Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Éri István – Gerőné Krámer Márta – Szentléleky Tihamér: A dörgicsei középkori templomromok

82. kép. A felsődörgicsei korai templom szentélye az állagmegóvás után előtte levő két ambó lépcsősorának vonalában képezték ki. Egyébként nem sokkal e toldás elké­szítése után az álkereszthajó északi részén a korai főfalat áttörték, hogy így a korábbit megközelít­hetővé tegyék. Ez a művelet a második periódusú előtér nyugati bejáratának elfalazásával egy időben történt; ezt bizonyítja az itteni küszöb kiképzésénél használt azonos színű, anyagú habarcs használata. Feltételezhetjük, hogy — nagyjából a főbejárat vonalában - hasonló nyílást képezhettek ki a korai templom hajójában, azonban az itteni falrész nagyméretű pusztulása miatt azt pontosan nem állapíthatjuk meg. A templom belsejét durván fektetett kőlapokkal burkolták, ugyanígy a két ív alatti iépcsőzetet is. A szentély északi falán, lent, egy kis felületen, falfestés nyomait vehetjük ki. Egyébként azt is megállapíthattuk, hogy ennek a szentélynek a belsejében is végeztek egy időben szintmagasítást. Ekkor készülhetett az az üreges kőépítmény a szentély közepén, amelyben ugyan­csak csontmaradványokra bukkantunk.E templom­rész déli homlokzatánál, teljesen lepusztult állapot­ban, ugyancsak kései időből egy kisebb, L-alakú építmény maradványait találtuk, belsejében cson­tokkal. Nyilván ez is ossarium lehetett. A kései templomhajó középvonalában, egy kisebb kutató­szelvény ásásakor, az eredeti járószint alatt 1 m-rel egy kelet-nyugati tájolású, melléklet nélküli női csontvázat tártunk fel. Figyelemre méltó, hogy míg a szentély diadal­ívének vonalában, a déli falsíkon, egy rézsű sen lefedett támpillér látható, az álkereszthajó ívét külső támpillérek nélkül képezték ki. Egyébként az utóbbi ívnyílás 20 cm-rel szűkebb a szentély diadalívénél (2,1 m, ill 2,3 m), s az itt nagyjából kivehető ívmagasság is lényegesen, legalább 1 m­rel alacsonyabb. Mivel az eredeti ásatási feladat csak a déli, fennálló templom feltárására vonatkozott, a többször is meghosszabbított ásatási időszakban a templom környékének átkutatására nem kerül­hetett sor; ezt egyébként a műemlék helyreállí­tásához nem is igényelték. Kétségtelen viszont, hogy egy újabb ásatás, amely elsősorban az itteni középkori temető feltárását tűzné ki célul, a jelenleg még bizonytalan építéstörténeti periodi­zációt biztosabb alapokra helyezné. A felsődörgicsei rom állagmegóvására eredetileg Cseh István készített tervet, még a feltárás meg­kezdése előtt. Ez csak a déli, fennálló részt érin­tette, így a feltárás után a terv gyökeres átdolgozása vált szükségessé. A módosított tervet Koppány Tibor készítette. - A munkák kivitelezésekor elvetették az előző terv tisztán téglából falazandó, főleg a déli részre szánt tetőszerkezet megtámasztá­sát célzó északi főfal készítését. Védőtető egyálta­lán nem készült, még boltozatmaradványok sem kerültek kiegészítésre. Mindössze az álkereszthajó ívét rekonstruálták. Egyébként a déli templom­részen csupán konzerválásra szorítkoztak, arány­lag kismértékű, értelemszerű kiegészítésekkel. Ezzel szemben az északi templommaradvány több helyen mindössze 20-—30 cm magasságú falainak 1—1,5 m magasságra való kiegészítését tartották célszerűnek. Az új és a régi falazatot közbeiktatott téglasorral választották el. TÖRTÉNETI ADATOK, LELETEK A Balaton mellett fekvő Akaii községtől északra terül el a ma Dörgicse néven ismert falu, amely a XIII. századtól egészen a legutóbbi ielőkig három falu volt: Alsó-, Felső- és Kisdörgicse. Középkori okleveleinkben Dörgicse neve rendkívül sok válto­zatban fordul elő, főleg a tihanyi apátság iratai között. Az 1055. évi alapítólevélben még nem szere­pel, viszont az ugyanerre az évre datált, hamis, és az 1416 körüli időkből származó oklevélben villa Derguche elnevezéssel találkozunk. Az ugyancsak hamis, a XIII. századból való 1082. évi veszprémi káptalani oklevélben villa Derguechey szerepel. A XIV. század végéről származó 1093. évi oklevél­ben Dergeche néven említik. A hiteles oklevelek­ben, így elsőnek az 1211. éviben Dercuche vagy Derkeychey, 1225-ban Dyrgechey, 1228-ban pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom