Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)
Tanulmányok - Éri István – Gerőné Krámer Márta – Szentléleky Tihamér: A dörgicsei középkori templomromok
82. kép. A felsődörgicsei korai templom szentélye az állagmegóvás után előtte levő két ambó lépcsősorának vonalában képezték ki. Egyébként nem sokkal e toldás elkészítése után az álkereszthajó északi részén a korai főfalat áttörték, hogy így a korábbit megközelíthetővé tegyék. Ez a művelet a második periódusú előtér nyugati bejáratának elfalazásával egy időben történt; ezt bizonyítja az itteni küszöb kiképzésénél használt azonos színű, anyagú habarcs használata. Feltételezhetjük, hogy — nagyjából a főbejárat vonalában - hasonló nyílást képezhettek ki a korai templom hajójában, azonban az itteni falrész nagyméretű pusztulása miatt azt pontosan nem állapíthatjuk meg. A templom belsejét durván fektetett kőlapokkal burkolták, ugyanígy a két ív alatti iépcsőzetet is. A szentély északi falán, lent, egy kis felületen, falfestés nyomait vehetjük ki. Egyébként azt is megállapíthattuk, hogy ennek a szentélynek a belsejében is végeztek egy időben szintmagasítást. Ekkor készülhetett az az üreges kőépítmény a szentély közepén, amelyben ugyancsak csontmaradványokra bukkantunk.E templomrész déli homlokzatánál, teljesen lepusztult állapotban, ugyancsak kései időből egy kisebb, L-alakú építmény maradványait találtuk, belsejében csontokkal. Nyilván ez is ossarium lehetett. A kései templomhajó középvonalában, egy kisebb kutatószelvény ásásakor, az eredeti járószint alatt 1 m-rel egy kelet-nyugati tájolású, melléklet nélküli női csontvázat tártunk fel. Figyelemre méltó, hogy míg a szentély diadalívének vonalában, a déli falsíkon, egy rézsű sen lefedett támpillér látható, az álkereszthajó ívét külső támpillérek nélkül képezték ki. Egyébként az utóbbi ívnyílás 20 cm-rel szűkebb a szentély diadalívénél (2,1 m, ill 2,3 m), s az itt nagyjából kivehető ívmagasság is lényegesen, legalább 1 mrel alacsonyabb. Mivel az eredeti ásatási feladat csak a déli, fennálló templom feltárására vonatkozott, a többször is meghosszabbított ásatási időszakban a templom környékének átkutatására nem kerülhetett sor; ezt egyébként a műemlék helyreállításához nem is igényelték. Kétségtelen viszont, hogy egy újabb ásatás, amely elsősorban az itteni középkori temető feltárását tűzné ki célul, a jelenleg még bizonytalan építéstörténeti periodizációt biztosabb alapokra helyezné. A felsődörgicsei rom állagmegóvására eredetileg Cseh István készített tervet, még a feltárás megkezdése előtt. Ez csak a déli, fennálló részt érintette, így a feltárás után a terv gyökeres átdolgozása vált szükségessé. A módosított tervet Koppány Tibor készítette. - A munkák kivitelezésekor elvetették az előző terv tisztán téglából falazandó, főleg a déli részre szánt tetőszerkezet megtámasztását célzó északi főfal készítését. Védőtető egyáltalán nem készült, még boltozatmaradványok sem kerültek kiegészítésre. Mindössze az álkereszthajó ívét rekonstruálták. Egyébként a déli templomrészen csupán konzerválásra szorítkoztak, aránylag kismértékű, értelemszerű kiegészítésekkel. Ezzel szemben az északi templommaradvány több helyen mindössze 20-—30 cm magasságú falainak 1—1,5 m magasságra való kiegészítését tartották célszerűnek. Az új és a régi falazatot közbeiktatott téglasorral választották el. TÖRTÉNETI ADATOK, LELETEK A Balaton mellett fekvő Akaii községtől északra terül el a ma Dörgicse néven ismert falu, amely a XIII. századtól egészen a legutóbbi ielőkig három falu volt: Alsó-, Felső- és Kisdörgicse. Középkori okleveleinkben Dörgicse neve rendkívül sok változatban fordul elő, főleg a tihanyi apátság iratai között. Az 1055. évi alapítólevélben még nem szerepel, viszont az ugyanerre az évre datált, hamis, és az 1416 körüli időkből származó oklevélben villa Derguche elnevezéssel találkozunk. Az ugyancsak hamis, a XIII. századból való 1082. évi veszprémi káptalani oklevélben villa Derguechey szerepel. A XIV. század végéről származó 1093. évi oklevélben Dergeche néven említik. A hiteles oklevelekben, így elsőnek az 1211. éviben Dercuche vagy Derkeychey, 1225-ban Dyrgechey, 1228-ban pedig
