Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

275. kép. Majk, remeteházak a kamalduli remeteségben kolostorok alapításában. Talán erre utal a majki refektórium freskósorozatán a középső boltozatmezőn ábrázolt Szent Romuald képével szemben I. István magyar király alakja is. A Szent Romuald magyarországi tartózkodásáról szőtt legenda később, s főleg a kamalduli rend 1782-ben történt feloszlatása után, az egyháziak előtt is feledésbe merült.

21 Esterházy József 1733. július 28-án adta ki alapítólevelét a majki kamalduli rendház létesítésére. Az alapítólevél egyidejű magyar nyelvű változata szerint: ,,A Klastromhoz szükséges s közönséges követ, valahol határainkban tetszeni fog, bízvást vágattassanak. Sőt a Környén találkozó fundamentumokat is fölszedhessék, nem különben Oroszlány öszvedült várunknak kövét is magok szükségére fordéthassák s azon felül gesztesi várunkban az kapu mellett folyosó formán killebb találkozó épületben levő faragott köveket onnand szabadon el hordhassák . . ,"

22 Ugyanitt kijelenti, hogy a cellák ajtajaihoz, ablakaihoz, valamint az oltárokhoz való márványt saját bányájából, a faanyagot az uradalmi erdőkből, a meszet az uradalmi mészégetőkből adja. Leszögezi ugyanakkor, hogy a majki halastavak építésének költségeit a rend viseli.

23 Az építkezés előkészítése rövidesen megindult. 1733. augusztus 28-án írja Esterházy Józsefnek Bécsből Radossányi László, a kamalduli rend generális vikáriusa, hogy a majki „istenháza" építésére odajárt, s a gesztesi várból elszállítandó faragott kövekhez ,,pro advectione lapidum quadratorum" egy négyökrös szekeret kér. 1733. december 16-án Radossányi Kaltenbergből írja Esterházynak, hogy mivel az építkezéshez szükséges meszet az oroszlányiak drágán adják, támogassa őket az uradalom. Ideiglenes székhelyül „Naimon házát" kapták meg Tatán, ezt viszont az uradalom prefektusa a maga céljaira foglalta le. Kérik, hogy az épületben legalább egy szobát bocsásson rendelkezésükre, ahol értékeiket elhelyezhetik.

24 1734 tavaszán már a régi premontrei kolostor köveit bányásszák, ,,az Majki klastromnál pedigh sehol sem akadhattunk az pinczire az épületek alatt nincsen . . . minthogy égiszen ki vagyon tisztítva és vizsgáltattuk és mindenütt az falak alláigh".

25 Az építkezés előre megállapított vezérterv szerint indult meg, amely voltaképp a rend reguláinak megfelelően csoportosított építmények sémája volt. Példaképül nyilván a Campo Maldolo-i első kolostor, illetve a három itáliai kongregáció egyike (a fent említetten kívül az etruriai montis coronae ós a muranói San Michèle anyakolostor) szolgált. Az elrendezés tervét vagy közvetlenül Itáliából, vagy az ausztriai Kaltenberg közvetítésével szerezték be. Ilyen vezérterv alapján alakította ki a zoborhegyi remeteség építészeti terveit Domenico Martineiii is, akit Johann Lucas Hildebrandt és Johann Bernard Fischer von Erlach mellett mint az osztrák barokk építészet „nagy triászának" harmadik tagját ismerjük. A majki építmények terve — amint azt az újabb kutatások kiderítették Franz Anton Pilgram kezétől származik. Pilgram neve már 1734-ben szerepel Gosztony i tiszttartó többször idézett levelében : „Bécsben is már régen irtam volna, ha tudhattam volna kinek és hol tett eő kegyelme Oralis Vicarius Uram rendelést, hanem a mai napon azon pinz felől fogok Pilgrom Uraknak Bécsbe irnya, ha valamit tudna felőle mert az munkásoktól maradhatatlan vagyok, már 100 forintoknál föllebb az expensák mennek."

20 Az építkezés anyagi alapjai, úgy látszik, kezdetben elég ingatagok, bár az alapítás jogi elismerése már az Adolfus győri püspök által 1734. április 17-én kiállított oklevélben megtörtént. Ebben Radossányi László, a kamalduli rend magyarországi generális vikáriusa engedélyt kap, hogy Majkon a parókiális egyházak jogainak sérelme nélkül rendházat és templomot építhessen.

27 Pater Matheus, a kamalduliak bécsi vicegenerálisa pedig 1734. augusztus 7-én kelt levélben értesíti Esterházy Józsefet, hogy a majki alapítvány megtekintésére a közeljövőben maga is eljön.

28 A fiatal Franz Anton Pilgram, nagybátyjától és mesterétől, Franz Jänggl bécsi építésztől elsajátított gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezett. Az építkezés megkezdése előtt téglaégetőt állított föl Majkon, nyilván annak a bécsi téglaégető háznak a mintájára, amely mint Jänggl általános örökösére éppen ebben az évben szállott reá.

2<J Erről Gosztonyi így ír: „Az ünnepekre egészen ki lészen tisztítva az Tégla vetője és az próbát meg tették [július 1.], az tégla jó és már azon kívül is kemenczére való nyers tégla van készen, de minthogy az kemenczit nem csináltathatom, költség nintsen, tégla sincs . . . minthogy a költség igen vékonyan vagyon, félbe köll a munkát hadnyi ..."