Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

Ki —14. kép. Verona, Arena. Falazat utófeszítése. Metszet, nézet húzva. A feszítésre a beton teljes megszilárdulása után került sor, majd a védó'csöveket cementtel injektálták. Ezután már nem volt akadálya a XVIII. századi alapfalak elbontásának

19 (15. kép). * Falazatok állagával összefüggő kérdés a falkoronák védelme. E probléma leginkább rendeltetés nélküli, holt műemlékek esetében merül fel, ahol a falkoronákat romos állapotban kell megőrizni, az atmoszferiliák elleni védelem azonban fontos követelmény, hiszen anélkül a fal állaga nem biztosítható. Korábban leggyakrabban betonlemezzel védték a romokat az eső, a hó és a nap hatásától. Ez a megoldás azonban nemcsak esztétikailag nem szép, de műszakilag sem megfelelő, mert nem tartós. Még rosszabb megoldás a falkoronának port land cement-habarccsal való lekenése, simítása, amely legtöbbször egyetlen télen elpusztul.

20 Külföldön gyakran azt az eljárást választják, hogy a falkoronára igen vékony humuszréteg közbeiktatásával növényzetet telepítenek. Noha mind Olaszországból, mind Lengyelországból kedvező eredményekről értesülünk, hazai gyakorlatban ezt az esztétikus, bár kissé talán romantikus képet adó módszert tudományos igénnyel még nem alkalmazták. Ahol mégis telepítésre került sor, a növényzet gyökere nemhogy megkötötte volna, inkább tovább mállasztotta a falkoronát (pl. székesfehérvári romkert). Ma sem tudunk tehát még jobb megoldást, mint az azonos anyagból készülő védő ráfalazást, megfelelő értelmező elválasztó csík közbeiktatásával. Az időjárás — elsősorban felfagyás — ellen azonban az új falkoronát is védeni kell. Téglafalak koronáinak ráfalazásánál a trikozálos kezelés jól bevált.

21 Fontos, hogy ne csak a H. 25-ös habarcs legyen trikozálos, hanem falazás előtt a téglákat is trikozálos vízben kell áztatni, majd a kész falat ugyanezzel kell többször permetezni. Kőfalazat esetében a tapasztalatok eltérőek. Egyes helyeken (pl. az óbudai katonai amfiteátrumnál) a trikozálos cementhabarcs alkalmazása jól bevált, másutt az e technológia szerint falazott falkoronák rendre felfagytak. Ez okból nem csekély azok tábora, akik e habarcsanyag helyett a minden idegen anyag nélküli kövér mészhabarcsot alkalmasabbnak találják kőfalak koronáinak hézagolására. Úgy vélhető: az ellentmondó tapasztalatok egyrészt onnan adódnak, hogy a kőfalazatok anyaga roppant változó. Eltérő fagyállóságú és szilárdságú kövek eltérően viselkednek a hézagoló habarccsal szemben. Másrészt az új falkoronák készítésének