Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)
6. kép. Utrecht középkori belvárosának alaprajza (dóm = 26. sz., Péter-templom = 22. sz., János-temj)lom = 20. sz., Mária-templom =38. sz., Pál-templom = 50. sz.) lakótoronnyal. A főpap lakóhelyéről ugyanúgy érhette el egyházát, mint ahogyan Aachenben és Goslarban a császár átmehetett palotájából a templomba. A deventeri ásatások a település történetére is i'ávilágítottak. A tér a vaskortól kezdve lakott hely. A rómaiak jelenlétére főként kerámialeletek mutattak. A Karoling-kori település után a X. században épült az első kőtemplom, melyet a Lebuinus-bazilika és a lakótorony követett a XI. században. 2 ' 1 A légitámadástól erősen sérült kései gótikus csarnoktemplom Arnhemben ugyancsak XI. századi eredetű. A helyreállítással kapcsolatos 1959 -1960. évi ásatás a jelenlegi szentély déli oldalán egyhajós, egyenes záródású román kori egyház maradványát tárta fel. A szentély alatt négy pillértől tartott kripta került elő. A korai épületet a XII. században patkó alakú szentéllyel, kereszthajóval és nyugati toronnyal bővítették. 25 Az ötvenes években régészeti kutatással tisztázták az utrechti dóm környezetét. A székesegyházat négy templom vette közre olyan módon, hogy kereszt alakú elrendezés keletkezett, melynek közepét a dóm foglalta el (6. kép). A XI. század derekán a dómtól délre a Szent Pál-, keletre a Szent Péter-, északra a Szent János-templomot, majd a század végén a nyugati oldalon a Máriatemplomot emelték. A három első egyházat valószínűleg ugyanaz a Bernoldus püspök építtette, aki Deventerben a Lebuinus-templomot alapította. Az ásatások és falkutatások megállapították, hogy a Péter, Pál és János apostoloknak szentelt egyházak méretei és alaprajzi elrendezése közeli rokonságot árulnak el (háromhajós, kereszthajós bazilikák keleti toronypárral, s a János-templom esetében nyugati főapszissal). Az épületek által kirajzolódó keresztkompozíció rendkívül érdekes együttest ad, s a patrociniumok voltaképpen ikonográfiái szándékot rejtenek. A mostani székesegyház közvetlen közelében, attól délnyugatra a VVillibrordus által a VIII. század első felében alapított és a Megváltónak szentelt dómtemplom állt. Ezt az épületet a XI. század elején lényegesen bővítették, s ekkor nyerhette háromhajós bazilika-alakját. A Megváltótemplom szentélye és a mai dóm között a X. század második felében emelték a kisméretű, kereszt alakú Szent Kereszt-kápolnát. A X —XII. századi előzményekkel rendelkező, jelenlegi formájában XIII— XIV. századi gótikus székesegyház mellől eltűnt ugyan a régi dómnak nevezett Megváltó-templom és a Szent Kereszt-kápolna, de a Krisztust jelképező főpapi egyház az őt körülvevő Máriának és a három főapostolnak szentelt háromhajós bazilikával így is kifejezetten kereszt alakú elrendezést ad. E megoldás eszünkbe juttatja a Maiestas Domini e korszakban oly kedvelt ábrázolását, noha ez esetben nem az evangélisták kísérik a középen helyet foglaló Krisztust. Akadnak azonban olyan iparművészeti alkotások, melyekkel közelebbi párhuzam vonható. A magyar korona X—XI. századra tehető korábbi, felső részének két pántja pontosan kereszt alakot mutat. A négyszögbe komponált rekeszzománcos alakok közül a középső Krisztust ábrázolja, akit négy irányban Péter, János, Pál és Jakab apostol vesz közre. Az ikonográfiái elrendezés formájában teljesen hasonló, tartalmában pedig majdnem azonos az utrechti templomegyüttessel, ahol Mária szerepeltetése a kereszthalálra utal. Ugyanezt erősíti az eltűnt Szent Kereszt-kápolna és a Megváltó-templom is. Az épületegyüttesnek ilyen kialakítása a XI. században a német-római császárság nyugati felében nem egyedülálló jelenség (Fulda, Corvey, Werden, Münster stb.), bár teljes megvalósulása nem mindenütt mutatható ki. K körülmény világosan bizonyítja, hogy az ,,ikonográfiái" tartalom már az építés idején szándékos volt. A korábbi középkor jelképes beszéde tehát e területen is megnyilatkozott. Feltűnő, hogy e vallási jellegű művészeti törekvés építészeti együttesben is ilyen világos és egvértelmű kifejezésre jut* Ásatással sikerült tisztázni a delíti nagytemplom építéstörténetét is. A mai XV—XVI. századi háromhajós csarnoktemplom alatt megtalálták az első, a XIII. század közepéről származó, koragótikus, egyhajós, sokszögzáródású szentéllyel ellátott templom alapfalait. A nagy torony 1300 körül épült. 27 Igen jelentősek Hollandiában a gótikus várak feltárásai is. A háború után több romban és kastélyKi
