindezekhez szem előtt kellett tartanunk napjaink építészeti nyelvét, mai értelemben vett modern védőépületet kellett terveznünk. Így készült el a