Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)
Szakál Ernő: Kő- és faszobrászati helyreállítások
ványozását (1953). A győri múzeumépülel homlokzatán levő fülkék szobrait vastagon takarta az olajfesték, amely kiszáradva felrepedezett, és a felületet és formát teljesen elcsúfította. Az olajfestékrétegek mechanikai és vegyi eltávolítása után a faragványok eredeti formaszépsége újra kibontakozhatott (1952). Természetesen a helyreállítási feladatokhoz alkalmazkodó feltárás és tisztítás számos fokozata és változata lehetséges. Célunk rendszerint az erededi felületek feltárása, megmutatása és megtartása. Kedvező esetekben e munkálatokkal önmagukban már a helyreállítást végeztük el. Műemléki helyreállításaink során ritkán találunk ép emléket vagy faragványt. Kisebb-nagyobb sérülések, hiányok szinte minden objektumnál, architektonikus faragványnál vagy plasztikánál találhatók. A hiányok kiegészítésének javasolását, szükségességét és mértékét általánosan meghatározni nem lehet. Itt a tudományos, a szakszerűségi és esztétikai szempontok mellett gyakran a közérthetőség elérése is célunk lehet, az élménykeltés erejének fokozásával. A soproni Szt. György-templom stukkó-mennyezetének mintegy nyolcadrésze teljesen elpusztult, s a megmaradt stukkók állaga is vigasztalan képet mutatott. A rögzítés és tisztítás munkája után az eredeti részekhez alkalmazkodóan készült el a hiányok pótlása az eredetivel azonos modorban és technikával (1947). Architektonikus kiegészítések mellett a stukkókiegészítéseknél is ritkán merül fel olyan elvi állásfoglalás, amely a kiegészítést elítéli. A figurális és gazdag ornamentikájú faragványok kiegészítése azonban már más elbírálásban részesül, természetesen minden egyes esetben figyelembe kell venni a tudományos, a megtartási és esztétikai szempontokat, a legkisebb kiegészítések is alaposságot, gondos, figyelmes munkát igényelnek, részben a forma alakításának hűsége, részben a kivitelnek szakszerűsége érdekében. Stukkókat minden esetben azonos anyaggal egészítettünk ki. Kőfaragványok kiegészítésénél az előzetes vizsgálatok alapján határoztuk meg a kiegészítő anyagot, azonos vagy eltérő kőanyagot, műkövet vagy habarcsokat . r Általában a faragványoknak vagy szobroknak csak zavaró hiányait, sérüléseit egészítettük ki, leggyakrabban a kiegészítés anyagát építve bele a kiegészítendő faragvány anyagába. így készültek a kisebb kiegészítések, a soproni Szentháromságszobor helyreállításánál (1953) és a győri Szent Mihály-szobor restaurálási munkálatainál (1955). A figurális kiegészítések kivitele minden esetben a kiegészítés előzetes megmintázásával járt, míg az architektonikus faragványok kiegészítése közvetlenül a kiegészítő anyagból készült. Amikor a faragvány-töredékek jelentősége és sérültségi foka a fentebb leírt módon való kiegészítést nem tette lehetővé, a kiegészítendő töredéket vagy töredékeket bele is építettük a kiegészítő terméskőbe. (Ilyenkor a kiegészítés kőanyaga különös gonddal választandó meg, minthogy ilyen esetekben a szerkezeti és esztétikai szempontok jelentősebbek). 170. kép. Sopron. Új u. 16. helyreállított 1. emeleti gótikus ablaksora 171. kép. Sopron. Űj u. 16. gótikus ablaka kiegészítése