Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

96. kép. Az Olasz-bástya északkeleti oldala helyreállítás után kében, 1 m-ig terjedő felfalazást készítettünk (96 — 97. kép). Hasonlóan jártunk el a keleti oldalon, ahol az utólag tört nyílásokat befalaztuk, az eredeti hármas lőréseket a meglevő kávák között — az épen maradt lőrés mintájára — az osztó falnyelvek újraépítésével rekonstruáltuk (98. kép). A déli oldal keleti szakaszán a három idomtalanul kibővített nyílás és a háromszögű kiszögellés helyreállításánál a feltárt csonkok mellett a Walther-féle rajzot is alapul vettük. A háromszögű kiszögellés felfalazását szükségesnek tartottam, mert a lebontása folytán itt tátongó nyílás bármilyen más megoldású elzárása megtévesztő lett volna; a kiszögellés tömege jellegzetes része a bástyának. A déli oldal nyugati szakaszán és a nyugati oldalon csak kisebb kiomlásokbefalazása, az utólag tört ajtó és egy kibontott lőrésmeilvéd elfalazása, továbbá a lőréseket keretező tömbkövek súlyosabb sérüléseinek betétes javítása és a falkorona védőráfalazása volt szükséges (99. kéj)). A helyreállításnál a falazatokat az eredetivel azonos sárospataki királyhegyi és cinegesi kővel 97. kép. Az Olasz-bástya északkeleti sarka helyreállítás után egészítettük ki, és az eredeti felületektől jelző téglasorral választottuk el a kiegészítéseket.

31 A keleti oldal négy hármas lőrésénél a rekonstruált osztófalnyelveket és a kávák kiegészítését téglából falaztuk — megkülönböztetésül a terméskővel csak kiegészített lőrésektől. A déli oldal kiszögellését terméskőből az alapoktól téglasorral elválasztva falaztuk újra, mert itt a rekonstrukciót érzékeltető téglafalazat nagy felületével zavaróan hatott volna. Az új, kiegészített homlokfelületekkel együtt a régi felületek erősen kifagyott, kimosódott hézagait is habarccsal töltöttük ki. Bár ez az állagvédelem szemj)ontjából kívánatos volt, annyiban mégis kedvezőtlennek bizonyult, hogy a mély hézagú és így erős textúrájú régi falfelületek kissé ,,újnak" tűnnek, ezért a további falhelyreállításoknál a régi felületeket már nem hézagoltuk. A bástya körül az eredeti terepkialakítást kívántam visszaállítani. A lejtővel takart és csak kutatóárokkal feltárt északkeleti oldal előtt a 3 m-t is meghaladó lejtős, XIX. századi feltöltést kellett elhordatni. A több ezer köbméternyi, régészetileg érdektelen földtömeget az új Bodrog-híd feljárójának töltéséhez a Hídéjíítő Vállalat exkavátorral kitermelte és dönrperekkel elszállította. A bástyát körülölelő árok eredeti szelvényének felderítésére Kovalovszky Júlia minden oldalon egy-egy kutatóárkot ásatott, a betöltött árok kiásására azonban csak 1964-ben került részben sor. A kazamaták helyreállítása és a bástya belső terepének az eredetinek megfelelő kialakítása a munkálatok későbbi ütemére tolódott el. Az Olasz-bástya helyreállítását a déli várfal restaurálása követte. Ez a Vörös-torony északnyugati sarkától kb. 3,0 m vastagsággal mintegy 170 m hosszan, egyenesen húzódik délnyugati irányba, ahol a délnyugati várfallal alkotott szeglet előtti sarokbástya zárja le. A fal Perényi Péter idején épült. Keleti, kb. 60 m hosszú szakaszának belső oldalához építették az 1640-es években a várkastély déli, ún. Lorántffyszárnyát, melynek külső homlokzatává lett. A XIX. század elején a jíalotaszárny keleti, a Vörös-toronyhoz csatlakozó végét lebontották, vele együtt a várfal mintegy 8 m hosszú szakaszának a belső udvarszint feletti részét. A várfal teljes hosszán - a Lorántffy-szárnyon végzett vakolatleverésnél tett megfigyelés szerint és az 1685. évi veduta alapján is — a jmlota első emeleti ablakainak könyöklő vonaláig emelkedhetett. A várkastély délnyugati sarkától nyugatra a várfal felső része a várkert szintjéig lejmsztult. A várfal eredetileg tehát e szakaszon is a külső ároktól mérve legalább 10 m magas volt, elpusztult felső sávjában lőrések sora nyílt, mint a vedután is látható. Ezek közül maradt meg az a három, melyet a déli j>alotahomlokzaton a XIX. századi választópárkány magasságában tártunk fel. A várfalat nyugatról lezáró bástya csatlakozásánál a szélső lőrés nyugati kávája is felismerhető még. A várfal homlokzatának alsó részét, az Olaszbástya nyugati falának esatlakozásáté>l nyugatra, kb. 60 m hosszúságban 1840 körül 5 —6 m magas