Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

Ennek bizonyítéka, hogy ahol a torony falát egykor a hajóhoz hozzáépítették, ott a felületen a mészdús habarcs szinte vakolatszerűen helyezkedik el. A torony belsejében is jól megfigyelhető, hogyan építették rá a torony felső részét a hajó már meglevő oromfalára, A torony alját kőből rakott dongaboltozat fedi, amelynek északnyugati sarkában egy nyílás van. Ezen keresztül juthattak egykor a toronyaljból az emeleti szintekre. A torony nyugati falában — az említett boltozat felett nem nagy magasságban — egy kifelé erősen szűkülő, lőrésszerű nyílás van (143. kép). A torony alul négyszög, középen hatszög és felül nyolcszög alakú. A felső szinten csúcsíves záródású ablakok vannak. Ahol a torony fala a négyszög formából hatszögbe megy át — az északi oldalon - két félgúlát alakítottak ki, amellyel ügyesen kiküszöbölték az átmenetből eredő merevséget (140. kép). Valamivel a félgúla fölött egy vízszintes falegyen mutatkozik — alatta nagyobb, fölötte kisebb kövekből rakták a falat, és a hézagokat jobban kitölti a mészdús habarcs —, amely esetleg azt is jelentheti, hogy az építkezés rövid ideig szünetelt. A torony formája, az azon található részletek arra utalnak, hogy az a XIII. század második felében épülhetett.

2 A torony vizsgálatával egy időben megkezdtük a feltárást is. Az 1—6. sz. kutatóárkokkal (144. 140. kép. A torony helyreállítás előtt nyugatról 141. kép. A torony a ,,hajó" felől kép) megtaláltuk a hajó (145. kép), a szentély, az ahhoz csatlakozó ossarium (146. kép) és a hajó keleti oldalához épített kápolna-sekrestye falainak maradványait (147. kép). A templom bejárata a hajó nyugati falának torony felé eső végében volt. A toronyból nem vezetett bejárat a hajóba, A 142. kép. A torony ,,ráülése" a korábbi oromfal maradványára