Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Jelentések - Illés János – Szentesi Róza: Az Országos Műemléki Felügyelőség 1959-1960-ban végzett falkép-restaurálási munkáiról

lábazati részén festett, XV. századi függönyminta motívumot találtunk. Az itt feltárt felületeknek csak ideiglenes konzerválása történt meg. A sárvári volt Nádasdy-vár második emeleti toronyszobájának XVIII. századi falfestményeit 1959 december közepétől 1960 június végéig tartó munkával konzerváltuk és restauráltuk. 1959-ben csak a munka megszervezése ós előkészítése történt. A konzerválást és restaurálást 1960. január 1-én kezdtük el. A kupolaboltozat beázása és az ezt követő fagyás hatására fellazult és elmállott vakolatot csak a vastag és kemény mészfestékréteg tartotta össze. Helyemként, kisebb-nagyobb darabokban, körülbelül 2 mm vastagságú mészfestékréteg lelmllott. Máshol a felperdülő mészfestékréteget a sűrű, piszkos pókhálók szálai tartották. E felgöngyölődött freskóbőrréteg alatt a vakolat — a fagyástól -— morzsalékos, laza állagú volt. Itt először az alsó, morzsolódó, kifagyott, pókhálóktól, egyéb szennyeződésektől ós vakolattörmeléktől megtisztított felületet kálivízüveggel és báriumhidroxiddal megkeményítettük, majd a megfelelően előkészített, még képlékeny festménydarabokat visszanyomtuk, préseltük a vakolathoz. Máshol a négyzetméter terjedelmű, hólyagosan fellazult és törékennyé vált felületi elválások a mészfestékben — és néhol a legfelső, vékony kép vakolat rétegben — rendkívül körülményessé tették a konzerválás] munkát. Itt a vakolatból kioldott vagy kifagyott mész helyett — esetenként és szükség szerint váltogatva — báriumhidroxidot és kálivízüveget vagy polivinilacetátot kellett, szinte négyzetfentiméterenként, a közvetlen felületi rétegek alá injektálni. Ugyanakkor a vastagabb vakolatréteg ós a falazat közötti részleges elválásokat is ragasztással és préseléssel kellett rögzíteni. Ennél a munkánál alkalmaztuk először — kazeinos mész helyett — a polivinilaeetát vizes diszperzióját ragasztásra és konzerválásra. Sopron bánfalván az egykori pálos templom szentélyében talált középkori, valamint barokk szentelési keresztek, a XVI. századból származó vörös kréta felírások és a gótikus diadalív belső felületének csúcsában előkerült ós gótikus minuszkulabetükkel írt — 1475-ből való felirat konzerválása és restaurálása készült el. Az előkerült szöveget és díszítéseket sok helyen még mészréteg takarta. A vakolat állaga a szentelési keresztekés a vörös kréta felírások alatti részeken részben üreges, részlegesen elvált, laza szerkezetű volt. A diadalíven talált gótikus szöveg betűinek festékrétege lepattogzott, lehámlott még az átmeszelés előtti időben —, s a betűknek csak részben kivehető nyomait találtuk. Ugyanez időben retusáltuk a lebontott válaszfalról még májusban áthelyezett — 1900 körül készített Szentháromság kép elvágási helyeit. Ezt a képet a karmelita apácák által elfalazott szentély lebontott válaszfaláról vettük le és helyeztük a hajót lezáró végfalra. A sopronbánfalvai Magdolna-templom középkori falkép-töredékeinek veszélyesen lazult részeit is konzerváltuk. Sopronban szükségessé vált a volt bencés templom torony alatti bejárójónak orommezejébe festett „Köpenyes Madonna" konzerválása és tisztítása, lehámlott részeinek kiegészítése. A letisztítás megcáfolta azt a hiedelmet, hogy itt középkori eredetű képet takar a Stornódinasztia egymásután következő tagjainak restaurálása. A közvetlenül kőre festett „eredetit" — olajfestékkel 1865-ben készítették; valószínűleg idősebb Storno Ferenc festette. A balatonkeresztúri r. k. plébániatemplom XVIII. századi falfestményeinek restaurálását I960 és 1963 között tervezzük. 