Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

(Régész: Papp László, tervező: Ferenczy Károly.) Soltszentimre, csonkatorony. Soltszentimre határában a szántóföldek közepén, ma már lakatlan területen áll a templomrom. Az ásatás tisztázta a teljes alaprajzot, mely szerint a templom egyhajós, fél-nyolcszögű szentélyzáródással. Nyugati homlokzatához vaskos négyzetes alaprajzú torony csatlakozik, mely egykor háromszintes volt. Lőrésszerű ablakaiból következtetve a templomot erődként is használták. A történelmi adatok alapján a XV. század elején a templomnak már állnia kellett, a törökdúlás idején, közvetlen a mohácsi vész után pusztult el. (Régész: Pamer Nóra, tervező: Erdei Ferenc.) Sopron, Caesar-ház. A soproni Hátsókapu utca 2. sz. alatti Caesar-ház helyreállítási munkáival kapcsolatban lehetőség nyílt régészeti kutatásra a ház bástyakerti részén. Az ásatás célja a középkori várfal és a római fal kapcsolatának tisztázása volt. A kutatószelvényben hármas falvonulat került napvilágra: a) a lőrésekkel és pártázattál ellátott külső, középkori várfal (egy része még ma is látható a járószint felett), b) emögött a belső középkori várfal, mely a vörössánc testébe épült, s melyre az idők folyamán a házak oly módon épültek, hogy hátsó falukat e várfal alkotta, c) e két középkori fal között a római fal, melynek eredeti szélességét megállapítani nem lehetett, mivel a külső középkori várfal alá nyúlik. (Régészek: Holl Imre, Nováki Gyula, Pamer Nóra, tervező: dr. Kiss Tiborné.) Sümeg, vár. 1961-ben került sor a palota feltárására. A helyiségek egykor itt két sorban helyezkedtek el, miután a palotát a XVII. században bővítették. A belső déli helyiségeket pinceként használták, a külsőknek a várudvar felé nézőknek — egy része pedig lakóhelyiség volt. A palotával szemben, az északi töltés közepe táján feltártuk egy középkori torony földszinti helyiségét, amelynek déli bejáratát később elfalazták. A XVI. századi leltárak alapján sikerült meghatározni a tornyot. E toronytól keletre cölöpmaradványokat találtunk, melyek a leltár szerint egy fabástyához tartozhattak. A torony elfalazott bejáratát kibontottuk, az előtte levő udvarrészt pedig feltártuk. Az Öreg-torony északnyugati sarkánál feltártuk a csigalépcső alatti aknát, ahonnan gazdag középkori leletanyag került elő. Az Öreg-torony déli udvarának feltárása befejeződött. A keleti szárny végében napvilágra került egy kisebb helyiség kályhamaradványaival és egy kis méretű iker-falfülkével. A várudvarban kisebb feltárások és tereprendezés történt, amelynek eredményeként két lépcső vált ismertté, az egyik a keleti épületszárny emeletére, a másik a Magas-torony földszintjére vezetett. 1962-ben a vár feltárása a vége felé közeledik. A farkas verem feltárása befejeződött, s előtte megállapították a külső várudvar szintjét. A közelben álló kisebb bástya később épült a déli pártázatos falhoz. A járószintekre vonatkozó adatok alapján a keleti töltésen is tereprendezés történt. A kápolna felé eső részen a terepet süllyesztették, a kövesbástyánál pedig kissé megemelték. A keleti töltés közepén feltárásra került egy kis torony emeleti falának maradványa, mely a XVI. századi leltárak alapján Csabi-tornyával azonosítható. Az északi töltésben a XVI. században egy fabástya állott, melynek maradványait, illetve nyomait feltárták. A nyugati töltésben különböző építészeti korszakok váltak láthatókká, s nyugati végében egy árnyékszéket tártak fel igen gazdag XVII. századi leletanyaggal. Az udvar északnyugati részében nagyobb tereprendezés történt. A várban építéstörténeti szempontból még további feltárások szükségesek. (Régész: Kozák Károly, tervező: Koppány Tibor.) Szigetvár, vár. 1961-ben a kutatás az északkeleti bástyaudvarban folytatódott a megtalált cölöprendszer tisztázására. A függőleges és vízszintes elemekből álló cölöp-, illetve gerendarácsozatot 6,5 X 3,5 m nagyságú területen kiszabadították a földréteg és egy vályogépület törmeléke alól. A török időben valószínűleg az egész bástyaudvart, sőt feltehetően az összes bástyaudvart ilyennel látták el. További ásatással a vár északi oldalán található épületmaradványokat kutatták fel. E falmaradványok egy része még Zrínyi idejéből származik. Az északi oldalon a földsáncot szilárdító cölöpök nyomai kerültek napvilágra. (Régész: Kováts Valéria, tervező: Erdei Ferenc.) Tihany, Újlaki kápolnarom. A Balaton partján, a motel mögötti dombon áll az elpusztult középkori Újlak falu kis kápolnájának romja. Napjainkig csak egyenes záródású szentélyének felmenő falai álltak. Az ásatás tisztázta a kápolna alaprajzát: egyszerű tégla alakú hajó, nyugati oldalán bejárattal. (Régész: Pamer Nóra, tervező: Ferenczy Károly.) Várgesztes, vár. 1961-ben a vár nyugati részében levő helyiségek kerültek feltárásra, továbbá az északi oldalon a bejárattól nyugatra eső középkori torony a hozzá tartozó török kori farkas vermekkel. A középkori torony északkeleti falához török kori lőréssoros fal csatlakozik. A vár déli oldalán egy négyzetes torony alapfalait tárták fel. A leletanyag legnagyobb része XVI. és XVII. századi török és magyar kerámia, továbbá Zsigmond-kori kályhacsempe. A faragottkő-anyágban aránylag sok a gótikus. 1962-ben tisztázták a középkori toronyhoz csatlakozó belső védművet. Feltárták a kazamaták további folytatását. A kazamatákhoz a középkori farkasverem keleti fala, valamint a védművek keleti fala közötti keskeny folyosón lehetett bejutni. A kaputól jobbra levő farkasveremből Zsigmond-kori kályhacsempe-töredék és főleg mázatlan XVI—XVII. századi kerámia került elő. (Régész: G. Sándor Mária, tervező: Erdei Ferenc.) Várpalota, vár. 1961-ben 1 — 2 m mélységben a járószint alatt a vár előtti barbakán maradványaira bukkantak. Az 1570-ből származó Turco-féle rajzon a főépület körül feltüntetett sáncrendszer feltárható állapotban még megvan. A törmelékfeltöltésből XTV—XV. századi és másodlagosan is felhasznált faragott kövek kerültek elő. Kisebb