Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)
2Q'À. kép. Kandalló maradványa a földszinti 9. helyiség déli sarkában Az udvaron folytatott nagyarányú építkezés a várépület külső falának átépítését is szükségessé tette. Az udvart majdnem mindegyik oldaláról határoló épületrészek építésekor a külső falat a délnyugati rész falkoronájával egyező magasságúra falazták fel. Az északnyugati épületrész fölött középtájon levő öt, félkörös záródású ablakot a külső fal magasításakor falazták be. A torony és a várépület keleti sarka között, az alacsonyabb pártázatos védőfolyosó fölött, a befalazottal teljesen egyező pártázatos védőfolyosót építettek (181. 204. kép. Az északkeleti és a délkeleti épületrész falalapozásának elválása egymástól az udvar keleti sarkában kép). A felfalazással a várépület külső falkoronáján egységes, azonos magasságú pártázatos védőfolyosót alakítottak ki. Ugyanígy a vár külső falainál is egységes kialakításra törekedtek. A négy sarkán, az északnyugati és délkeleti hosszanti fal közepe táján ötszögű bástyákat építettek, melyek az épületet körülvevő fal tégláival nincsenek kötésben. így kétségtelenül azt bizonyítják, hogy annál későbbi időben épültek (175. kép). A sarokbástyák lőréseit - • igen erősen lepusztult állapotuk miatt — csak az északi és déli sarokbástyánál tudtuk megfigyelni. Érdekes jelenség, hogy a sarokbástyákon a lőrések száma különbözik egymástól. Az északi sarokbástyának mindegyik, a délinek viszont csak három (a fal hoz kapcsolódó északnyugati és északkeleti, valamint a sarokkal szemben levő) oldalán vannak lőrések (205. és 208. kép). Lényegében ehhez az utóbbihoz hasonló elrendezésűek az északnyugati és délkeleti fal közepe táján kiásott ötszögű bástyán levők, mert itt is a külső falhoz kapcsolódó és a fallal szemben levő oldalán találtunk lőréseket (20(3. kép). .Mindegyik belülről kifelé összeszűkült. A torony előtti bástyán kívülről is épségben maradtak, és kitűnt, hogy téglából kulcslyuk alakúra vésett lőrések voltak rajtuk (207. kép). A külső várfalhoz hozzáépített ötszögű bástyák lőrései a két XV. század eleji négyszögletes bástya lőréseinél mélyebb szinten voltak. Az 1440 körüli években elkezdett átépítéskor a vár területe valószínűleg nem növekedett, hanem az udvart a toronytól délnyugatra kiindulva, egyemeletes épületrészekkel építették be. Az átéjrítésnek csupán az udvar nyugati sarkában álló korábbi épületrész esett áldozatul, de északkeleti falának egy részét az új épületrész helyiségeinek válaszfalául használták fel. Az udvar nagyobbik részének beépítésével egyidejűleg a várépületet körülvevő falat a sarkokon és a közöttük épített ötszögű bástvákkal védelemre alkalmasabbá tették (210. kép). A vár építésének ez a második szakasza Marothi János halála után (-j- 1435), fia, Maróthi László idejében kezdődött el, és valószínűleg az 1450 utáni években fejeződött be. Átépítését annak tulajdoníthatjuk, hogy a Maróthiakaz előrenyomuló töröktől a déli országrészekben veszélyeztetett birtokaik helyett az északabbra fekvő Gyulát választottáik lakóhelyül. Maróthi László 1444 után családjával együtt Gyuláin lakott, 30 vagyis attól az időtől kezdve, amikor a nagyobb arányú építkezés a várban javában folyt, s a délnyugati épületrész építését a kápolnával együtt valószínűleg már be is fejezték. 1476-ban a gyulai vár a Maróthi család magvaszakadtával Mátyás király tulajdonába került, aki azt 1482-ben Corvin Jánosnak adományozta. Ugy gondoljuk, hogy nem alaptalan az a feltevésünk, hogy az új birtokos a XV. század végén és a XVI. század elején a váron több átépítési munkát is végeztetett. Az udvarnak épületrészekkel való beépítése valószínűleg ekkortájt fejeződött be. Az udvar keleti