Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Détshy Mihály – Kozák Károly: Az egri várban álló gótikus palota helyreállítása

építéséről, amelynél felhasználja a Krisztus Teste oltár házát. Ekkor épül — legalábbis ránk maradt alakjában — a gótikus árkádos folyosó. Ennek tengelyosztásához igazodva alakítják ki a folyosó hátoldalán, a déli főfalban az új ajtó- és ablaknyílásokat, a két szemöldökgyámos, felülvilágító ablakos bejáratot, és a két — azokkal azonos - egyszerű elszedett, kőkeretezésű ablakot, továbbá, valószínűleg a 10. sz. boltszakaszban, az ablakfülke helyén létesített bejáratot. Az ajtótengelyek egyúttal meghatározzák a belső elrendezést, illetve a két nagy dongaboltozatos terem középvonalát. Az új nyílások kialakításával egyidejűleg elfalazzák, illetve elbontják a korábbi, ezekkel és a belső elrendezéssel ütköző nyílásokat, a félköríves ajtókat és a két kis ablakot; a két nagyobb ablakot pedig a boltvállak elhelyezése érdekében átalakítják. A korábbi észak-déli fekvésű harántfalak közül csak az akkori nyugati határfal (ma a nyugati helyiség keleti fala) és a mai szélső keleti helyiség két oldalfala marad meg. Csupán e három harántfal nyúlik az új boltozatok válla fölé, csaknem az emeleti padlószintig. Az új harántfalak csak a kétoldalról felfekvő boltozatok válláig épülnek. Az átépítéssel jön létre a két azonos méretű, nagy, dongaboltozatos terem, és ezektől keletre a keskeny, folyosószerü helyiség. Ezeket nagyolt kváderkövekkel boltozzák alá. A keleti szélső helyiség elütő, kisebb, idomtalan kövekből rakott boltozata ezeknél talán korábbi, de nem a helyiség eredeti lefedése. A boltozat belevág a helyiség délkeleti sarkában nyíló ablak fülkéjébe, az ablak mellett a falsík korábbi vakolása a boltozat mögé fut be, végül a körtetagozatos bejárat fölötti kis körablak is csak a boltozat építése előtt funkcionálhatott. Az új boltozatokkal egyidejűleg készül a folyosószerű helyiség északi végén a szegmensívvel kiváltott végfallal elkülönített térrész fölötti kürtő. Az északi várfal mai belső síkja ekkor már megvan vagy ekkor épül, mert az új harántfalakat és a boltozatot bekötés nélkül ehhez csatlakoztatják. E falsík régebbi fennállása mellett szól az említett korábbi harántfalak hasonló csatlakozása. A két új földszinti terem aránylag gyenge megvilágításából, egyben nyílásainak igénytelenebb keretezéséből alárendelt, valószínűleg raktárszerű felhasználásra következtethetünk. A keskenyebb, folyosószerű helyiség részben közlekedő tér szerepét tölti be, hiszen a mai szélső keleti helyiség ezen keresztül közelíthető meg. Az északi végén kialakított kürtös tüzelőtér azonban egyúttal konyhai felhasználását is elárulja, a nagyméretű kürtő az aránylag kisméretű helyiség fűtéséhez túlzottnak látszik. A ma szélső keleti helyiség továbbra is reprezentatívabb rendeltetésű lehetett. Bejáratának keretezése, amely az 1475 körüli építkezéssel tekinthető egykorúnak, reprezentatív felhasználásra vall, ugyanakkor furcsa ellentmondásban van a közvetlen szomszédos és szintén egykorúnak tekinthető szabad tűzhellyel. Maga a szűk helyiség is fokozza az ellentmondást, hiszen az alig 2,50 m széles tér oldalán, rálátás hiányában, alig érvényesül a díszes bejárat. Ugyanakkor a helyiség déli, folyosó felőli bejáratánál is feltételezhetünk ebben az időben egy hasonló kiképzésű szemöldökgyámos keretezést, mivel a börtönajtóvá beszűkített nyílás küszöbén valószínűleg innen kibontott szemöldöktöredéket találtunk. Mint említettük, az árkádos folyosó ekkor épül. Rámutattunk egyes részletekre, amelyek alapján korábbi folyosó fennállását és átalakítását is sejthetjük. Átépítésre gyanakodhatunk még az I. és II. sz. pillérnek a többiétől elütő részletei miatt, továbbá a kettő közötti nagyobb tengelytávolság és alacsonyabb árkádív miatt is. Az ívindító kő felfekvése a II. sz. pillér vállán szintén utólagos átalakításra mutat; az ív köveiben látható, kőfelemelő olló beakasztására szolgáló lyukak pedig a többi ívnél nem alkalmazott, későbbi beépítési technikára utalnak. Az I. és II. sz. pillérnek a többiétől eltérő keresztmetszetét azonban egyúttal speciális helyzete és rendeltetése is magyarázza, s ez vonatkozik az alacsonyabb árkádív kialakítására is. Az 1568. és 1572. évi alaprajzok félreérthetetlenül a folyosó nyugati vége elé helyezve ábrázolják az emeletre vezető szabadlépcső keletnyugati tengelyű, pihenővel megszakított karját. A II. sz. pillér déli oldalának alsó ki ülésén és a tőle délre álló, csonkként feltárt pilléren valószínűleg a lépcsőt gyámolító, hosszanti hevedereket alátámasztó harántív feküdt fel. A lépcsőt gyámolította az I. sz. pillér déli oldalához csatlakozó falnyelv is. A lépcsőkar, illetve a felső pihenő nyugati szélét valószínűleg a gótikus folyosó nyugati végétől kb. 3,20 m-re feltárt, korai középkorinak tűnő, közel észak-déli fekvésű fal támasztotta alá. E falat, amely korábbi épülethez tartozhatott, valószínűleg csak másodlagosan használták fel a lépcsőzet alátámasztására. Ezt a falat a Ferrabosco- és Baldigara-féle alaprajzokon látható, a lépcsőt nyugatról határoló fallal annál is inkább azonosíthatjuk, mert e rajzokon a fal mellett nyugatról támpillér látszik az épület déli főfalának folytatását alkotó déliTömlöcbástya-faloldalában, és az ásatásnál e helyen valóban találtunk is egy támpi llér-alapot. A lépcsőkar felső szakaszát s a pihenőt délről az I. sz. pillérhez csatlakozó falnyelv vége és az említett nyugati fal között feltárt alapon álló fal támasztotta alá. A folyosó nyugati végén nyíló íven át az e falakkal határolt, lépcső alatti térbe léphettünk, amely a mai pincelejárat helyén volt. Az 1558—1564. évi inventáriumokban említett, palotalépcső alatti boltot e helyiséggel azonosítjuk. A lépcsőkar a III. vagy IV. sz. folyosói pillér előtt vagy ezek között indulhatott, és nyugat felé emelkedett. Erre utal a II. sz. pillér délkeleti sarkán a — sajnos lepusztult — prizma magas elhelyezése is, amely nyilván a lépcsőkar vonala fölé esett. Az árkádos folyosó és a lépcső nyugati vége az épület XV. századi nyugati végén erősen túlnyúlt, hiszen ekkor a pince és felette a két szinten a mai szélső nyugati helyiségek még nem voltak meg. Ezt mutatják az 1568. és 1572. évi alaprajzok is.