Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Éri István – Gerőné Krámer Márta – Szentléleky Tihamér: A dörgicsei középkori templomromok

csak ujjaira támaszkodik. Baljával az íves, befelé hajló és felül volutákban végződő díszt érinti, jobbjával pedig ennek középső részét tartja. A mező peremének alsó szöglete kissé, belső szöglete erősebben sérült; bár az ábrázolás ma már igen rongálódott, mégis ki lehet venni, hogy a behajló ujjakat a művész kiterítetten érzékeltette. 9. Homokkőből készített elúc, feltehetően egy sírkő maradványa, amelynek szélessége legalább 60 cm lehetett. Az ábrázolás jobb oldalánál díszítetlen, széles keret. Az alak mélyített mezőből emelkedik ki, feltehetően Hygieiát ábrázolta. Csak a vállától lefelé és a felső lábszárának közepétől felfelé levő részlete maradt fenn. A nőalak középen szimmetrikusan elhelyezett hosszú redőzetű ruházatban áll, amelynek öve derékon felül csomóba kötött, Karjait hosszan szabott ujjú chiton felett hymation fedi. Kezében kelyhet tart. Hosszan lenyújtott bal karjára kígyó tekeredik. Keblein a ruharedők szétoszlanak. 10. Két részből álló homokkő gerenda. Egyik keskeny tükrén folyamatos növényi ornamentika, amelyen levelek és feltehetően szirmok váltakoznak. Erősen rongálódott kő, a csaplyukak nyomaival. 11. Vörös permi kőből faragott, leveles oszlopfő töredéke. Átmérője 26 cm. 12. Homokkő szobor alja volt. Csak alsó szöglete maradt fenn. A léctagok után a rajta elhelyezett alapra utalnak a fennmaradt csonkok. Külső szélén felerősítésre szolgáló vájat láthaté). Esetleg díszített sírkert egyik szobor-alapjának talpa, 13. Homokkő szarkofág-fedél homloklapjának töredéke. Szélessége 41 cm, magassága 26 cm. A sarokakroterionnal ellátott homlokzati mező bal sarokrésze maradt fenn, az ívelő középmező töredékével. Középütt feltehetően három alak mellképét faragták ki. A középső férfialak elég erősen elmosódott. A balján helyet foglaló női alaknak azonban arcvonásai kivehetők. A széles, kerek arcot középen kettéfésült, szabályos hullámos haj keretezi. A nyomokból kivehető ruházat kelta viseletre enged következtetni. Talán nem túlzás, hogy az arcvonásokból is és a fej formájából is bennszülött kelta jellegzetességeket olvashatunk ki. A Nemzeti Múzeumba került, valamint az újonnan felfedezett kőemlékek római kori sírkerületekhez (area maceria cincta) tartoztak. A négyszögletes kődúcok méretei eltérnek egymástól. A Ziehen Gyula által már ismertetett két kődúc egy sírkerület darabja volt, mert kiegészíthető nagyságuk egyforma, továbbá oldalukon az összekötő kőtáblák beillesztéséhez szükséges azonos vájat fut. A másik két kődúc azonban külön sírkerület darabja. Sem az első két kődúccal nem mutatnak azonos méreteket, sem pedig egymáshoz nem hasonlóak. Kődúcok díszítették a kerített sírépületek négy sarkát, míg a szerényebb méretű síremlékeknél mind a négy oldalt kőlapokkal vették körül, ahogy ez az aquincumi síremléken jól látható.

12 A kő sarokdúcokkal díszített síremlékek készítési ideje ismert. Az I. század végétől egészen a III. század elejéig terjed használatuk, midőn még az égetéses temetkezés volt általánosan elterjedt. Kődúc 7* 75. kép. Felsődörgicsei római homokkő diic, rajta női alak sorozataink azonban szűkebb időhatárok közé szoríthatók. A II. század végén, annak 80-as éveitől az ún. kelta hatások alatt álló, a kelta motívumok vonalát mutató szegélyezés terjed el általánosan Pannóniában és Noricumban.

13 Az összetartozó két kődúc mezejét egyenes léctagozat zárja le. A fejlett plasztikai díszítés, továbbá a keleti elemek megjelenése a 11. század közepére vagy az azután következő két-három évtizedre mutat, Ugyancsak erre az időszakra datálható a Minerva-ábrázolásos sarokdúc is. A Hygieia-relief töredéknek csak kicsiny szegélyező része maradt fenn, és így közelebbi megállapításokat nehéz tenni. Azonban a keleti kultuszok erős hatása ezen a kövön is a II. század második felére mutat, hiszen ennyi eltéréssel kell számolnunk a távoli provincia és Itália területei között, ahol ezek az elemek Hadrianus idejében törnek be az ábrázolások körébe is.

u Végül időrendben legkésőbbre tehető a kődúcok közül a 8. számú. Ezen a kelta díszítés motivált nyomai látszanak. A datálást alátámasztják az intercisai kődúc leletek is. Az egyik ábrázolás testtartásban is rokonságot mutat 8. sz. kődúcunk meztelen, leplet tartó alakjával.

15 A Balaton vidékére a feliratos kőemlékek szerint részint a legio II adiutrix leszerelt katonái, részint — a legújabb örvényesi ásatások anyaga szerint is — az intercisai katonai alakulatok leszerelt veteránjai 99