Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Csemegi József: A műemléki dokumentáció szerepe és jelentősége a korszerű műemlékvédelemben

292. kép. Zágráb. A dóm nyugati homlokzata 1878-iki állapotában (Schmidt Fr. felmérési rajza) gált is a múltban — igen régi, példáival az építészettörténet lapjain tallózva nem egy esetben találkozhatunk. így a palesztinai őskeresztény emléktemplomok (pl. a betlehemi Születés-templom vagy a jeruzsálemi Szentsír-templom) másolása a középkor folyamán a keresztény világ állandóan megújuló igénye volt. Többek közölt ennek tudható be, hogy a szentföldi zarándoklatok s különböző más fogadalmak betetőzéseként számos Szentsír-templomot alapítottak Nyugaton, s ezek legtöbbje a jeruzsálemi élőké}), az Anastasia mintájára központos elrendezésben épült.

3 Esetükben természetesen nem beszélhetünk mai értelemben vett formai hűségről. A középkor embere megelégedett azzal a „dokumentációval", amelyet a zarándoklatokon részt vevők elbeszélései, esetleg rajz vázlatai vagy a magukkal hozott iparművészeti tárgyakon látható, sokszor primitív ábrázolások nyújtót t akszámára. A műemléki dokumentáció ennél sokkalta jelentősebb szerepet kapott a reneszánsz stíluskorszak idején. Az ,,új stílus" formaigénye ui. szükségessé tette az építészet számára az antik épületmaradványok beható tanulmányozását. Azonban ekként szerzett formai ismeretanyaguk rögzítésére a gótika műszaki rajztechnikája használhatatlannak bizonyult. A szükség végül is új rajzolási mód feltalálására kényszerítette őket : nekik köszönhető, hogy az adott méretarány 293. kép. Zágráb. A dóm főkapuja 1880-ik évi lebontása előtti állapotában szerint készített, s a méreteket számszerűen is feltüntető (kótázotl) felmérési rajz módszere megszületett. Ennek jelentőségét mi sem mutatja jobban, hogy műszaki rajzainkat ma is lényegében e módszer szerint készítjük.

4 A reneszánsz mesterei tehát már műszakilag sokkal igényesebben „dokumentáltak" műemlékeket, mini középkori elődeik, de abbéli 1 evékenységüknek még korántsem volt tudatos műemlékvédelmi célzata. Dokumentációik elsősorban saját koruk építészetét — és nem a műemlékvédelmet szolgálták. A XVII—XVIII. században viszont sokasodik ama példák száma, amikor az elmúlt korok művészetét utánozzák, egyes kiváló alkotásait pusztán művészi értékük megbecsüléséből másolatban újra megépítik. Ez történt pl. 1640—1643ban a zágrábi dóm gótikus főkapujának barokkkori újjáépítésekor. Mestere Miller Kozma burgfeldi kőfaragó volt, aki e feladatot Vinkovich Benedek zágrábi püspök megbízásából végezte. Mivel Vinkovich egyben jáki apát is volt, nem kétséges, hogy az ő kívánságára készült el az új főkapu a jáki templom híres kapujának a mintájára, megadott rajz szerint.

5 Meg kell hagyni : ez a „rajzi dokumentáció" meglepő gondossággal készülhetett annakidején. A zágrábi főkapuról kevéssel 1880 előtt készült felmérési rajznak és fényképfelvételnek egybe-