Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Ferenczy Károly: Kastélyok felhasználása és helyreállítása

33. kép. Alcsut. A" kastély maradványai ós a gyakorlatiján eleinte nehezen hasznosítható régi épületeket legalább jogilag védelemben részesítse. Ez a munka e műemléki kastélyok nyilvántartásba vétele és e nyilvántartás minél pontosabb felfektetése több célt is szolgált. Az épület puszta állagának védelméhez, az országos tervezésbe való beillesztéséhez, az igények és az adottságok összehangolásához kívánt alapot 34. kép. Gyömrő. Teleki" kastély homlokzata adni és megjelölni a puszta állagukban is népgazdasági vagyon-tárgyakat képező, de műemléki értékben kulturális javakat is jelentő épületeket. A műemlékileg védett kastélyok számszerű növekedését és irántuk a közfigyelem felkeltését elősegítette a szocialista realizmus 1950-es években vallott értelmezése. A nemzeti formák és ezen belül a reform-nemzedék klasszicizmusához való fordulás sok kastélyunkat kiemelte a névtelenség homályából. Megismerésük a műemlékek és a műemlékvédelem megszeretéséhez vezetett. A műemlékek megbecsülése, a kastélyok és kúria épületek jogi védelme annál inkább szükséges volt, mert az épületek nagy többsége részben vagy teljesen kihasználatlanul állt. A felhasználtak hasznosítását is csak ideiglenes jellegűnek lehe1 ett tekinteni. Ezek az állapotok a kastélyok sajátos helyzetéből is adódtak : a történelmi korhoz kötött rendeltetésük, a feudális életformából alakult formájuk, a néhány ember céljára specializált egyéni ízléshez, életkerethez kötött jellegükből. A ma embere számára általánosan igényelt gépészeti berendezések (víz, villany, csatorna) ezekben a kastélyokban általában nem találhatók meg, vagy csak néhány ember kiszolgálására készültek. Ezért korszerű célra mindenkor csak több-kevesebb megalkuvással használhatók. A szocialista társadalmi rendijén elképzelhető i'elhasználások közül az önmagát bemutató kastélymúzeum látszott leghelyesebbnek. így van ez több szovjet, csehszlovák, lengyel példánál. De a berendezési tárgyak majdnem teljes elkallódása, a művészeti díszítések nagymérvű pusztulása miatt nálunk ez alig volt járható út. így használatuknál szinte kizárólag ' csak a nagyobb létszámú közösség szolgálatába állításával lehetett számolni. Most pedig nézzük a példákat : A teljesen elpusztult kastélyok száma viszonylag nem nagy. Azok is a háborút közvetlen követő esztendőkben semmisültek meg. (Rábacsécsóny : „Sibrik"-kúria f 1945.). Legelsősorban a hadi cselekmények során elpusztult tetőzetű, fedés nélkül maradt épületek mentek tönkre, és csak azokból nem maradt fenn napjainkig semmi, amelyeket még ezekben az években radikálisan lebontottak, vagy széthordták. A műemléki törvény megalkotása, a szocialista műemlékvédelem megindulása után már csak elvétve jelentkezhettek ilyen jelenségek. A hivatalos műemléki álláspont még a súlyosan rongált pusztuló épületeknél is — a mielőbbi felhasználás és a belátható időn belül várható anyagi fedezet reményében — mindenkor a további pusztulás megállítását, a műemlék fenntartásának, mentésének álláspontját képviselte.Ennek a magatartásnak közvetlen gyakorlati célján túl, jelentékeny didaktikai értéke volt, éppen a törvényesség megszilárdításának éveiben. így értékelendő a teljesen elhordott alcsúti „Habsburg"kastély portikuszának megmentése és állagbiztosítása, így a rédei ,,Eszterházy"-kastély 1947-ben leót.