Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

vált ismeretessé a XVI. századi freibergi gótikus templom román kori elődjének diadalíve. Az eddigiekről csupán helyszíni tapasztalatok alapján számoltam be, mert közzétételük eddig még nem történt meg. Annál részletesebben értesülünk a drezdai Műemlékvédelmi intézet által Altzellában végzett régészeti kutatásról. A XIIXIII. században épült cisztercita templomból és kolostorból csak töredékek maradtak meg. Az 1953 és 1960 közt folyt ásatások ugyan még nem vezettek teljes feltáráshoz, mégis a templomra, a kolostorra, a hozzá tartozó melléképületekre, valamint a hatalmas kapuépítménnyel ellátott és az egész kolostortelepet körülölelő kőkerítésre lényegükben és igen sok részletükben fény derült. A meisseni őrgrófi család által alapított cisztercita kolostor leginkább reprezentatív egységei : a templom és ennek nyugati homlokzatához csatlakozó konverzusok háza téglából, a kolostor többi része viszont kőből épült. E körülmény igen érdekes. A vörös téglaszín esetleg az épület fejedelmi jellegére utal. Nagyon jelentős az a körülmény, hogy a kutatás során felszínre került melléképületek egy cisztercita kolostoregyüttes teljes megismerését teszik lehetővé. A későközépkori átépítések, bővítések világosan mutatják, hogy a kolostor az eredeti önellátásról a XV. században az egyre erősödő polgári jellegű árutermelésre és pénzgazdálkodásra tér át. A még befejezésre váró régészeti vizsgálat mintaszerű és a gazdag történeti forrásanyagot felölelő feldolgozása mind terjedelme, mind tudományos színvonala tekintetében igen figyelemre méltó.

6 Ugyancsak cisztercita kolostor részleges feltárásafolyt 1954 —55-ben és 1959-ben a Keleti-tenger Hiddensee nevű szigetén. Az 1296-ban alapított kolostor a szekularizáció után tűnt el. Látható részei alig vannak. Az 1883. évi ásatás után az ötvenes évek említett régészeti kutatása felszínre hozta a déli kolostorszárnyat a refektórium alatti fűtőberendezéssel, a keleti kolostorszárnyat és a kereszthajós templom déli részét. Ellentétben az altzellai monográfiával, a hiddensee-i ásatások feldolgozása nem művészettörténeti, hanem kifejezetten régészeti szempontok szerint történt, aránylag kevés rajzi, de annál alaposabb fényképdokumentációval.

7 A falusi román kori építészet szempontjából jelentős a XIV —XV. századi gótikus ebersdorfi templom belsejében kiásott egyhajós, szentélynégyzettel és félköríves apszissal ellátott, román kori egyháznak a XII —XIII. századból való alapfala. A munka irányítója megállapította, hogy e típus kisebb eltérésekkel egész Szászországbaii megtalálható. Igen tanulságos az elterjedést mutaté) térképvázlat, mely a hasonló, érett román falusi emlékek sűrűségéről ad fogalmat. Ilyenfajta feldolgozás nálunk is nagyon hasznos és aránylag könnyen megoldható volna. Ugyancsak előnyös, hogy ma már a német kutatás fokozott figyelmet szentel a középkor falusi építészetének, s nem csupán az ugyancsak nagyszámú elsőrendű alkotásokkal foglalkozik. így szerényebb méretű és vidékies kivitelű hazai emlékanyagunkat is könnyebben és szélesebb felületen kapcsolhatjuk a hasonló külföldi tevékenységhez.

8 A műemlékekkel kapcsolatos ásatási feladatok fontossága az előzőkhöz képest természetszerűen háttérbe szorul Csehszlovákiában és Romániában. A háború e területeket sokkal inkább megkímélte, másrészt a régi épületek — főként Csehszlovákiában úgyszólván érintetlenül maradtak meg. A régészeti kutatás természetesen ezekben az országokban sem nélkülözhető, de kétségtelen, hogy nem tölt be olyan alapvető szerepet, mint Lengyelországban vagy nálunk. Az építészettörténeti fejlődés vizsgálata elsősorban a korai településeken mégis szükségessé teszi a csehszlovák és román műemlékvédelemnek az előbbiekhez hasonló célú tevékenységét is. Délnyugat-Szlovákiában így került sor pl. a bényi (Bina) premontrei templom melletti kerek kápolna kutatására. Az ásatás kiderítette, hogy a XIII. századi román kori épületet egy korábbi, szintén kör alakú kápolna előzte meg. Léva (Levice) mellett sikerült rábukkanni egy román kori falusi templom alapfalaira. A kétperiódusú épületet korábban patkó alakú, később félköríves szentéllyel alakították ki. Az utóbbi alaprajzhoz nyugati, homlokzat elé ugró torony is tartozott. A korábbi templom valószínűleg azonos a II. Géza király által 1157 — 58-ban kiadott oklevelében említett Szent Mártontemplommal, mely Barátka községben állt.

9 1949-től kezdve folyamatosan tárják fel a nagymorva birodalom egyik fontos IX. századi központját, melyet Mikulcice és Staré Mësto vidékén találtak meg. E nagyszabású ásatás folyamán egész sor különböző méretű egy-, illetve többhajós vagy központi elrendezésű templom maradványai kerültek elő. Ezekből az alaprajzok megbízhatóan rekonstruálhatók. Az eddigi eredmények azért is értékesek, mert a középkori falusi templomtíjmsok szinte minden fő alaprajzi elrendezése felbukkan e kutatási területen. Az eddigi vizsgálatok, a terméskő épületek nyugat- és dél-európai kapcsolatokról tanúskodnak. Feltűnő a bizánci hatás hiánya. A szóban forgó ásatások az épületek mellett gazdag régészeti leleteket tártak fel, melyek a késő Karoling-korszak e területen uralkodt) magas színvonalú kultúrájáról igen változatos képet nyújtanak. Kétségtelen, hogy Közép-Európának ez egyik legjelentősebb és még távolról sem lezárt kutatása rendkívül sok és gazdag tanulsággal szolgál nemcsak a nagymorva birodalom szerepére, hanem a IX. század általános történeti és műveltségi viszonyaira is.

10 1954-ben kezdték meg a XII. századi háromhajós bencés templom feltárását a csehszlovákiai Teplicében. Az ugyancsak háromhajós kripta meglehetősen jó állapotban került elő (3. kép). A hajókat elválasztó oszlopok fejezete kocka kiképzésű. A gondos kváderépítkezés még töredékeiben is megkapó látványt ad, és lényegcsen hozzájárul Közép-Európa keleti része román kori bencés építkezéseinek ismeretéhez.

11 A romániai műemlékvédelem két fontos ásatása Kolozsváron (Cluj) és Szászsebesen (Sebes) folyt. A kolozsvári Farkas utcai református templom helyreállítása során feltárták és bemutatták a XVII.