Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Détshy Mihály – Kozák Károly: Az egri várban álló gótikus palota helyreállítása

Az épület helyreállítása A gótikus palota helyreállításának irányelveit az alábbiakban vázolhatjuk: A helyreállítás mindenekelőtt az épület középkori alakját és részleteit kívánja kidomborítani. Ennek annál nagyobb a jelentősége, miután jelenlegi ismereteink szerint a palota Eger egyetlen fennmaradt középkori épülete. E célkitűzés megvalósításához aránylag korlátlan lehetőséget biztosít az a körülmény, hogy a későbbi korok nem változtatták meg döntően a XV. századi épületet, és műtörténetileg értékes elemekkel nem takarták el a középkori részleteket, amelyek ily módon aggály nélkül kiszabadíthatok. A helyreállításnál érzékeltetni kívánjuk az épület kialakulását, egyes részeinek, például az északi várfalnak speciális szerepét, továbbá egyes jellegzetességeit, így a hagyományos tornácos kialakítást. Kívánatos lenne az épület egykori tömegének érzékeltetése is, ami a keleti épületrész pusztulása következtében teljesen nem valósítható meg. A rekonstruálható középkori emeleti belmagasság és a korabeli udvarszint visszaállításával azonban az épület egykori arányai többé-kevésbé mutatkozni fognak. A helyreállítás szempontjából igen kedvező, hogy az épület múzeumi rendeltetést kap, a Dobó István Vármúzeum vártörténeti kiállítását helyezik el benne. Az épület így úgyszólván kiállítási tárgy is. Az épület legfontosabb középkori eleme az árkádos gótikus folyosó. A fennmaradt kilenc árkádív és nyolc keresztboltozat kiszabadításán és restaurálásán túlmenően az elpusztult folyosószakasz öt árkádnyílását és hat keresztboltozatát is rekonstruáljuk. Ehhez a feltárt pilléralapok és a hátfalon megmaradt vállcsonkok egyértelmű támpontot adnak, és mód nyílik a másodlagos beépítésükből kibontott töredékeknek eredeti funkciójukban való felhasználására is. Az eredeti és a kiegészítő új elemek szembeötlő megkülönböztetését a kiegészítéshez használt kőbeton elütő színével és felületi megdolgozásával érjük el. A sérült részek kiegészítésénél, például az erősen sérült pillérek dobjainak körülköpenyezésénél a kőbeton kedvező bedolgozási módja lehetővé teszi a megmaradt kőelemek maximális megőrzését és az épen maradt felületek bemutatását, ami kőcsere vagy betétezés esetén nem áll fenn. A folyosó hátfalán talált gótikus nyíláskeretezéseket — függetlenül nem egyidejű keletkezésüktől és funkciójuktól - teljes számban bemutatjuk. Ez az épület múzeumi rendeltetésével is összhangban van. A folyosó lényegében az 1475 utáni állapotot mutatja majd; az ekkor már elfalazott nyílások fülkeszerűen, keretezéseik múzeumi tárgyakként jelentkeznek. Ezeken állagmegóváson és a legszükségesebb értelmező kiegészítésen kívül helyreállítást nem végzünk. A korai félköríves ajtók küszöbe és az egykorú padlószint bemutatására a folyosónak a szemöldökgyámos ajtókhoz igazodó padlózatában aknákat hagyunk ki. A XV. század végi állapotot mutatja lényegében pusztán néhány XVIII—XIX. századi fal lebontásával — az egész földszint, a szélső nyugati helyiség kivételével. Ennek kiemelkedő részei: a folyosószerű helyiségben nyíló körtetagozatos keretezésű ajtó, és a mellette látható kürtös szabadtűzhely. A fal- és boltozatfelületeket a földszinti helyiségben vakoljuk és meszeljük, csak az egykori űrgödrös helyiségrészben mutatjuk be a fal és a kváderekbol rakott boltozat nyers felületeit. A padlókat részben a siroki kő zúzalékával készült s annak színét és textúráját követő kőbetonlapokkal, részben téglával burkoljuk. Az egységes XV. század végi belsőt érdekesen élénkíti majd a nyugatról számított második helyiség, az egykori börtönkápolna hátfalán feltárt XVIII. század végi vagy XIX. század eleji — primitív Golgota-jelenetes falfestés. Az emeletre vezető lépcsőt az ásatással és a XVI. századi alaprajzokkal dokumentált egykori helyén építjük meg, a gótikus folyosó nyugati vége előtt, részben az eredeti alátámasztások felhasználásával. A lépcső csak tömegében és hatásában kívánja érzékeltetni az egykori szabad lépcsőt, de nem rekonstrukciója annak. Egyszerű vonalaival, korszerű vasbeton szerkezetével élesen elválik a középkori épülettől, és keveset takar abból. A lépcső felső pihenője alatt, XVIII. századi helyén alakítjuk ki a pinceié járatot. Mellette, nyersen hagyva mutatjuk be a lépcsőt alátámasztó fal alsó részét alkotó kora középkori falcsonkot. A pincelejáratba a folyosó nyugati záróívének megnyitásával letekintést biztosítunk. A pincehelyiség csak minimális javítást igényel. Falai s dongaboltozata vakolatlanul és hézagolás nélkül maradnak. A reneszánsz keretezésű ajtón át juthat a látogató a Tömlöc-bástyába. Az emeleten a középkori részek közül a déli határfal és az egykori palotafal megmaradt szakaszait mutatjuk be. A déli homlokzaton a 8. és 9. sz. ablak töredékes, gótikus keretezését kőbetonnal kiegészítjük. A 7. sz. nyílásban visszaállítjuk az itt kibontott reneszánsz keretdarabokkal és kőbeton kiegészítésekkel a XVI. századi ajtót, felette pedig a vakolatból kihagyva megmutatjuk a gótikus keretkő töredéket, továbbá a három említett nyílás mellett a gyám-, ill. vállkő-csonkokat. A 10. sz. ablak keretezését a megmaradt könyöklőko és a rárajzolt szárkőkontúrok alapján rekonstruálj uk. Az 5. és 11. sz. nyílásban a feltárás alapján homlokzati keretezés nélkül bejáratot alakítunk ki, az 5. sz. nyílásnál megmaradnak a megtalált előlépcső-fokok. A többi déli ablaknyílást a feltárt korábbi méretére bővítjük; homlokzati oldalukon a feltárt kerethoronyba - az eredeti kőkeret ismeretének hiányában — sima, tagolatlan kőbeton keretezést helyezünk. Az északi palotafal hiányzó szakaszait a feltárt csonkokon újraépítjük, és kiegészítjük benne a töredékesen megtalált két kis tüzelőajtót. A fal kiegészítésével érzékelhetővé válik a középkori (hl