Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

nül hagyják, s csupán a párkányokat, nyíláskereteket, tagozatokat festik világos színre. * Kőhomlokzatok vagy vakolt épületek kőből faragott részletei (ablakok, párkányok stb.), továbbá figurális kődíszei esetében hasonló a helyzet, mint a vakolat- vagy falkép restaurálásnál. Az igényesebb, nagy hozzáértést kívánó, főleg középkori eredetű szobrok és faragványok restaurálását szobrászművészek végzik; egyszerűbb, inkább újkori eredetű kődíszek pótlása, kiegészítése viszont a szokvány, jól ismert kőfaragómunka körébe tartozik — így e cikk keretén kívül esik.

26 Szólni kell viszont azokról az eljárásokról, módszerekről, amelyek a korrodált kövek, kőfelületek további rongálódását hivatottak megakadályozni, már csak azért is, mert ebben a vonatkozásban a szakemberek véleménye gyakran eltérő. A fluátozást pl. egyes műemléki szakkönyvek kielégítő eljárásnak tartják, az idevágó kutatóintézeti vizsgálatok viszont inkább a hibáit emelik ki.

27 Az egri Líceum tornyának a közelmúltban lefolyt restaurálása során ugyancsak a fluátozás káros hatása bizonyosodott be, ugyanis csak azok a kövek pusztultak el (ezek viszont 5 — 10 cm mélységben, kijavíthatatlanul), amelyeket 1935-ben fluáttal kezeltek.

28 Helyes lenne viszont az ÉTI jelentése szerint jó eredményekkel kecsegtető szilikonozást legalább üzemszerűen kipróbálni, méghozzá nemcsak kő-, hanem tégla- és vakolatfelületeken is. Javaslatuk szerint 3,5%-os vizes oldatú nátriummetilszilikonát használata mellett a felület vízfelvétele 80 —85%-kal csökken. A külföldi gyakorlat többféle kőfelület-impregnáló szert ismer. Ezek összetétele azonban gyári titok, így felsorolásuk szakember számára sem sokat jelent. Egyikből-másikból érdemes lenne bizonyos mennyiséget importálni és hatásukról itthon is meggyőződni. Szükséges lenne továbbá új, hazai impregnáló szereket kikísérletezni, hiszen a műanyagok alkalmazása a kőkonzerválásban is minden bizonnyal eredményes lehet. Érdekes kérdés, hogyan lehet a meglazult köveket kielégítő módon, kiegészítés, erőteljesebb hózagolás, pótlás nélkül rögzíteni. Az olasz gyakorlatban e tekintetben is szívesen használják a nagy fordulatszámú fúrót, mint a korszerű műemlékvédelmi technika egyik nélkülözhetetlen szerszámát. Az alapozások és felmenőszerkezetek „átszövéséhez" hasonlóan, a meglazult köveket „megszögezik", azaz lyukfúrás után a homloksíkra merőlegesen bronzszegekkel rögzítik, majd a lyukakat ólommal kiöntik. Ezt az eljárást alkalmazták Rómában a Constantin-diadalív meglazult köveinél (figurális köveknél is !) és Caius Cestius piramisa kőburkolatánál. A felületen leplezetlenül látható szeg végződések nem bántóak, a rögzítés módja viszont eredményesnek bizonyult.

29 Újszerű eljárást alkalmaznak Franciaországban kőfelületek tisztítására. Pisztolyból nagynyomású levegőt lövellnek a megtisztítandó felületre, amely ezáltal átfaragás vagy vegyi beavatkozás nélkül újul meg. Az eljárás szakirodalmi leírása nem ismeretes, de feltételezhető, hogy sérült felületek esetében nem alkalmazható. A fentiekben felsorolt munkanemek a műemlékvédelem kivitelezési munkáinak leggyakoribb, legfontosabb, legkényesebb ágait ölelik fel. A felsorolás mégsem teljes. Gyakorlati rendeltetésű műemlékek esetében ugyanis számos olyan munkát is el kell végezni a helyreállítás során, mely a műemlék eszmei, tartalmi értéke szempontjából talán közömbös, de a funkció nélküle nem biztosítható.

30 E munkák általában kevéssé térnek el a szokvány építőipari, szakipari vagy épületgépészeti munkáktól. A műemléki szakember ennek megfelelően legtöbbször csak akkor figyel fel rájuk, ha minőségük vagy szakszerűségük nem megfelelő, s így bántóan hatnak a műemlék testében. Pedig érdemes lenne e témakörrel is bővebben foglalkozni. Bizonyos, hogy födémmegerősítésnél is lehetne utófeszítést alkalmazni, nem is szólva arról, hogy a födémcserék technikai kivitelezése ijesztően primitív. Nincsenek korszerű válaszfalaink, kevés a jó burkolat, korszerűtlen az épületgépészeti munkák színvonala. Nehéz elképzelni, hogy a tetőfedőmunkáknál egy lépést se lehessen előbbre jutni a több évszázados színvonalról, sőt ha az anyagválasztékot tekintjük, még azt sem érjük el. Az általános sivárságon belül itt-ott tapasztalható csak némi előrehaladás. A műanyagtechnika a falfestésen kívül főleg burkolatoknál hódít tért (parkettalakk, PVC-padló, sőt legújabban téglapadló műanyagbevonata).

31 Külföldön a keret nélküli ajtószerkezetek hallatlanul elegánsan, modernül hatnak műemlékekben is. Terjed a hőszigetelő üvegek alkalmazása, ami megoldhatja a szimpla üvegezésű műemléképületek hőszigetelési kérdéseit, ablakkettőzés nélkül. Az épületgépészet terén örömmel üdvözölhető a műemlékek sugárzó-fűtése, amit a Német Demokratikus Köztársaságban már széleskörűen alkalmaznak, méghozzá a legkülönbözőbb ötletes módokon (padlófűtés, ablakfűtés, ülőpad-fűtés stb.).

32 Az épületgépészet témakörébe sorolható a korszerű fényforrások alkalmazása, pl. a nátriumgőz-lámpáé, mellyel műemlékek díszvilágításában érnek el Olaszországban remek eredményeket. A lemaradás természetesen nem elsősorban a műemlékvédelemmel foglalkozók hibája. A vázolt problémák a meglevő épületállomány egészét érintik, hiszen az alacsony technikai színvonal valamennyi épületfelújításra, korszerűsítésre, tatarozásra vonatkozik; ez egyben arra mutat, hogy az építőipar műszaki fejlesztése nem arányos. Házgyár, az építés iparosítása egyfelől; primitív, kezdetleges felújítási módok másfelől — olyan probléma ez, melynek hatását a műemlékvédelemben is érezzük, de csak az építőipar általános színvonalának emelésével oldható meg.

33 * 3d