Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Kollár Gyula – Ágostházi László: A műemléki kivitelezés kérdései

adatot jelent nem egy munka, amikor pl. íves, szabálytalan, sokszögű alapiajzok fölé kell a szer­kezetet felállítani. Fokozott igényt jelentenek azok a boltozati mintaívek is, melyekel fiókos vagy kosárív szelvényű boltozatok részére kell készíteni. Hogy anyagtakarékos legyen az ív, legtöbb eset­ben igyekszünk szétszedhető vagy csúsztatható szerkezetet készíteni, mint Visegrádon, Sümegen. Munkahelyeinken számtalanszor szükséges a falazatok, megrokkant bohózatok kidúcolása, alá­támasztása. Ezt egyszerűbb esetben a kőművesek készítik el általában azonban ez is az ácsok munká­ja, ha nagyobb méretű falat vagy boltozatot kell biztosítani. Itt különösen fontos a szakszerűség, hiszen emberek élete függ ettől. Élő műemlékeknél minden esetben felmerül a burkolat megválasztásának és a héjazat szakszerű kivitelezésének kérdése. Belső terek esetében a burkolási mód, anyag, kiválasztása elsősorban a tér kialakításától, rendeltetésétől függ. Alkalma­zunk terméskőlapot csiszolt, szépen fényezett fe­lülettel, vagy nagyjából megmunkálva téglát, márványt, betont, fát, öntött anyagú burkolatot stb. A külső térbe kerülő burkolatnál a leglénye­gesebb szempont a fagy állóság. Gyakran szerepel burkolati anyagaink közön a tégla. Az eddigi tapasztalatok tanúsága szerint olyan helyen, ahol nagyobb forgalommal kell szá­molni, nem telel meg, mert erősen kopik. Ezért csak kisebb látogatottságú helyeken készítjük, főleg belsőkben, ahol megfelelő módon kezelve, a mintázat jó megválasztása mellett, szó]) burkolatol ad. Fontos, hogy jé) aljzatra helyezzük el, válogas­suk az ép téglákat, s megfelelő hézagkiöritő anyagot (habarcs, bitumenkitt, stb.) válasszunk. A tégla külsőben még válogatás esetén som ad jó burkola­tot, mert fagyállósága nem megtelelő. Külső burkolatok részére legjobb a jól kiválasz­tott, tömött, fagyálló terméskő, amelyet akár min­tásán, akár szabálytalanul lehet fektetni, esetleg kis utándolgozással vagy a maga természetes formá­jában. Érdekes félidei et eredményez a gömbölyű fo­lyami kavics ökölnyi darabjaiból kirakott burko­lat. Jó, fagyálló burkolat készíthető (dőregyártott betonlapokból, a felület különféle megdolgozásá­val, az alak és fektetési minta variálásával. A hézag­kiöntésre legjobb bitumenkittet használni, amely jo felületi tagolást is ad, fekete, elütő színével. Belső terek kialakításánál használjuk a különféle műkő­lapokat is. Ezek közül legjobban bevált a kehlhei­mi mintára készít ett, márv ányőrleményes, sárgás­zöldes színekben gyártott lap. Különösen templo­mok belső padlóburkolására kiváló, és hasonlít is a valódi kehlheimi laphoz. Csiszolt felülete jól viaszolható, fényezhet ő. Az épületek lefedése a legtöbb esetben cserép­pel történik gyakorlatunkban, s mivel műemlék épületekről van szó, csakis sima, hódfarkú cserép­pel. Ujabban használjuk még az ún. műemlék­palát, amely 20/40 cm méretű, téglaalakú, sötétebb színű azbeszt cementlemez. Kellemes felülethatást lehet elérni mind a cseréppel, mind a műemlék­palával, ha új cserepeket, régi, használt, más színű 240. kép. Sümeg. Vár, nyílás ideiglenes aládúeolása darabokkal variálunk, illetve az egyes lemezekel ötletszerűen megforgatjuk. így a világos színű le­mezek a sötétebb különféle árnyalataival vannak keverve. Ilyen fajta fedést készítettünk Nagy­vázsonyiján, Sümegen, Kőszegen stb. Használjuk héjazati anyagként a zsindelyt is. Szerephez ter­mészetesen főleg hasonló anyagú fedések javításá­247. kép. Kisapáti. Szent kereszt-kápolna, helyreállítás közben

Next

/
Oldalképek
Tartalom