Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Kozák Károly – Héjj Miklós: Műemlékvédelem és régészet

nem mindig teszik szükségessé a régészeti kutató­munkát. Tudományos szempontból azonban szük­ségesnek tartjuk a kutatást még ilyen esetben is, mert a falmaradványok alatti rétegből olyan jelen­tős, az épületre jellemző formarészek kerülhetnek elő, amelyek az épület hiteles műemléki helyreállí­tását újra szükségessé teszik. (Példa erre a visegrádi Salamon-torony, ahol az 1870-es helyre­állításkor teljesen figyelmen kívül hagyták azt a tényt — bár tudták —, hogy a torony nem öt, hanem hat szintes volt eredetileg.) Külön kell beszélnünk — főként az utolsó tíz év régészeti vonatkozású műemlékvédelmét összefoglalva — azokról a munkákról, amelyeknél eddig nem igen ismert, építészettörténetileg fontos objektumokat tár föl a más tudományos célkitű­zésekkel induló régészeti kutatás (Szombathely, Isis-szentély, Sopron római-fürdő, Visegrád, pa­lota). A régészet és a műemlékvédelem jó együtt­működésére különösen a harmincas évekből hoz­hatunk szép példákat (Esztergom, palota, Székes­fehérvár, bazilika, Visegrád, Szombathely). Az ott szerzett jó tapasztalatok tették lehetővé, hogy az új szervezetben működő, most tízéves mű­emlékvédelmünk egyre gyakrabban veszi igénybe a hitelesség bizonyításához a régészek munkáját. Az utolsó tíz esztendő sokrétű műemlékvédelmi feladatai között sok kisebb-nagyobb ásatás is szerepel, melyeknek eredményei segítséget jelen­256. kép. Visegrád. Palota, negyedik szint

Next

/
Oldalképek
Tartalom