Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

re, a fülkés átépítést pedig a VIII. század végére teszi, és a 799. évi oklevélben említett egyházzal azonosítja. A legutóbb megjelent második tanulmány viszont az első' épületet hozza a 799-i adattal összefüggésbe, s a fülkés kiképzésről csak annyit mond, hogy a XIII. századig állt. E későbbi, bár nem konkrét időmeghatározás elfogadhatóbbnak látszik.

18 Nyugat-Európa a második világháborúban ugyancsak súlyos műemléki veszteségeket és károkat szenvedett. így a nagy ütemben haladó helyreállítások főként Nyugat-Németország nyugati, Franciaország északi felében, valamint Hollandiában igen kiterjedt régészeti kutatásokra támaszkodnak. E terület legjelentősebb eredménye a Karoling-kori építészet maradványainak nagyszámú felfedezése. Ezzel párhuzamosan igen figyelemre méltó a középkori épületek római előzményeinek feltárása is. így vált ismertté pl. az 1949 — 1951. évi ásatások nyomán a háborúban erősen sérült kölni Szent Gereon-templom és a trieri dóm, valamint a Mária-egyház eredete. Az elsőnek falai alól előbukkant egy IV. századi ókeresztény templom. Trierben pedig a római város hatalmas kettős bazilikáját Agricius püspök valószínűleg Nagy Konstantin palotájából alakította ki ugyancsak a IV. században. A palota dísztermének alakos falfestményei aránylag jó állapotban kerültek elő. A kettős templom keleti része fölé épült a középkori dóm és a Mária-templom. Ugyancsak római épületre telepedett a kölni székesegyház. A háborútól súlyosan sérült épületben több éven át folyt ásatás. Már a Meroving-korban állott a legkorábbi templom. Ezt alakították át a Karoling-időkben keleti és nyugati végén apszisos, háromhajós, kereszthajós bazilikává. A nyugati apszisban kripta is volt, melyet szintén több periódusban képeztek ki. Az 1248-ban emelt mai dómot tehát hosszú építészeti fejlődés előzte meg.

19 Nagyszabású régészeti kutatás tisztázta a rendkívül megrongált xanteni Szent Viktor-templom és az ottani település igen érdekes történeti fejlődését. A város középkori magját délről egy légiós tábor, északrój a Colonia Ulpia Traiana vette közre. E római települések között épült fel Xanten. Az ásatás tulajdonképpen 1933 —34-ben kezdődött, de akkor abbamaradt. A városközpont a háborúnak úgyszólván teljesen áldozatul esett. Csak a nagyméretű gótikus dóm megcsonkult falai és tornyai meredeztek az ég felé. Az ásatás rátalált a dóm névadó szentjének: Viktornak és vértanú társának kettős sírjára. A IV. század közepén kivégzett szentek nyugvóhelye fölé először fából, majd kőből emeltek sírépületet. Az V—VII. század közt fennállt cella memoriae egyhajós, négyszögletes szentélyű elrendezést mutatott. A Karoling-korban három részes, előcsarnokkal és félköríves szentéllyel ellátott, egyhajós egyház épült. A X. századi háromhajós bazilikával egy időben fejlődött ki a középkori városmag. Az Ottó-kori templomhoz a XI. században keleti toronypár csatlakozott olyan elrendezésben, mint ahogyan azt a pécsi dómnál látjuk.

20 Nem kevésbé érdekes az esslingeni Szent Dénestemplom kutatása (5. kép), melynek ismertetője, Günter Fehring kiemeli, hogy a Rajna-vidék középkori régészeti feltárásai során először itt alkalmazták következetesen az őskori ásatások módszereit és a rétegmegfigyeléseket. Minthogy a munkára a gótikus templom padlófűtése bevezetésekor, 1960-ban került sor, megállapítható, hogy a Rajna vidéki középkori régészek elég későn léptek arra az útra, amely nálunk pl. közvetlenül a második világháború után általánossá vált. Az esslingeni munka valóban példaszerű alapossága kitűnő eredményekre vezetett. Az összesítő alaprajz világos áttekintést ad több mint két évezred életének rétegződéséről. Az első kis méretű, VIII. századi, egyhajós templomot részben bronzkori urnatemető, részben római temető fölé építették. Az egyenes záródású szentélvben confessiot találtak. Ugyancsak előkerült egy Nordmann-feliratot viselő sírlap is. A nagybetűk formája alapján ennek kora a VIII. század második negyedére tehető. A korai Karoling-korban, a VIII. század második felében az egyházat kissé megnagyobbítják. Róla ír Fulrad, Saint-Denis-i apát 777-ben, aki cella sancti Vitálisnak nevezi. A XI. században négyszögű kápolnát csatolnak a déli oldalhoz. A XII. században viszont az északi oldalon építkeznek. Fehring nem látja a román kori háromhajós bazilikát bizonyítottnak, mivel a feltételezett hajók közt szintkülönbség van, s a falak vastagsága is különböző. Ez korábbi véleményének megváltoztatását jelenti. A felhozott érvek kétségtelenül csak azt bizonyítják, hogy a három hajó nem egy időben és nem egy terv szerint épült. A mai XIII —XIV. századi, érett gótikus templom belsejének feltárása tehát rendkívül érdekesen világítja meg nemcsak az épület keletkezésének történeti korszakait, hanem az egész település kialakulására is éles fényt vet.

21 Ugyancsak az esslingeni rétegződés mutatkozik a langenaui evangélikus templomban. Az őskori település fölött római épületmaradványok bukkantak elő. A III. század közepén elpusztult épületben VI—VII. századi alemann sírok jelentkeztek. Az egyenes szentélyű karoling templomot a XI—XII. században háromhajós, keleti toronypáros, félköríves apszissal rendelkező bazilika követte. Végül a XIV. században emelték a mai, háromhajós gótikus egyházat, majd a XV. század folyamán az északkeleti tornyot és a kései gótikus főszentélyt.

22 Falusi templomok román kori elődjeinek feltárása történt Burgfeldenben, Belsenben és Kippenheimban. E munkák bizonyítják, hogy a német műemlékvédelem érdeklődik a vidéki alkotások iránt, és a tudományos gondosság ezekre is kiterjed.

23 Nagyarányú és igen sok eredményt hozó ásatások folytak a háború után Hollandiában is. Deventerben az elpusztult Új piac téren sikerült feltárni egy hatalmas téglalap alaprajzú laké)tornyot, mely feltehetően emeleti hídépítménnyel kapcsolódott a szomszédos Lebuinus-templom westwerkjéhez. Az 1040-ben épült bazilika így közvetlen összeköttetésben állt a nem sokkal később épült püspöki l-f