Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Sallay Marianne – Sedlmayr János: A soproni középkori zsinagóga

A SOPRONI KÖZÉPKORI ZSINAGÓGA A soproni középkori zsinagóga megtalálása és helyreállítása nemcsak a középkori magyar építészet, hanem az egész európai építészettörténet számára is jelentős. Bár művészi alakítása nem emeli a középkori művészet kimagasló emlékei közé, az a tény, hogy hazánkban ez az egyetlen ismert középkori zsinagóga — és Európában sem gyakran fordul elő — indokolja, hogy feltárásával, helyreállításával és történetével részletesen foglalkozzunk. Az Új utca 11. sz. ház hátsó traktusának kétszakaszos, gótikus keresztboltozattal fedett helyisége már korábban is ismert volt. 1953-ban az akkor még több szintre osztott épületszárny emeletének déli falában két, keleti falában egy többkaréjos, mérműves ablakra találtak.

1 Ugyanezen a szinten egy középkori ajtónyílás is előkerült, amelyet a keleti oldal egyik ablakának helyén nyitottak, valószínűleg a XVI. században. Az épület eredeti rendeltetését azonban ekkor még nem ismerték fel. — A hagyomány az Uj utca 22. sz. házat tartotta a régi zsinagógának, a ma már nem létező, de a XIX. században állítólag még fennálló boltíves terme alapján.

2 Az 1957-ben kezdődő módszeres kutatás és feltárás során előkerült jelentős részletek azután egyértelműen megdöntötték ezt a hiedelmet, és tisztázták az épület eredeti rendeltetését: Sopron középkori zsinagógáját találtuk meg. E megállapítást az írott forrásanyag is alátámasztotta. A későbbi századokban behelyezett boltozatok és síkfödémek elbontása s a falak megkutatása folyamán a következő új és a helyreállítás szempontjából igen döntő dokumentumokat tártuk fel: a nyugati falban két csúcsíves ablak csekély maradványát és egy négyszögletes, ráccsal s fatáblával zárt nyílás ép kőkeretét. Az ugyanezen a falon levő, a feltáráskor a legalsó, pinceként használt szintre vezető ajtóról megállapíthattuk, hogy a terem eredeti bejárata volt. Teherhárító ívét és bélletét megtaláltuk, kőkeretét a pince építésekor pusztíthatták el. A legérdekesebb és az eredeti felhasználást végleg tisztázó részeknek a keleti falban előkerült fülkét és a mellette másodlagosan befalazott, háromkaréjos vakmérművel díszített oromzati betétkövet tarthatjuk. Ugyanis ilyen módon elhelyezett fülkék, faragott díszítéssel, a középkori zsinagógák frigyszekrényei vagy másnéven Aron-fülkéi voltak. Ugyanitt bukkantunk rá egy kisméretű, kőkeretes fülkére is. A kutatás felszínre hozott még néhány gazdag profilú vállkőtöredéket. A ház középső részének északi falában két középkori ajtónyílás volt, az egyik félköríves, éleszedett kereteléssel, a másik szegmensíves záródással. A jellegzetesen soproni kora barokk homlokzattal és belsővel rendelkező utcai traktusban, az emeletre vezető lépcső melletti falon, XVI. századi ablak és feltehetően XVII. századi, egyenes keretezésű ajtó került napvilágra. A kapualjban, a bejárattól jobbra, a burkolat felbontása után megtaláltuk a még középkori falazatú, de valószínűleg már a XVI. század második felében készült kutat. Összefoglalva az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a feltárt épület az Uj utcában (régi Zsidó utca), az utca vonaltól beljebb épült; formája — egyszerű, téglány alakú tér — és belső alakítása - frigy szekrény, ablakok, a bejárat elhelyezése — egyaránt a középkori zsinagógára mutat. A kutatás során feltárt építészeti dokumentumokat szerencsésen egészítik ki a történeti adatok. A zsinagóga építésének idejét nem ismerjük. Az oklevelek csak 1440-ben említik először, de a soproni zsidóság történetének ismerete hozzásegít bennünket ahhoz, hogy keletkezését pontosabban meghatározhassuk. A zsidók betelepülése Sopronba egybeesik a város kialakulásának, ill. a település várossá válásának idejével. 1277, az az év, amelyben IV. László hivatalosan is városi rangra emeli Sopront, közel 50 éves fejlődést zárt le.

3 A XII. század végére kialakult mezővárosból és királyi várból a XIII. század folyamán — fejlődő piacának s az így meginduló kereskedelemnek és kézművesiparnak következtében — fallal körülvett, középkori fogalmak szerinti önkormányzattal rendelkező város lett. A már említett 1277. évi szabadalomlevél és egyéb királyi kiváltságok — a városba való szabad költözködési jog, a város védelmére falak és tornyok szabad építése, a gabona és bordézsma szabályozása, határvám engedélyezése stb. — maguk után vonták Sopron gyors gazdasági emelkedését. A kereskedelem fejlődése folytán a XIII. század végére, a XIV. század elejére német kereskedők és kézművesek telepedtek le a városban. (Nagy számukra és a gazdasági életben elfoglalt szerepükre