Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Dercsényi Dezső: Tíz év magyar műemlékvédelme

TÍZ ÉV MAGYAR MŰEMLÉKVÉDELME Egy évtized munkásságáról számvetést készíteni valójában akkor érdemes, ha a kimutatható fejlődés erőt és biztatást ad további munkánkhoz, ha feltárulnak a hiányok, és javaslatot is tudunk tenni megszüntetésükre. Egy évtized munkásságának mérlegre tétele tehát a pozitív és negatív elemek összevetése, útmutatás a jövőre, a további fejlődés felé. Az a véleményünk, hogy a magyar műemlékvédelem elmúlt tíz esztendeje alkalmas egy ilyen visszatekintésre, elért eredményeink, hiányosságaink ellenére lehetővé teszik, hogy soronkövetkező feladatainkat, azok megvalósításának útját és módját tisztábban lássuk. Erre a számvetésre kitűnő alkalmat ad az a körülmény, hogy tíz esztendeje jelent meg az Elnöki Tanács 13/1949. sz. törvényerejű rendelete. De az elmúlt évtized oly gyökeres változást hozott egész társadalmi struktúránkban, gazdasági, kulturális életünkben s nem utolsósorban műemlékvédelmünkben is, hogy egy ilyen visszatekintést évtizedes fordulópont nélkül is el kellene végeznünk. A 13-as tvr. megjelenése előtt műemléki anyagunk a háború pusztításainak nyomán vigasztalan jövő elé nézett. Javarésze még magántulajdonban, ós így alig volt elképzelhető, hogy a hatalmas helyreállítási költségeket a tulajdonosok fedezni tudnák, építőiparunk messze állt attól, hogy korszerűnek nevezhessük, s a háborús károk eltüntetése, az újjáépítés minden kapacitását igénybe vette. Ma az Országos Műemléki Felügyelőség öt építésvezetősége lényegében egy műemléki vállalat magját rejti magában, egyes állami építőipari vállalatok pedig kitűnően megállják helyüket az igényes műemléki munkák kivitelezésében is. Ugyanígy alakult a kollektív tervezésen belül a műemléki munkák tervezése, amelynek ma mái- nemcsak kiváló tervezői, hanem jó munkát végző műtermei, műemléki csoportjai vannak. Meg olyan országokban is, ahol hasonló méretű háborús károk nem voltak, hasonló méretű társadalmi változások nem játszódtak le a közelmúltban, szükségét érezték a műemléki tevékenység összegezésének. Ilyennek tekinthetjük az 1957. évi párizsi kongresszust, nagyjából az elmúlt évtizedet áttekintő német, olasz műemlékikiadványokat. Törvény és szervezet. Beszámolónkat a műemléki törvény s a hozzákapcsolódó rendelkezések ismertetésével kell kezdenünk, mert a 13/1949. tvr. éles cezúrát húz a magyar műemlékvédelem közel százesztendős történetében.

1 Köztudomású ugyanis, hogy az 1848 forradalmi lendületében született műemléki intézkedések megvalósítását az osztrák kultúrpolitika a kiegyezés után is, egészen 1872-ig meg tudta akadályozni, mikor is a Magyar Tudományos Akadémia mellett a Műemlékek Ideiglenes Bizottsága, majd az 1881. XXXIX. te. életbeléptekor a Műemlékek Országos Bizottsága megalakult. A közel százéves múltnak vörös fonálként végighúzódó hiányossága, amelyet a szakemberek számtalanszor felvetettek, műemléki törvényünk elavultsága volt. A fentebb említeti 188l-es törvény ugyanis a liberalizmus fénykorában született, és képtelen volt a műemlékvédelem közérdekű volta és a magántulajdon jogos érdeke közötl a helyes választóvonalat megvonni, még ann vira sem, mint a közel egykorú olasz vagy francia törvények. Érthető, hogy a kérdésben járatos szakemberek, báró Forster Gyulától kezdve Gerevich Tiborig állandóan hangoztatták új műemléki törvény szükségességét, de mint az események mutatják, eredménytelenül. Sajnos eredménytelen maradt a Tanácsköztársaság ilyen irányú kezdeményezése is, s mint az élet annyi más területén, az 1919-ben megkezdett munka befejezése 1949-re maradt. Az Elnöki Tanács 13/1949. sz. törvényerejű rendelete gyökeresen, s egy évtized múltával viszszatekintve megállapíthatjuk, eredményesen rendezte e kérdést. Ez utóbbi vonatkozásban csak annyit,hogy a rövidesen törvényerőre emelkedő új építésügyi törvény, amely a műemlékvédelemmel is részletesen foglalkozik, lényegében a 13/1949. tvr. összefoglalása és továbbfejlesztése. Ez abban is kifejezésre jut, hogy az építésügyi törvénytervezet változatlanul érvényben hagyja a 13-as tvr. egészét. Ha ugyanilyen röviden át akarjuk tekinteni a műemléki szervezet lényegesen változatosabb alakulását, úgy azt kell megállapítani, hogy szervezet terén a 13/1949. tvr.-ben foglaltak értelemszerűen csak az Országos Műemléki Felügyelőség 1957. évi felállításával valósultak meg. A 13-as 1 vr. lényege, hogy a műemléket közérdekből, mint a nép szellemi tulajdonát kiemeli a magántulajdon kereteiből, korlátozza a tulajdonos (vagy használó) jogait az épülettel kapcsolatban, ugyanakkor a tulajdonos (használó) kötelességévé /