Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

91. kép. Az Olasz-bástya déli oldalának keleti vége a feltárt háromszög alaprajzú kiszögelléssel , ,az keőmívesek haton munkaloznak az Párkány körül való keő rakáson".

25 1 6 4 6-ban Debreczen Tamás prefektus többször beszámol Rákóczihoz intézett leveleiben a bástya építéséről. 1646. szeptember 1-én jelenti, hogy a falazást befejezték, és a kazamata boltozásához fogtak.

26 Ezt 1647 őszén végzik be.

27 Októberben még a párkány kis bástyáját, talán az északkeleti sarokbástyácskát boltozzák. A fejedelem és fia, Zsigmond ekkori levélváltásának erre vonatkozó sorai helyileg is egyértelművé teszik, hogy a párkány a mai Olasz-bástyával azonos.

28 A bástya körülépítése tehát 1647 végén készült el. Az említett váralaprajzokon kívül, amelyek csak kisléptékű kontúrrajzot adnak a bástya koráb92. kép. Az Olasz-bástya az 1603. évi felmérésen bi és későbbi alakjáról, az 5. jegyzetben említett 1685. évi veduta és két XIX. századi ábrázolás tájékoztat a bástya egykori megjelenéséről. A veduta, bár egyes részletei aprólékos pontosságúak, a párkány ismert tagolt alakját leegyszerűsítve ábrázolja. A bástya körítőfalának magassága a képen tekintélyes, koronája a palotaszárnyak emeleti szintjével egyezik (93. kép). Az 1830 előtt készült, már említett akvareílen a kastély mellett a bástya nyugati és déli oldala látható. A bástya már leomlott nyugati fala itt a Lorántffy-szárnyhoz még csaknem annak emeleti padlószintjéig felnyúló falcsonkkal csatlakozik. A harmadik ábrázolás Johann Walther építész 1839-ben készült melegház-terve, amely a bástya déli és nyugati oldalának alaprajzát és a kazamata metszeteit is tartalmazza.

29 Az alaprajzon látható a déli oldal kis háromszögű kiszögellése, melynek alapjait feltártuk, és amelyet a terv szerint Walther bontatott le. Láthatók a déli oldal keleti szakaszának lőrései is. így ez a tervrajz támpontul szolgálhatott a részletek rekonstrukciójához (94 — 95. kép). A feltárás, a levéltári adatok és az ábrázolások alapján a párkány eredeti kialakítását elméletben elég pontosan rekonstruálhatjuk. A bástya XVI. századi homlokzatait a kazamatát ma belülről határoló falak alkották, de ezek eredetileg a mai, lepusztult falkoronánál még 4 — 5 m-rel magasabbra emelkedtek. Erre a keleti oldal falkoronáján feltárt kapuküszöbből következtethetünk, hiszen a kapu űrmagassága legalább 2,50 m volt, az áthidalás, a hídemelő-szerkezet e fölött még legalább 1,50 m felfalazást tesz valószínűvé. Az eredeti körítőfalak összmagassága tehát 8 —10 m lehetett. Megmaradt alsó szintjükön — melyet eredeti homlokoldalán most a kazamata boltozatának válla takar — nem lehettek lőrések. A bástya belsejében ugyanis az eddig végzett ásatások tanúsága szerint a terep tölcsérszerűen vette körül a Vörös-tornyot, és a torony falai mentén annak legalsó szintjétől indulva a körítőfalakig azoknak mintegy mai lepusztult koronái szintjéig emelkedett.

30 A lőrések tehát a körítőfalak elpusztult felső sávjában nyíltak, csak a délkeleti sarokbástyácska kiszögellő oldalain találtunk egy-egy kis lőrést, itt tehát a belső szint eredetileg talán alacsonyabb volt. A XVII. századi külső falöv az előbbivel azonos magasságú lehetett és a várkastély első emeleti ablakainak könyöklőjéig emelkedhetett. A bástya keleti oldalán ekkor már nincs kapu, de a falak elpusztult felső sávjában ekkor is nyílhatott még egy lőréssor. Az új falöv építésekor a régi körítőfal ma már elpusztult felső részét nem bontották le, és így a kazamata fölött egy tetővel lefedett felső folyosó lehetett. A bástya belsejében a korábbi befelé lejtő terepkialakítás megmaradt. A bástya pusztulása az 1702. évi rombolással indulhatott meg. További feltárásig nem határozhatjuk meg a déli bástyaoldal előtt és az alatt áthúzódó korábbi fal korát és szerepét. Valószínű, hogy a XVI. századi