Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Koppány Tibor – Lenner József: A sümegi volt püspöki kastély homlokzatának helyreállítása

azt az ismeretlen elrendezésű kastélyt, amelyhez a két sarokerkély, a kőkeretes emeleti ablakok, a festett kötények és a legalsó rétegben talált kékesszürke, fahamuval és faszénporral színezett höbörcsös vakolat tartozott. Az új épület nemcsak a régebbit foglalta magában, hanem a mai konyhát és ebédlőt is. Az újabb építkezést csak Széchényi Pál nevéhez kapcsolhatjuk, bár okleveles adatokkal bizonyítani nem tudjuk feltevésünket. Széchényi Pálról tudjuk, hogy 1693 körül a várban is építkezett.

8 1704. április 18-án kelt levele szerint udvari festőt tartott.

9 Halála után többek között Bándl János sümegi kőfaragónak is kérik hátralékos fizetését.

10 A két Széchényiről egyébként így emlékezik meg egy XIX. század eleji kézirat: „Széchenyi György az 69dik, s' Pál az 72dik Püspökek igen lakták szépétették, s' gyarapétották Sümeget, amaz Sz. Ferencz szerzeteseit hozta belé, emennek fényes udvarárul még ma is regél a köz nép."

11 A meglevő nyomok alapján kockáztatjuk meg azt a gondolatot, hogy a második építési periódus általunk Széchényi Pálnak tulajdonított kastélya is négyszögű, zárt udvar köré épült, négy sarkán egy-egy zárt erkéllyel. Ezzel a kialakítással kapcsolódna ahhoz a késő reneszánsz, kora barokk kastélyformához, amely a XVII. század második felében nálunk szerte az országban épült; mégpedig rendszerint a kialakuló barokk életforma és pompa számára alkalmatlanná vált középkori várak alatt (Déva—Magna Curia, Sáros—Rákóczi-kastély, Mako vica—Zboró, Márkusfalva, Temetvény—Brunóc, Divény—Zichy-kastély stb.).

12 Nem ismerjük Acsády püspök válaszát az 1733. évi helytartótanácsi leiratra, és így alig tudjuk rekonstruálni a rezidencia Biró Márton előtti állapotát. 1752-ben küld Biró terjedelmes jelentést Rómába először. Ebben röviden megjegyzi, hogy a püspöki palota Veszprémben és Sümegen egyaránt kicsi és omladozó, a sümeginek egyharmadát pedig kocsmává és üzletté alakították át; éppen azt a részt, amely a püspöki lakó- és hálóhelyiségekhez legközelebb van.

13 — Már régen befejeződött az új kastély építése, amikor Biró 1758. évi szentszéki jelentésében újból megemlékezik a régi kastélyról. Azt írja róla, hogy teljesen tönkrement és romos volt, még azok a részek is, amelyek újabban épültek, lakhatatlanok voltak. Ezért érthető Biró megjegyzése, hogy nincs sehol egy alkalmas hely, ahova fejét lehajthatná.

14 Padányi Biró Mártont, a katolikus restauráció késői, szinte elkésett, túlbuzgó, erőszakos és oligarchikus hajlamú, de ugyanakkor nagy képességű alakját 1745. március 18-án nevezte ki veszprémi püspökké Mária Terézia királynő.

15 Biró ekkor már hosszú évek óta nagyprépost és püspöki helynök, a nagy kiterjedésű veszprémi egyházmegye és birtokainak vezetője, dunántúli viszonylatban közismert ember. Kinevezése után azonnal, szinte tüntetőleg Sümegre vonul, és itt is él haláláig. Biró kezdettől fogva nem szerette Veszprémet. A középkori veszprémi vár elpusztult a török időkben, ami megmaradt belőle, azt az 1704. évi tűzvész tüntette el. Acsády püspök épített ugyan egy nagy lakóházat a középkori palota helyére 1733-ban, de ebbe Biró a papneveldét helyezte, így azután Veszprémben nem volt hol laknia, amint ezt mindkét szentszéki jelentésében többször hangsúlyozza. Veszprémmel egyébként is sok kellemetlensége volt. Az elmúlt két évszázadban tekintélyes protestantizmus fejlődött ki a városban, amelyet Biró a maga erőszakos módján, hatalmi szóval akart eltiporni. Ekkor került ellentétbe a város elöljáróságával és a megyei nemesség tekintélyes részével. Ugyanakkor összeveszett saját káptalanjával és a piaristákkal. 0 maga írja: „Nincs nagyobb ellenségem, mint a Veszprémiek ós a káptalan, akik is összeszövetkezvén mindenkép késérgetnek. "

16 Székhelyét tehát, elődeihez híven, Sümegre tette. Ennek köszönheti a város rövid, de annál nagyobb szabású fénykorát, a barokk városkép kialakulását, a püspöki kastély, az új templom és számtalan lakó- s gazdasági épület keletkezését, és nem utolsósorban hazánkban páratlan Maulbertsch-freskóit. Második jelentésében az írja Biró Rómába, hogy három évig, amíg a rezidencia annyira fel nem épült, hogy egy részébe beköltözhetett, egy attól alig tíz lépésnyire fekvő, hitvány és düledező kis házban lakott, egész háztartásával együtt.

17 Ha tehát a püspök első három sümegi évében nem lakott a rezidenciában, ez azt jelenti, hogy az építkezést már 1745-ben elkezdte. A szentszéki jelentésekből tudjuk, hogy először a kocsmát és az üzletet tette ki a kastélyból. 1000 forintért vette meg azt a falakon kívüli, a város nyugati kapujával szemben álló épületet—és alakíttatta át további 500 forintért kocsmává

18

—, amelyben egészen 1959ig a község vendéglője volt, és amely még ma is kocsma. Az új kastély építésének első lépése tehát a meglevő épületrészek biztosítása és lakhatóvá tétele volt. Csak ezután következett az újonnan emelt szárnyak építése, amely 1748 és 1753 között történhetett. Az 1959—1960. évi tatarozás idején talált homlokzati kronosztichonok az utóbbi évből származnak, tehát 1753-ban már készen voltak a homlokzatok. Még 1751-ben szerződik Biró a kápolna belső kiképzésére; 1752-ben pedig azt jelenti Rómába, hogy bár az új rezidenciáját még nem fejeztek be, az nagyobbrészt készen áll.

19 Egyidejűleg részletesen beszámol az építkezés költségeiről is, amelyek addig 62 618 forint 52 és fél krajcárt tettek ki. Véleményünk szerint tehát az 1745-ben kezdődő építkezés 1753-ra befejezettnek tekinthető. A továbbiakban vizsgáljuk meg közelebbről az építkezést, amelyről az eddigi kutatás csak annyit tud, hogy „mestere talán Tietharth (Kőműves) József, Biró építésze, mások szerint — amire okleveles adat nincs — Fellner Jakab".

20 A veszprémi püspökség gazdasági levéltárának elpusztulása után kevés reményünk lehet az építész személyének tisztázására. Biró iratai, naplója sehol sem említ tervezőt. Egyetlen ismert szerződé-