Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

214. kép. A várépület keleti sarkán álló északkeleti támpillér maradványa, az északnyugati felére ráépített későbbi támpillérrel. Előtte az épületet körülvevő falnak az 1705. évi ostromkor szótrobbantott szakasza és délkeleti épületrésze előtt a támpilléreket ábrázolja, de a helyiségek számához hasonlóan itt is a valóságosnál kevesebbet. A délkeleti épületrészen kilenc helyett a keleti saroktámpillérrel együtt hét,

51 az északnyugati épületrésznél hét helyett csak hat támpillért láthatunk. Paolo Mirandola alaprajza jó tájékoztatást ad a XV. századi külső várfal részbeni pusztulásáról és megerősítéséről. A váré]>ületet 6 m távolságban körülvevő téglafal az alaprajzon rajta van, de nagyobbik részén már nem tégla-, hanem földfalnak rajzolta. Az északnyugati fal délnyugati, a délnyugati fa] délkeleti részét, a délkeleti falat pedig teljes egészében földfalnak ábrázolja. Az északnyugati fal északkeleti részén egészen vastag téglafalat, ti délnyugati fal északnyugati részén keskenyebb tégla- és mellette belülről földfalat, az északkeleti falnál pedig keskeny tégla- és mellette kívülről földfalat láthatunk. A külső várfal bástyáinál is részben más a helyzet, mint amit a feltárás során észleltünk. így a sarkokon kiásott bástyákat nem találjuk az alaprajzon. A nyugati sarkon álló rondella az alsó szint három lőrésével együtt teljesen egyezik az alaprajzon levővel. Az északi és keleti sarkon a nyugati sarok téglából épültéhez hasonló, de annál kevéssel nagyobb méretű földfalú rondellát ábrázolt. A déli sarkon pedig egy kicsi, a fal sarkára ferdén álló négyszögletes téglabástyát rajzolt. Az északi és keleti sarok földbástyája közül csak a keleti sarok közelében került elő néhány cölöp, amely a kerek földbástyához tartozhatott. A déli sarkon az ötszögű kis bástya még 1562-ben is állt, melyet Mirandola bizonyára tévedésből négyszögűnek rajzolt. A déli sarokbástya fennállására és használatára utal az is, hogy 250 cm mélységből a járószintről I. Ferdinánd 1561. évi körmöcbányai dénára került elő. A várépületet körülvevő téglafal a XVI. század közepén valószínűleg nem volt meg mindenütt, hanem annyira elpusztult, hogy földfalat emeltek föléje, vagy pedig (pl. az északkeleti falat) kívülről földfallal megtámasztották. Az előkerült falmaradványok azt is bizonyították, hogy a falak azokon a részeken pusztultak el a legjobban és dűltek kifelé (a várépület délkeleti oldalán és az északnyugati oldal nyugati felében), ahol Mirandola alaprajzán földfalat jelöl. Ezzel szemben, ahol a kifelé dűlt keskeny téglafalat 150 cm vastagságú eléfalazással kívülről megtámasztották, a földfallal való erősítésnek az alaprajzon nyomát sem látjuk. A várépületet körülvevő téglafal maradványait 1664-ben Evlia Cselebi bizonyára még látta, és az alábbi sorait ezekre a falakra vonatkoztathatjuk: Mikor az ellenség kezében volt ez a vár, akkor a belső vár előtt egy téglából épült várfái is volt,