Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

20. kép. Abu Simbel, nagy sziklatempîom vezett áthelyezése az Erzsébet-híd építésével kapcsolatban aktuálisabb lett volna, mint valaha, hiszen a kiszélesített hídfeljáró szinte rátelepszik. Minden idők legnagyobb szabású műemlékáthelyezése folyik a núbiai Abu Simbelben (20. kép). Az asszuáni gát megépítésével a Nílus vízszintje 60 m-rel emelkedik, így a folyó az itteni két templomot elárasztaná. A páratlan értékű műemlékek megmentésére számos elképzelés született. Ezek egyik csoportja eredeti helyén kívánta megtartani a templomokat, magas gáttal védve a folyó felduzzasztott vizétől. A francia terv (A. Coyne és J. Bellier) ezen belül nagyobb területet kerített volna körül, meghagyva a templomok természetes tágas környezetét; a lengyel elképzelés szerint viszont csak szűk, kútszerű mély terület maradt volna a műemlékek homlokzata előtt. A tervek másik csoportja a templomok felemelését irányozta elő. Az olaszok (P. Gazzola) szerint egy tömbben kellene felemelni a sziklából kivágott templomokat, vasbeton alaplemezre helyezve, vasbeton keretszerkezettel körülkalodázva, hidraulikus présekkel emelve (21. kép). A terv legfőbb hibája az, hogy az emelést függőleges tengely mentén képzelte el, a templomok ennek következtében elszakadnának a hegytől, szinte emlékműként ülnének vasbeton posztamensükön. A franciák második terve fantasztikusnak tűnő elképzelésen alapult; a víz felhajtóerejét is segítségül híva nemcsak függőlegesen emelnék, de vízszintesen is hátratolnák a templomokat, így azok az eredetihez hasonló helyzetbe kerülnének. A sok terv szintéziseként Hajnóczy Gyula — Pelikán József— Györgyfi Gábor javaslata mintegy ferde sík mentén kívánta fel- és hátramozgatni a templomokat, a síknak megfelelő kisebb lépcsőkben (22. kép). A sok tervvel, elképzeléssel szemben végül is egy olyan arab — svéd javaslatot fogadtak el, amely az egy tömbben történő emelés helyett (negyedmillió tonnáról van szé) !) feldarabolja a sziklatemplomokat és így viszi őket a hegyből kivájt új helyükre. Nem kétséges, hogy ez a változat a legolcsóbb, egyben a legkevesebb műszaki kockázattal járó, méltatlan azonban a XX. század fejlett technikájához, hiszen lényegében a kövenkénti szétbontáshoz tér vissza, súlyosbítva azzal, hogy éppen a monolitikusságukkal monumentálisan ható műemlékeket darabolja szét.

36 A tanulmány végére érve érdemes számba venni, mi az, amit a felsoroltakból a speciális magyar műemléki kivitelező szerv, az Országos Műemléki Felügyelőség el tud végezni, és mi az, amire még nincs kellően felkészülve. (Nem számítva természetesen az olyan világviszonylatban is különleges munkákat, mint pl. az Abu Simbel-i mentés.) 3 Magyar Műemlékvédelem 33