Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Barcza Géza: Szocialista országok műemléki törvényei

jellegzetes bizonyítékainak megóvását biztosítja, amelyeknek fenntartása művészi, tudományos vagy történeti jelentőségük miatt közérdekű. A törvény műemléknek minősíti a történelmi jelentőségük, sajátosságuk vagy szépségük révén kimagasló értéket képviselő építményeket, parkokat, kerteket, temetőket, romokat, városképileg jelentős együtteseket, valamint a festészet, szobrászat, grafika és iparművészet kiemelkedő alkotásait, a történetileg vagy néprajzilag jelentős, illetve a műszaki és mezőgazdasági tevékenység szempontjából tájjelleggel bíró üzemeket, gépeket és berendezéseket, továbbá a német történelem jelentős személyeivel vagy eseményeivel kapcsolatban álló tárgyakat. A magyar műemléki törvény a múzeumokról és műemlékekről intézkedik. Rendelkezéseket tartalmaz a közgyűjteményekről, a nemzeti érdekű magángyűjteményekről és a nemzeti érdekű muzeális értéktárgyakról, valamint a műemlékekről. A törvény a műemlékek meghatározásakor csak az ingatlan emlékekről tesz említést, míg az ingó emlékeket a nemzeti érdekű magángyűjtemények tárgyai és a nemzeti érdekű muzeális értéktárgyak csoportjába sorolja. A meghatározás szerint nemzeti érdekű magángyűjteménynek minősíthető a muzeális tárgyaknak minden olyan — egy helyen, tervszerű elraktározás szerint őrzött és kezelt — csoportja, amely régészeti, képzőművészeti, iparművészeti, történeti, néprajzi vagy természettudományi tárgyak rendszeres gyűjtése útján jött létre és nincs közgyűjteményben elhelyezve.

1 Nemzeti érdekű muzeális értéktárgy a műemléki törvény meghatározása szerint minden olyan régészeti, képzőművészeti, iparművészeti, történeti, néprajzi vagy természettudományi tárgy, amelyet tudományos, művészeti, történeti vagy közművelődési jelentőségére tekintettel a muzeális értéktárgyak (védett tárgyak) jegyzékébe felvesznek. A védett tárgyak jegyzékébe olyan tárgy is felvehető, amely valamely nemzeti érdekű magángyűjtemény része; nem lehet azonban védett tárgynak minősíteni azokat a tárgyakat, amelyek közgyűjtemények (múzeumok) őrizetében vannak. A magyar műemléki törvény a műemlék meghatározását az alábbiakban rögzíti: „Műemlék a földben vagy a föld felszínén levő minden olyan építmény (épület, épületrész, földmű) és tartozéka, amelyet kiemelkedő történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti vagy néprajzi jelentőségére tekintettel" védetté nyilvánítanak. A magyar műemléki törvény tehát megkülönböztetést tesz az ingó és ingatlan emlékek között; s míg az ingó emlékeket védett tárgyként minősíti, addig az ingatlan emlékeket és azok tartozékait műemlékeknek nevezi.

2 A magyar műemléki törvény alapján a műemléken kívül védelemben kell részesíteni annak építészeti és tájképi környezetét is, valamint a történeti és régészeti jelentőségű földterületeket. A magyar műemléki gyakorlatban ismeretes ezenkívül a műemlékjellegű és városképi jelentőségű építmény, továbbá a műemléki környezet és a műemléki jelentőségű terület fogalma is. E meghatározások az Országos Építésügyi Szabályzat műemléki és városképi fejezetében nyertek rögzítést. Műemlékjellegű épület (építmény) minden olyan létesítmény és tartozéka, amely nem éri el a műemlék nívóját, de építészeti, történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti vagy néprajzi jelentőségére tekintettel védelmet érdemel. Városképi jelentőségű minden olyan épület, amely nem tartozik a műemlékek vagy műemlékjellegű épületek közé, de helyénél, jellegzetesebb épít és módján ál fogva — az adott városkép fenntartása érdekében — megváltoztatását mellőzni vagy korlátozni szükséges. Műemléki környezet a műemlék szépségét, zavartalan érvényesülését biztosító építészeti vagy tájképi környezet. Műemléki jelentőségű terület olyan városrész, tér, utca vagy utcaszakasz, amelyet az ott nagymértékben együttesen előforduló műemlékek és a velük jelentkező műemlékjellegű és városképi jelentőségű épületek miatt egységes védelemben kell részesíteni. A műemléki jelentőségű terület lényegileg megfelel a csehszlovák műemléki törvény műemléki rezervációk kategóriájának. Külön törvény intézkedik a műszaki emlékek védelméről. Eszerint a magyar műszaki alkotások közül azokat az emlékeket, amelyek — mint a magyar nép haladó hagyományainak és mint a műszaki fejlődés történelmének értékes bizonyítékai — a tudományos kutatás szempontjából jelentősek, védelemben kell részesíteni. Műszaki emlékeknek minősíti a törvény a műszaki jellegű s a tudományos kutatás számára történelmi jelentőségű tárgyakat. Műszaki emlékké nyilváníthatók továbbá a műszaki emlék jellegű tárgyak tartozékai, eredeti vagy későbbi ábrázolásai, ismertetései, illetve a tárgyat ábrázoló modellek. A műemléki törvény alapján védettséget élvező tárgyakat nem lehet műszaki emlékké nyilvánítani.

3 A szovjet műemléki törvény sérthetetlen nemzeti vagyonnak nyilvánítja a műemlékeket. A bolgár műemléki törvény szerint is minden kulturális emlék, amely a Bolgár Népköztársaság területén található és tudományos, történelmi vagy művészeti jelentőséggel bír, össznépi tulajdonban állónak minősítendő. A csehszlovák, román, német és a magyar műemléki törvényben ilyen megkötések nincsenek. A műemlékek egyaránt lehetnek magánosok tulajdonában és állami tulajdonban. Természetszerűleg a nagyobb jelentőségű műemlékek, a várak, kastélyok a végrehajtott földreformok során az állam tulajdonába kerültek, a nem használt volt egyházi épületek is az állam és az egyházak közötti megállapodások alapján állami tulajdonuakká váltak. így csupán kisebb méretű épületek maradtak magánosok tulajdonában, kezelésében, illetve az egyház tulajdonában azok az ingatlanok, amelyek hivatásuk ellátásához szükségesek. A lakóházak államosítása is — amely az egyes népi demokráciákban nem azonos módon és mértékben ment végre — kihatott a tulajdoni helyzet módosulására,