Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Szakál Ernő: Kő- és faszobrászati helyreállítások

templom (1953—1954) belső helyreállítási munkáinál tehettünk rendkívüli, eredményes megfigyeléseket. Itt szembetűnt a kőfaragójelek két egymástól különböző, szokatlan típusa és ugyanakkor a különböző felület képzések eltérő faragástechnikái. Az egyszeri kőbalta megmunkálású felületekre karcolt kőfaragójelek kőfaragói másféle rangsorolásban voltak, mint az átdolgozott, sarririzott felület ű faragványok véseti kőfaragójelű csoportjának munkásai. Ihne kivitelezési különbözőség a jelek típusánál is jelentkezik. Bizonyos, hogy a templom építésénél dolgozó műhely két csoportból, speciális szakmunkásokból és helyi segítőkből tevődött össze. Vizsgálatunk az állékonyságra is kiterjed. Mállott, pusztuló köveket, faragványokat sajnos mindenütt találunk. Itt elsősorban a pusztulás fokát, majd az előidéző tényezőket keressük. Másképp alakítjuk helyreállítási programunkat akkor, hogyha a kőanyag silánysága a pusztulás fő oka ; és ettől eltérően határozunk, hogyha külső behatások a rombolás fő tényezői. Az anyaghibák és káros behatások mellett jelentősek a korrodáló vaskapcsok, szakszerűtlen elhelyezés stb. A győri barokk Szt. Mihály-szobor mellékalakját a korrodáló vaskapcsok és csapok tették tönkre s főként azok, amelyeket erősítés céljából helyeztek el a figurában. A silány anyagminőség még gyakoribb jelenség, s gyakran oly nagyfokú, hogy az emléket a helyszínen, a szabadban nem lehet megtartani. A vizsgálatot jól indokolt, mindenre kiterjedő javaslat egészítse ki. A faragványok szerkezet i összefüggéseinek zavaró részletei, vagy a stiláris jelleg szokatlan elemei sok esetben a másodlagos felhasználás vagy kiegészítés tényét jelzik. A sárospataki Rákóczi-vár vöröstornyából kibontott reneszánsz ablakokat kandallókként építette be a múlt század főúri szeszélye. A visszaállításra 1950—51-bon került sor. A pécsi kőtár rendezésekor (1952) lelt űnt az Ernuszt Zsigmond reneszánsz címerpajzsát tartó figurák nem egységes formaképzése, főként a baloldali alak bajuszos feje. A közelebbi vizsgálat megmutatta hogy a fej, több hasonló bel oldás mellett, XIX. sz.-i kiegészít és. Mindeme vizsgálatok elsősorban a tulajdonképpen elvégzendő helyreállítási munkának irányát, programját adják meg, ugyanakkor a tudományos kutatásnak is adatokat szolgáltatnak. Minden helyreállítási munkánál jelentős szerepet kapnak a feltárás és tisztítás különféle változatai. E teendőknek már alkalmazkodniuk kell a helyreállítás programjához, melyet a szakvizsgálat alapján meghatároztunk. A feltárás és tisztítás szinte csodákat mivel ott, ahol vakolatok vagy vastag mészfestésrétegek borii ják a helyreállítandó plasztikát. Csak lisztítással állítottuk helyre — a mészfestés-rétegek alóli kibontással — a soproni Káptalan-terem fínomfaragású figurális gyámköveit, pillérfőit és záróköveit. Az ugyancsak Sopronban levő, Fövényverem utca 29. sz. parasztház sarokszobája mennyezet ének putt ós stukkóját festések számtalan rétege a felismerhetetlenségig eltorzította, lit a tisztítás egy alig sejtett, ismeret165. kép. Sopron. Káptalan terem, gyám, helyreállítás előtt len szépséget hozott felszínre (1954). A ráhordott vakolatrétegek eltávolítása tárta fel a tihanyi altemplom XI. századi oszlopainak rusztikus testét, eltávolít va a románt ikus szépészel olajfest ékes marion, kép. Sopron. Káptalan lepem, gyám, helyreállítás után 10* 117