Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Kollár Gyula – Ágostházi László: A műemléki kivitelezés kérdései

jelentenek, vagy pedig az olyan jellegű boltozati munkák, ahol megrokkant szerkezetet kell teher­bíró módon, megbízhatóan helyreállítani. Mind­ezeket a munkákat azonban jobb kőműveseink a szükséges műszaki segítség megadása mellett szak­szerűen meg tudják oldani. Ugyancsak említést kell lennünk a vasbeton munkákról is, amelyeket színién kőműveseink vé­geznek (d, mégpedig olyan esetben is minőségileg megfelelően, mint a diósgyőri vár saroktornyának vasbeton csigalépcsője. Akár új falat építünk, akár régit konzerválunk, a vakolás, felületképzés jelentős munkafolyamai. Ez ugyanis — szakszerűen készítve — az épület szá­mára hatékony védelmet jelent az időjárás be­hatásai ellen. Mai elveinknek megfelelően a kő­falazatokat általában nyersen hagyjuk. Ez bizo­nyos mértékig hátrányt jelent, mivel így nagyobi) a falazat kifagyásának veszélye. A nyersen maradó kőfelületeket hézagolni szoktuk. Ez még szakszerű munka esetén is állandó karbantartási kíván. M indenesetre fon1 os, hogy a hézagolás előt 1 a kövek közül a habarcsot jó erősen kikaparjuk , a felü­lelet kellően előnedvesítsük, s hézagolás után is néhány napig nedvesen tartsuk. A hézagoló ha­barcs összetételére általánosságban lehet csak receptet adni. Az összetétel ugyanis minden esetben az adalékanyag szemszerkezetétől, össze­tételétől függ. Általános szabályként mint előbb -itt is a mészdúsabb habarcs alkalmazását (kb. 0,40—0,45 m 3 mész/hab. m 3 ), és legfeljebb a 75 -100 kg 400-as cement/m 3 javítást ajánl­hatjuk. A vakolási munkáknál is arra kell törekednünk, hogy az esetleg megmaradt régivel megegyező új vakolatot hordjuk fel. Ez vonatkozik a szemszer­kezetre, összetételre, felhordás technológiájára is. Ezért mindezekéi a meglevő nyomok alapján ala­posan tanulmányozni kell (már csak ezért is szük­séges a korábban említett vakolat-körülfogás). A klasszicizmus kora előtt készült vakolatoknál nem találunk merev, sík felületeket, a vakolatot nem alappontok és alapsávok felhordásával, azok­hoz igazodva készítették. Nem használlak nagy símítót a felület megdolgozására, és általában egy rétegben hordták lel a teljes, kívánt vakolat vastag­ságot. Az ilyen jellegű munka enyhén hullámos, lágy, az alapsíkot követő felületet eredményezett. Ez1 a megoldást mi is követjük középkori épületek helyreállításánál, mind a belsőfalfelületeken, mind a homlokzatokon (sárospataki vár, kisapáti kápol­na, soproni gótikus zsinagóga stb.). Cseh pél­dákon tanulva, újabban a középkori belső terek helyreállításánál a mészdús anyagú és vassímító­val megdolgozott felületű vakolatokat is alkal­mazzuk. Ez a módszer nagyon kellemes megjele­nésű, enyhén hullámos, tompán fényes felületet eredményez. A korábban említett, megőrzésre szánt vakolat­részekhez úgy csal lakozunk az új vakolattal, hogy a kettő között néhány millimél er síkbeli differencia legyen. Ezzel, az előzetes vakolatkörülfogás után, a szükséges injeklálás szakszerű elvégzése mellel 1, 240. kép. Diósgyőr. Vár. délkeleti torony csigalépcsője 241. kép. Nagyvázsony. Kinizsi-vár, falazat hézagolása előt t

Next

/
Oldalképek
Tartalom