Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Horler Miklós – Komárik Dénes: A főváros műemlékvédelme

208. kép. Budapest. I. ker. Szent káromság u. 2. Vármúzeum, barokk volt itt szükség, amelynek során az Országháza Műszaki Irodájának szakszerű irányításával a sóskúti elmállott kőanyagot, fokozatosan tartósabb keménymészkőre építik át. Jelentős volt a tárgyalt időszak elején végzett munkák közül a Főváros Tanácsa központi székházának helyreállítása (tervező Gerő László), amelynek barokk-kori erőteljesebb színezés-rekonstrukciója és igényesebb jellege, a kapuk, vasrácsok, domborművek konzerválása, némely részek laparanyozása, a kapukat díszítő kőtrófeák megkeresése és újrafaragása, hatással voltak a főváros más műemlékeinek ugyancsak igényes helyreállítására is. A magyar műemlékvédelem elmúlt tíz évének nemcsak budapesti, hanem országos viszonylatban is egyik legfontosabb munkája a budai Vár helyreállítása. E munka területileg két különböző feladatcsoportra oszlik, a volt királyi palota és erődrendszer, valamint a vár lakónegyedének helyreállítása, A volt királyi palota 1944—45-ben történt pusztulása egyúttal megnyitotta a lehetőséget a budai Vár középkori és reneszánsz-kori múltjának tisztázására. A XIX. sz.-i építmények rombadőlésével olyan nagyszabású feltárásokra kerülhetett sor, amelyekre a palota ép állapotában nem lehetett gondolni, s amelyek a magyar tudomány számára közép-európai jelentőségű leleteket eredményeztek. Az 1948—54 között folyt kutató ásatások lényegében tisztázták a budai királyi palota építéstörténetét, a palota és az erődrendszer elrendezését és helyzetét, s hatalmas mennyiségű építészeti töredéket és tárgyi leletanyagot hoztak napvilágra. A kutatások eredménye építéstörténetünk egyes fejezeteit egészen új beállításba helyezte, s az adatok tudományos feldolgozása még foljdk. A Budapesti Történeti Múzeum által végzett kutatásokkal párhuzamosan megindult a palotát körülvevő déli erődrendszer helyreállítása, ill, rekonstrukciója, amely munka 1950 és 1954 között készült, Gerő László tervei és irányítása alapján. A feltárt maradványok, valamint régi metszetek és leírások egybevetésével helyreállításra került a déli nagy rondella, annak kaputornya, a nyugati falszoros külső falai a Buzogánytoronnyal és az ún. ,,Űj világ" kapuval s a keleti kapuszoros pártázatos falai és kapui. A középkori és Mátyás kori palota maradványainak végleges konzerválása és bemutatása még hátra van, ami az újkori palota helyreállításával összefüggően megoldandó feladat. A palota helyreállításának tervezésével a Középülettervező Vállalat Janáky István vezetésével működő műterme 1950 óta foglalkozik; a tervek,