Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Párkányi Mihály: A műemléki tervezés kérdései

helyezték a műelmékvédelem nagy történelmi perspektívával gondolkozó helyes elképzeléseinek, nem érezték át eléggé a köztulajdon iránti kötelező szocialista felelősséget, dolgozott a kapitalizmus népellenes kultúrpolitikájából fakadó tudatlanság, nemtörődömség is, meg a demagógia, mely a műemlékkel való törődést valamiféle úri passziónak, a volt uralkodóosztályok felé irányuló opportunus magatartásnak deklarálta, és nem utolsósorban az az elvtelen vagyonszerzési vágy, mely a gazdátlanul maradt — vagy akár csak részben használt — épületeket csáki-szalmájának tekintette, ahol boldog-boldogtalan ingyen építőanyaghoz vagy tüzelőhöz juthat. így jött létre a szocialista műemlékvédelem első tíz évének az a sajátos —• nem antagonisztikus —• belső ellentmondása, hogy a magasabbrendű műemlékvédelem ellenére műemlékállományunk egy része tovább pusztult, és nem egy helyen (főként a városoktól távol eső kisebb községekben) a háborúsnál nagyobb károkat okozott a háborútól nem is sújtott épületek helytelen használatával, kiélésével vagy éppen széthurcolásával. Ez a gyakorlat szocializmus ellenes, ezért a fejlődő, erősödő rendszer ki fogja dobni magából, mint beteg gócot. Meg kell vizsgálnunk a műemlékek köztulajdonba vételének — a szocialista műemlékvédelem alapfeltételének tényét abból a szempontból is : mit jelentett ez a lépés a műemlékvédelemben elméleti, tudományos, művészeti, tervezési szempontból ? Már említettük, hogy a magyar műemlékvédelem, főleg a restaurálás határainak és metodikájának tekintetében, már 1945 előtt eljutott a helyes elvek leszögezéséig, sőt gyakorlatban is létrehozott mintaszerű, ma is elismert munkákat. A magyar műemlékvédelem egészére vonatkoztatott szemléletét azonban 1945 után gyökerében meg kellett változtatni. A korábbi műemléki szemlélet alapállásában idealista : a műemlékeket kiszakította összefüggéseiből, nem vette figyelembe, hogy a műemlék elválaszthatatlan egységet alkot a tájjal, utcával,térrel, amelyben áll, maga is hat a környezetére, hatását, megjelenését viszont a környezet döntően befolyásolja. Ilyen szemlélet azonban nem is alakulhatott ki, mert a belőle szükségszerűen folyó építészeti és városépítészeti gyakorlat a letűnt társadalom korlátaiba ütközött volna. A népi demokrácia társadalmi keretén és a marxista ideológián alapuló műemlékvédelmi tudomány ós művészeti gyakorlat kialakításáért szívós harcot kellett és kell folytatni. Ennek jegyében eddig tíz év telt el. Egy decennium nem nagy idő, főleg nem a mi területünkön, ahol ez szükségszerűen egybeesett az új szervezeti formák, munkamódszerek kialakításával, a tudományos-tervezési és a terveket megvalósító saját kiviteli apparátusunk megteremtésével, mind ezt pedig az átszervezésnek szinte permanens állapotában. A szocialista műemlékvédelem gyakorlatának előkészítését két fontos helyen a tudományos munka és az építészet — városépítészet —• területén kezdtük meg nagy ütemben. Az előbbit a topográfiai munkák beindításával, az utóbbit a városképi vizsgálatokkal. Kötetünk több cikke is részletesen elemzi e munkák jelentőségét. Ehelyütt röviden csak annyit kell elmondani, hogy az újszerű és lényeges ezekben a vizsgálatokban a műemlék és műemlékjellegű épületek számbavételén felül a korszerű dialektikus szemléletmódnak keresztülvitele volt. A művészettörténeten mint vezet ő tudományon, gerincen felépülő topográfiai műemléki állomány-felméréseke szemlélet alapján műemlékvédelmünk határait az eklektika és a szeceszszió területére is kiterjesztették. A műemléki és városképi vizsgálatok —- amelyek ugyanazt a munkát az építészettel, építészettörténettel, városépítészettel mint vezető tudománnyal végezték,—azt eredményezhették, hogy az épületeket már nem elszigetelten, hanem összefüggésükben, nagyobb egységek, város-, tér-, utcakép részeként tekintették, hogy megfelelő csoportosítás, klasszifikálás (műemlék : feltétlenül megtartandó ; műemlékjellegű, városképi jelentőségű : lehetőleg fenntartandó jellegzetes városkép, védendő táj stb.) révén nemcsak az egyes védendő épületeket lehetett megjelölni, hanem összefüggő egységek, utcasorok, terek, városképek, városrészek együttes hatásában rejlő összefüggésekre is fel lehetett a figyelmet hívni. Ilymódon a városkép és műemlék fogalma szoros összefüggésbe került. A városkép védelme a műemlékre való támaszkodás révén nagyobb építé219. kép. Köln. Dóm. Nyugati kapujáról részlet