Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Rozványiné Tombor Ilona – Gergelyffy András: Műemlékek tudományos kutatása

lését is tartalmazza. Beszámolhatunk azonban ebből az időből már egész könyvsorozatokról is, amelyek publikációs lehetőségeket nyújtottak műemléki tárgyú tanulmányok számára (a Közoktatásügyi Kiadó, valamint a mérnöki továbbképző kiadványok sorozata). Az 1953-as év jelenti aztán kezdetét mai differenciált publikálási lehetőségeink kialakulásának. Ekkor indul útnak új nagy topográfiai sorozatunk, ekkor jelenik meg a Magyar Műemlékek c. sorozat első két kötete, s ekkor indítják meg a Művészettörténeti Értesítőt követően az Acta Históriáé Artium évfolyamait is. Noha ezekhez a folyóiratokhoz és könyvsorozatokhoz a következő évek során még újabbak csatlakoztak, a fellendülés döntő fázisát mégiscsak ez az év hozta meg. Azóta a kiadványok megszaporodtak, jobban differenciálódtak, példányszám tekintetében is megnövekedtek, s nyomdai kiállításukban is hatalmasat fejlődtek. Megsokasodtak népszerűsítő sorozataink is. A művészettörténeti ismeretterjesztő irodalom új formáinak kialakítása érdekében a Mr var Tudományos Akadémián 1954 októberében tartott vitán kifogásolták a kicsiny példányszámot, a második, ill. további kiadások I,iányát, a rossz nyomdatechnikát, az elégtelen propagandát, a kevés sorozatkiadást. Hogy kiadóink igyekeztek azóta ezeknek a kívánságoknak eleget tenni, azt jól tanúsítják műemléki kiadványaink is. Nem utolsósorban pedig külön örülünk annak is, hogy az utóbbi évek folyamán — ilyen irányú régi hagyományaikat is felélesztve — vidéki városaink is tevékenyebben bekapcsolódtak műemléki vonatkozási! kiadványaikkal mind a szorosabb értelemben vett tudományos szakirodalomba, mind pedig az ismeretterjesztés, az útikalauz-irodalom különböző válfajaiba. Most pedig, hogy rövid pillantást vetettünk a műemléki könyvkiadás tízéves fejlődésének legfontosabb állomásaira, vizsgáljuk meg a kiadványok így kialakult rendszerét, nézzük meg a publikációk egyes típusait. Szóljunk mindenekelőtt folyóiratainkról. Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő Művészettörténeti Értesítő jelentősége annál nagyobb művészettörténet-írásunk terén, mert a múltban tulajdonképpen egyáltalán nem volt szigorúan véve tudományos és kizárólag művészettörténettel foglalkozó folyóiratunk. A különböző múzeumok időközben megindított időszakos kiadványai a múzeumi anyag művészettörténeti publikációinak egy részét elvonva, megfelelő teret biztosítottak az Értesítőben műemléki tárgyú tanulmányoknak is, külön rovatot is nyitva számukra, amely 1957-ig, a Műemlékvédelem c. folyóirat megindulásáig a szakma tulajdonképpen egyetlen magyar nyelvű időszakos publikációs fórumát jelentette. A Művészettörténeti Értesítő elsősorban a hazai kutatók és érdeklődők számára teszi közzé a legmagasabb fokon a szakma eredményeit. Ugyanakkor már 1953-ban megindult az Acta Históriáé Artium idegen nyelvű sorozata is, amelynek mindenekelőtt az a rendeltetése, hogy valamelyik világnyelven publikálja kutatóink eredményeit. A Tudományos Akadémia imént ismertetett két művészettörténeti folyóiratán kívül gyakran hoznak műemléki tárgyú cikkeket az Akadémia üsztályközleményei is, mind a Társadalom- ós Történettudományok, mind pedig a Műszaki Tudományok Osztályának részéről. Önálló folyóirata 1957 óta van a magyar műemlékvédelemnek. A Gerő László szerkesztésében háromhavonként megjelenő „Műemlékvédelem" évtizedes lemaradást pótol, nemcsak ha nagyobb, szerencsésebb államok tudományával hasonlítjuk magunkat össze, hanem akkor is, ha a szomszédos kit országokat vesszük figyelembe (Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország). A folyóirat elsősorban a műemlékvédelem ügyének a hazai érdeklődők felé történő propagálását tűzte ki célul, s ezt jól szolgálja nem utolsósorban igényes kiállítása is. Közvetve a népszerűsítésnek is óriási szakmai fontossága van, félreismerhetetlen azonban a folyóirat tudományos jelentősége is. A lap a Művészettörténeti Értesítő rovat-adta lehetőségein való túlnövést jelenti, s jelen évkönyvünk megjelenéséig munkáink seregszemléjére az egyetlen lehetőséget adta. Az utóbbi évek folyamán vidéki városaink is felélesztették művészeti és tudományos folyóirataik és időszakos kiadványaik sokáig szünetelő sorozatait, amelyek mindig helyet adnak helyi vonatkozású műemléki tárgyú tanulmányoknak is (Soproni Szemle, Vasi Szemle, Borsodi Szemle, Veszprémi Szemle, Jász-Kunság stb.). Egymással rokon jellegű kiadványok egyöntetű kiállításban történő megjelenését szolgálják sorozataink. Már az ötvenes évek elején vannak könyvsorozatok, amelyek kiadványaink 1953 óta kialakult új rendszerébe még nem tartoznak bele, s egy-két év múltán meg is szűnnek. Átmenetileg azonban mégis ezek nyújtottak publikációs lehetőséget műemléki tárgyú tanulmányok számára. A Közoktatásügyi Kiadó sorozata három fontos kiadvány megjelenését jelentette. Gerő Lászlónak a budai vár helyreállításáról szóló könyve, mely 1951-ben hagyta el a sajtót, a műemlékvédelem legfontosabb elvi és történeti kérdéseit is érinti. Deresényi Dezső másik európai jelentőségű ásatási munkaterület linkről, Visegrádról számol be a sorozat következő kötetében (1951). Ugyancsak a Közoktatásügyi Kiadó sorozatában jelent meg Gerő László és Radnóti Aladár közös munkája a Balaton környék régészeti és történeti emlékeiről, amely már mintegy előrevetíti a fellendülő idegenforgalom e területének későbbi kiterjedt műemléki munkálatait. A mérnöki továbbképző kiadványok sorozata szintén alkalmat adott a művészettörténeti kiadványok hiányának ebben az időszakában műemléki vonatkozású publikációk megjelentetésére. Itt lát napvilágot többek között Kardos György, Zádor Anna és Rados Jenő tanulmánya a magyar klasszicista építészetről, valamint Balogh Joláné a magyar reneszánszról. Az új típusú, ma is élő műemléki könyvsorozatok közül elsőnek a műemlékeink művészet-