1960. augusztus 4-én kezdtük meg a konzerválás! munkát a szentélyben. A restaurálást a téli hónapokban szüneteltetni kellett. A szentély és oratórium teljes restaurálására a későbbiek folyamán kerül sor. Itt a legnehezebb probléma a háborús bclövésektől megrongálódott, meglazult, majdnem teljes egészében elvált és a rázkódtatósoktól helyenként fél centiméternyire elvékonyodott főoltár-freskó vakolatrétegének konzerválása volt. Ugyanis négy — több mint négyzetméternyi nagyságú — belövési lyuk keletkezett 1945-ben. Ezek befalazása és elvakolása a törmeléktől kidudorodott, kipúposodott állapotban rögzítette a detonációktól nagyon meglazult és elvált kép négyötöd részét. Ez a befalazás ós vakolás, valamint a ráfestett kiegészítés nem volt megfelelő sem technikai, sem művészi szempontból. Azért, hogy a kép vakolatrétegét a falazathoz visszanyomhassuk és rögzíthessük, körülbelül kétharmadát gézzel háromszorosan átragasztottuk. Száradás után a 10—15 emnyire kidudorodott törmelékpúpok alsó szélét felnyitottuk, hogy a törmelék kihulljon. A képvakolat helyenkénti elvékonyodása miatt keletkezett — néha 1—2 cm-nyi üreget csak fokozatosan lehetett rögzítőanyaggal tölteni és a falazathoz visszapréselni. — A feketepenészt ől és piszoktól elszürkült képek és falak letisztításuk után eredeti, színpompás ragyogásukat kapják vissza. A balatonkeresztúri munkával párhuzamosan, a konzerválási eljárás szükséges szüneteiben készült Pécsvárad, Zalaszántó és Esztergom középkori falfestmény-töredékeinek kisebb mértékű feltárása, illetve konzerválása. A pécsváradi vártemplomban — a szentélyboltozat középkori vakolatrétegéből lepattintgatott mészréteg alól — a XI. századból származó, angyalfigurát ábrázoló képrészletet tártunk fel és tisztítottunk meg. A teljes felület feltárását és konzerválását csak a falak kiszáradása után szabad majd elvégezni. Zalaszántón megtörtént a XIII. századi r. k. plébániatemplom déli falának külső felületcin részben feltárt középkori képtöredékek teljes feltárása és konzerválása. A töredékek igen hiányosak. Az esztergomi középkori királyi várban a román kapu reneszánsz díszít menyeinek, az ezzel kapcsolatos átjáró kazettás, reneszánsz festésének és az ugyancsak reneszánsz, allegorikus figurák mészfestékrétegének konzerválása történt meg. A Pellicioli-féle restaurálás óta ezekem a töredékeken nem folyt karbantartási munka. A szentendrei r. k. plébániatemplom déli oldalhomlokzatán feltárt középkori falkép-maradványok konzerválása is a balatonkeresztúri restaurálás egyik szünetében készült. A balatonkeresztúri restaurálás november 18-án történt megszakítása után a lovászpatonai evangélikus templom középkori eredetű épületének főhomlokzatán — a torony északi és déli. a homlokzattal csatlakozó szögleteiben töredékesen megmaradt, egyenként kb. negyed négyzetméter terjedelmű, festett, ornamentális részleteket rögzítettünk ideiglenesen. A töredékek vakolatrétege 2—3 négyzetcentiméteres darabokká töredezett és a falazattól elvált. 1960 végén a végzett restaurálási munkákról — a szokásos fényképezés kiegészítéseképpen — szöveges ós rajzi dokumentációt is készítettünk. A rajzi dokumentáció célja az, hogy a fénykép által ki nem mutatható és szövegben kielégítő módon körül nem írható műveletek helyét és milyenségét szemléltesse. így a jövőben szükségessé válható restaurálás helyességét és eredményességét segítheti elő, a műveletek és a felhasznált anyagok helyéről és méretéről tudósítva. Illés János—Szentesi Róza