Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Szakál Ernő: Kő- és faszobrászati helyreállítások

ványozását (1953). A győri múzeumépülel homlok­zatán levő fülkék szobrait vastagon takarta az olaj­festék, amely kiszáradva felrepedezett, és a felü­letet és formát teljesen elcsúfította. Az olajfesték­rétegek mechanikai és vegyi eltávolítása után a faragványok eredeti formaszépsége újra kibonta­kozhatott (1952). Természetesen a helyreállítási feladatokhoz alkalmazkodó feltárás és tisztítás számos fokozata és változata lehetséges. Célunk rendszerint az erededi felületek feltárása, megmu­tatása és megtartása. Kedvező esetekben e munká­latokkal önmagukban már a helyreállítást végez­tük el. Műemléki helyreállításaink során ritkán talá­lunk ép emléket vagy faragványt. Kisebb-nagyobb sérülések, hiányok szinte minden objektumnál, architektonikus faragványnál vagy plasztikánál találhatók. A hiányok kiegészítésének javasolását, szükségességét és mértékét általánosan meghatá­rozni nem lehet. Itt a tudományos, a szakszerűségi és esztétikai szempontok mellett gyakran a közért­hetőség elérése is célunk lehet, az élménykeltés erejének fokozásával. A soproni Szt. György-temp­lom stukkó-mennyezetének mintegy nyolcadrésze teljesen elpusztult, s a megmaradt stukkók állaga is vigasztalan képet mutatott. A rögzítés és tisztí­tás munkája után az eredeti részekhez alkalmaz­kodóan készült el a hiányok pótlása az eredetivel azonos modorban és technikával (1947). Architektonikus kiegészítések mellett a stukkó­kiegészítéseknél is ritkán merül fel olyan elvi állás­foglalás, amely a kiegészítést elítéli. A figurális és gazdag ornamentikájú faragványok kiegészítése azonban már más elbírálásban részesül, természe­tesen minden egyes esetben figyelembe kell venni a tudományos, a megtartási és esztétikai szempon­tokat, a legkisebb kiegészítések is alaposságot, gondos, figyelmes munkát igényelnek, részben a forma alakításának hűsége, részben a kivitelnek szakszerűsége érdekében. Stukkókat minden eset­ben azonos anyaggal egészítettünk ki. Kőfarag­ványok kiegészítésénél az előzetes vizsgálatok alap­ján határoztuk meg a kiegészítő anyagot, azonos vagy eltérő kőanyagot, műkövet vagy habarcso­kat . r Általában a faragványoknak vagy szobroknak csak zavaró hiányait, sérüléseit egészítettük ki, leg­gyakrabban a kiegészítés anyagát építve bele a ki­egészítendő faragvány anyagába. így készültek a kisebb kiegészítések, a soproni Szentháromság­szobor helyreállításánál (1953) és a győri Szent Mihály-szobor restaurálási munkálatainál (1955). A figurális kiegészítések kivitele minden esetben a kiegészítés előzetes megmintázásával járt, míg az architektonikus faragványok kiegészítése közvet­lenül a kiegészítő anyagból készült. Amikor a fa­ragvány-töredékek jelentősége és sérültségi foka a fentebb leírt módon való kiegészítést nem tette lehetővé, a kiegészítendő töredéket vagy töredé­keket bele is építettük a kiegészítő terméskőbe. (Ilyenkor a kiegészítés kőanyaga különös gonddal választandó meg, minthogy ilyen esetekben a szerkezeti és esztétikai szempontok jelentősebbek). 170. kép. Sopron. Új u. 16. helyreállított 1. emeleti gótikus ablaksora 171. kép. Sopron. Űj u. 16. gótikus ablaka kiegészítése

Next

/
Oldalképek
Tartalom