Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Entz Géza – Gerő László: Műemlékvédelmi tapasztalatok szocialista országokban

lékek olyan vulgarizáló bemutatásával, mint a prágai székesegyház tövében húzódó úgynevezett Aranycsinálók utcája. Ezzel szemben Prága egészének műemléki fenntartása — beleértve a cseréptetőket, bádogsisakokat, homlokzatokat és a mintás, gondosan készült utcaburkolatokat — példaszerű. Rendkívül körültekintően és r a városfejlődésre tanulságos módon készült el az Állami Rekonstrukciós Intézetben Prága belvárosának részletes rendezési terve, minden egyes fal és annak származási kora bejelölésével. Egészen kitűnő és elvileg is megállja helyét a barokk belsőkben egyes esetekben alkalmazott fehér vagy megközelítő árnyalatok felhordása ott, ahol az eredeti megoldásra az adat hiányzik (Prága, Miklós-templom). A szlovákiai területen a műemlékek helyreállításával kapcsolatban az volt a benyomásunk, hogy a városi lakóházaknál kissé sematikusan járnak el. A várromok konzerválását nemrég kezdték meg, és az nem több felületi kozmetikánál, ami inkább árt, mint használ. A pozsonyi (Bratislava) vár helyreállítása nélkülözi a régészeti és épületfeltárási munkákra támaszkodó kívánatos dokumentációt. Példaszerű viszont a vöröskői (Cerveny Kamen) vár bemutatása és gazdag berendezésének helyreállítása. A lengyelországi műemléki munkák közül rendkívül jelentősek az elpusztult történeti városmagok visszaállítására irányuló törekvések, amelyek a maradványok alapján óriási erőfeszítést igényeltek, de lehetővé tették a régi városszerkezetnek mint történeti értéknek megmentését. A város életének okos szabályozásával meg tudták a rekonstrukciókat olyan mai tartalommal tölteni, amely e műcmlékegyütteseket élővé teszi (Varsó, Jan Zachwatowicz építész irányítása mellett). A helyreállítások nagyobb szanálásokra is vezettek. A műemlékek színessége itt rendkívül derűs városképet eredményezett. A nagyarányú munka következtében az eredeti darabok tisztelete sok helyütt háttérbe szorult, ami ilyen munkaütem mellett nem csodálatos. Gdansk városában megtartották a középkori keskenyebb utcaméreteket, a szúk mellékutcákat; ezzel szemben az óriási belső udvarok körülépített térségeknek hatnak, a telektömb keretkörülépítésének minden ismert hibájával. Ugyanakkor igen aprólékos, finom tervezői és kivitelező munkát láttunk Gniezno székesegyházában (Jan Zachwatowicz), Pieskova Skala, Nedec és Dembno váraiban (Alfred Majewski), Strzelno román kori templomában, és általában az egyedi műemlékhelyreállításoknál. A néhány éve Romániában is erőteljesebben megszervezett és kialakított műemlékvédelem máris szép eredményekre tekinthet. Ebben nagy szerepe van a központi tervezésnek és a kivitel központi irányításának. A moldvai, külső festéssel gazdagon borított kis középkori templomok (Arbora, VoroneÇ), az olténiai Horez faragványokkal díszített kolostora, a Bukarest mellett fekvő mogosoaiai, XVIII. század eleji palota jelzik az új műemlékvédelmi szervezet erőpróbáinak fontos állomásait. Erdélyben a legjelentősebb munkák Kolozsvárt (Cluj) folynak. A város két legszebb gótikus temploma közül a Farkas utcai református egyház teljes külső és belső helyreállítása mintaszerű gondossággal történt. Nagy eredmény a hajdani kolostorkerengő maradványainak megmentése és ízléses bemutatása. Elkészültek a plébániatemplom nagyszabású belső munkái. Ennek során több fontos középkori részlet került elő. Az erősen tönkrement külső homlokzatok munkái befejezéshez közelednek. Említésre méltó a vajdahunyadi (Hunedoara) vár alapos tudományos előkészítésre támaszkodó helyreállításának megindítása is. Kétségtelen, hogy a mai romániai műemlékvédelem még nem mutat minden tekintetben kiegyensúlyozott képet, az eddigi eredmények azonban biztosítékot nyújtanak jövőbeni sikeres továbbfejlődéséhez. Hazai műemlékvédelmünket országosan a saját tervezés és kivitelezés jellemzi. Időnként s így újabban ismét számottevő a fővárosi és vidéki tervezőirodák bevonása. A fővárosnak külön műemléki beruházója van. Budapesten kívül sok műemléki munka foiyik vállalatok s szövetkezetek kivitelében. Ezek azonban műemléki szempontból túlnyomóan egyszerűbb feladatokra szorítkoznak, s központi szakellenőrzésük egyre erősebben érvényesül. A mérsékelt, helyi igényeket és lehetőségeket figyelembe vevő centralizáció e tekintetben is általában szerencsésen határozza meg konkrét műemlékvédelmi feladataink megoldását. Az Országos Műemléki Felügyelőségnek az ország egész területét felölelő saját kivitelezése a speciális építési feladat teljesítésében nehézkesebb vállalati munkával szemben sok előnyt, bár fokozott felelősséget és gondot is jelent. Külön kell beszélnünk a szobrászati és festészeti feladatok^ megoldásáról. E tekintetben nemcsak az épületekhez szorosan hozzátartozó szobrokról és festményekről van szó, hanem az épületek berendezéséről is, amely rendesen mind történeti, mind művészeti szempontból azok szerves tartozéka. Megállapítható, hogy e munkák elvégzésére egész Európában nagy gonddal felszerelt restaurátorműhelyek épültek ki országos vagy területi hatáskörrel. E műhelyek kialakították a korszerű restaurálás hármas ütemét, amely a következő: előzetes vizsgálatok és kísérletek, az ezáltal meghatározott munka elvégzése, végül a teljes tevékenység dokumentálása. Kiváló restaurátor-intézet működik Varsóban, saját laboratóriummal, anyagvizsgálattal, röntgen- és fényképészrészleggel és egyéb segédműhelyekkel. Az intézet a teljes ábrázolóművészeti anyaggal foglalkozik (falfestmény, táblakép, kő- és faszobor). A munkák dokumentálásánál a leírások és fényképek mellett nagy szerepet kap a rajzi dokumentáció is, amely szemléltetően mutatja pl. a falfestmény eredeti állapotát s a rajta végzett munkameneteket. Hasonlóképpen dolgoznak a német intézetek mellett szervezett restaurátor-műhelyek is, ahol különös gondot fordítanak a rendkívül értékes faszobor-állományra. E példaszerű intézmények mellett a hazai állapotok kezdetlegesek, elsősorban a szervezet és hatásfok 2 Magyar Műemlékvédelem 17