Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)
Tanulmányok - Sallay Marianne – Sedlmayr János: A soproni középkori zsinagóga
1ST. kép. Az Áron-fülke záróköve 188. kép. A zsinagógaterem nyugat felé, a helyreállítás előtt jellemző, bogy már 1321-ben a városbíró és a 12 esküdt mellett a polgármester is szerepel az oklevelekben, aki a németek képviselője volt.) A német telepesekkel érkeztek az első zsidók is Sopronba. 1 A XIV. század hetvenes éveire a középkori szokásnak megfelelően kiépült a Zsidó utca (a mai Uj utca). Az 1379. évi házösszeírásban a zsidók máitíz házzal szerepelnek (kb. 100 személy). 5 Ugyanez az oklevél felsorolja a lakóházak között az ún. Tuckhaust, a rituális fürdőt is. Sőt, ekkor már olyan kiváltságokat is élveztek, amelyekben csak a budai, majd később a kőszegi és kismartoni zsidóknak volt részük. Eszerint: ,,A zsidók bárhonnan és bármikor hozzájuk csatlakozó jövevényekkel együtt a zsidó vallás törvényei értelmében élhetnek. Ami pedig megélhetésüket illeti, foglalkozhatnak ingó vagyon befogadásával, visszatartásával és eladásával, úgyszintén ingó és ingatlan vagyon után való kamatszedéssel." 0 Â fenti adatokból pedig az következik, hogy a XIV. század hetvenes éveire már állott a zsinagóga. /. Az írott adatok és a kevés még meglevő példa arra az általános szabályra, ill. gyakorlatra mutatnak, hogy a középkorban a fürdő rendszerint egy épületben volt a zsinagógával. 2. Előírás volt, hogy minden olyan helyen, ahol tíz felnőtt zsidó férfi él, lennie kell valamilyen helyiségnek istentisztelet részére. 7 Sopronban pedig ekkor már százra tehető a zsidó lakosság száma, és hozzávéve azt, hogy a pénzügyletekkel, zálogkölcsönökkel, adásvétellel foglalkozó zsidóság jó anyagi körülmények között élhetett, bizonyosra vehetjük, letelepülése után hamarosan felépítette zsinagógáját. Azt az épületet, amelyet a középkorban a liturgikus célok mellett törvénykezésre, előadóteremnek és iskolának is használtak. 8 Az épületet a XV. század folyamán többször említik az oklevelek. Az első, 1440-ből való említés után 9 1441-ben ismét találkozunk nevével. Habsburg Frigyes német király, a kiskorú V. László gyámja, aki 1441 és 1463 között Sopron zálogbirtokosa volt, úgy rendelkezett, hogy a zsidók 16 házát a Zsidó utcában, és zsinagógájukat, a városi tanács nem veheti el. 10 1476-ban és 1498-ban is rábukkanunk a nyomára. Az első oklevélből arról értesülünk, hogy Barbara asszony háza a zsinagóga közelében áll, 11 az utóbbi szerint Jäkel zsidó asszony háza a Zsidó utcában, a zsinagóga és Hätscheil háza között fekszik. 12 1526-ban a város kiűzte a zsidókat, akiknek előnyösebb anyagi helyzete már korábban is szemet szúrt. (1514-ben is csak a tanács tudta megvédeni Őket a soproni polgároktól. Ez a középkorban Európa-szerte szokásos zsidóüldözés mindig a feudalizmusban fellépő anarchiák kísérő jelensége; illetve az uralkodó osztály ezzel akarja levezetni az ellene fellépő rétegek haragját és kielégíteni követeléseiket.) Â zsidóság Nagy- és Kismartonba menekült. Házaikat, a zsinagógát és a mellette levő kórházat 13 (ez szolgált az átutazó szegények szállásául is 14 ) a város Kristóf kismartoni polgárral és négy soproni esküdttel felbecsültette. Ok a két épületet, a zsinagógát és a kór-
