Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Vargha László – Cseh István – Tóth János: Népi és ipari műemlékek védelme

g 50 mm 1859 előtti hó:o* ÍZ'A ledöntött nozok Gt7l 1859 utáni tiázo* 152. kép. Szalafő. Vas m. Pityerszer. Település fejlődése, térkép műemlék helyreállítása során az elfalazott eredeti részeket kibontottuk, a külső vakolatot az eredetinek megfelelően kijavítottuk. Megújítottuk a ház nádfedését és a hozzákapcsolódó présház tetőzetét. 1954- ben megtörtént a nemesnépi harangláb (épült 1793) helyreállítása s a ceredi (épült 1731), valamint a szabolcsbákai (épült a XVIII. sz. végén) harangtorony új zsindelyfedése. Felmértük az Akaii, Fő u. 2(5. sz. (épült a XIX. sz. elején) parasztházat, a szabolcsbákai harangtornyot, Szín ben a malmokat s Úszódon a hajómalmot. 1955- ben az alföldi szélmalmok jegyzékét öszszeállítottuk, s ezek közül a karcagi szélmalom tetőzetét s egyik szél vitorla ját kijavítottuk. A Miskolci Tervező Irodával elkészíttettük a szendrői ún. „festőház" (épült a XIX. sz. elején) helyreállítási terveit. 153. kép. Szigliget. Veszprém m. Jankó f. pinee A továbbiak során felmértük a Vámosorosziban levő szárazmalmot (épült a XIX. sz. elején). Ennek alapján megtörténhetett annak elbontása azzal a céllal, hogy amint lehetőség kínálkozik, szabadtéri néprajzi múzeumban állítsuk fel. 1958-ban a Győri Tervező Iroda elkészítette a pankaszi faharangláb (épült 1750 körül) felmérését, valamint helyreállítási terveit és a szalaíői pityerszeri 131. sz. emeletes „kastél" („kástu") (épült a XIX. sz. elején) helyreállítási terveit. * Az 1958. évben az Építésügyi Minisztérium elindította a népi műemlékek alaposabb nyilvántartásának nagy munkáját. A Város- és Községrendezési Főosztály az ország faépítészeti emlékei rohamos pusztulásának megakadályozása érdekében a faépítészetben gazdag területek átvizsgálását rendelte el. Az 1949. évi statisztika alapján kijelölte azokat a járásokat, amelyekben jelentős számú népi lakó- és gazdasági faépület 1 aláiható (Zala, Vas, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár m.), s ezt a területet kiegészítette azokkal a falvakkal, amelyekben a faépületek száma nagy. Bevette az elsőrendűen fontos kutatási területekbe azokat a kisebb tájegységeket is, amelyekben a féltve őrzött színes faormú házak (Hegyhát), az utcai előtornácos házsorok (Fertőkörnyék) még állanak. Kiterjesztette a kutatási területet a sajátos néprajzi tájegységekre (Ormánság, Zelicség, Szigetköz, Bodrogköz, Tiszahát és Szamosköz). Végül bekért jelentések alapján megállapította a hajó-, vízi-, száraz-, kalapácsos, szél- stb. malmok lelőhelyeit (és állapotukat). A Főosztály a kutatómunkába elsősorban azokat az építészeket vonta be, akik hivatásszerűen foglalkoztak már a népi építészettel, vagy egyetemi tanulmányaik során résztvettek a népi műemlékek felmérésében, s szakirodalmi ismeretekkel is rendelkeztek. A kutatási területet úgy jelölte ki, hogy a települések egy-egy tájban szervesen kapcsolódjanak egymáshoz. 65 építész teljesítette egészében vagy részben a vállalt kutató munkát. Az EM tervező irodák építészein kívül résztvettek a kutatásban a Műszaki Egyetem, az F. M. tervező vállalat, az Aluterv, a M. E. Sz. építészei, illetve műtörténészei is. A kutatók 290 települést kutattak át. Egyes munkatársak egy-egy kisebb tájegység részletes átkutatásával jelentős munkát végeztek. (Őrség, Göcsej egy része, Petőmihályfai szőlőhegy, Tiszahát stb.) Néhány munkájukat ábráink között bemutatjuk. A iégi Vas megyei őrségi Szalafő általános és egyik szerének részletes (százéves) fejlődési vizsgálata is nemrég elkészült. Egy-két lebontásra szánt épületet sürgősen fel kellett mérni. Általában felmérésre került olyan épület is, amely talán egyedülállóan képviseli egy nagy táj legrégibb építészeti múltját.