Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)
Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében
A Sóhivatal továbbra is fontos szerepet töltött be Pécs és régiójának gazdasági életében. A 18. század végi topográfiai munkák, például Papanek, 445 Windisch, Korabinszky is említést tesznek róla a város ismertetésénél 446 Vályi szerint „Harmintzad és Postaház is vagyon itten", 447 de az előbbin bizonnyal a Sóház értendő. A Magyar Udvari Kamara 1772-es reformjának, majd a jozefinus átszervezéseknek, utóbb a kamara 1790-es visszaállításának 448 a pécsi Sóhivatal életére gyakorolt hatásáról nem ismerünk adatokat, de az ilyen jellegű források feltárását nem is tartjuk feladatunknak. 449 Említést érdemel, hogy Rumy Károly György kéziratos Somogy vármegye leírása 1812-ből különbséget tesz a jelentősebb, királyi sóhivatalok és az alárendeltebb funkciót betöltő sólerakatok között. 459 Strázsay János 1823-ban Pécsett „10 Só-árulók"-at hoz, 451 Egyed Antal pedig, 1829-es chorographíájában, a forgalmas dunai kikötőhelynél, Paks mezővárosnál megjegyzi: „só árulás, melyet privatusok bírnak". 452 Tehát a só kiskereskedelmi forgalmazását magánszemélyek végezték, de ezek és a kamara között még privilegizált sókereskedők is közvetítettek. A kincstári sóházakból szerezték be az árut - a tolnaiak még Pécsre is elmentek érte - amelynek limitált ára volt, de a kereskedők gyakran drágábban adták tovább, A Kanizsa felé vezető út egyik állomásán, Szigetváron is létesült lerakat, amelynek klasszicista stílusú, emeletes épülete ma is áll. A kincstár a 18. végén elkezdi emelni a jövedéki termék só árát, amelyet a 19. század elején már a többszörösére felsrófolnak. A helyzetet jellemzi Széchenyi István kifakadása: „Csak a só, a só nem volna oly drága". 453 Nem is anynyira a közvetlen táplálkozásban, hanem az élelmiszerek tartósításánál és az állattartásban volt fontos szerepe. A pécsi Sóház a 18. század végén - 19, század elején többször is szerepel a helyi forrásokban, A város tanácsülési jegyzőkönyvében említik 1773, április 28án, egy szomszédos ingatlan eladása kapcsán, a „Soó Házhoz tartozandó Kerth"-et, 1779. október 22-én pedig, egy hasonló ügyben, a „Pétsi Sóházhoz tartozandó kert"-ről írnak, s szintén ingatlanügyletnél szerepel a kert 1803. március 15-én. 454 Az 1786-os telekösszeírás belvárosi kötete 500. házszám alatt hozza a Sóhivatalt, csakúgy, mint 1789-ben. 455 A Domus Salis Officii az 1814-1815-ös adóösszeírásban az 549. sz., 453 az 1828-as Regnicolaris Conscriptio pedig 558. sz.-nál vette fel a Királyi Sóhivatal házát 457 - részletesebb adatok nélkül, mert mentes volt az összeírás alól. Ez utóbbi forrásban több, a Belvárosban lakó, aktív, vagy már nyugalmazott sótisztről találunk érdekes adatokat. Vagyoni helyzetüknek megfelelően háztulajdonosok, vagy házat, netán csak lakást bérelnek, s közülük többen nemesemberek. 458 PIATSEK JÓZSEF TERVE AZ ÚJ SÓHÁZHOZ 1832-BŐL A Tudományos Gyűjtemény 1823-ban, Baranyáról megjelent ismertetésében olvashatunk a „Kir. Só Tisztségéről is. 459 Öt hivatalnokának feladata a mohácsi lerakatból szekereken Pécsre szállított, évi 60000 mázsa só 460 elosztása Baranyában és Somogyban. Látni való, hogy a 18, század közepéhez képest több mint tízszeresére nőtt a pécsi hivatal forgalma. Valószínűleg elsősorban ezért vetődhetett fel egy új Sóház létesítésének ötlete, fél évszázaddal az előző, nagyobb építkezés után. A fennmaradt iratok és tervek segítségével jól követhető ennek a - végül elvetett - kezdeményezésnek a története. Itt említjük meg, hogy a MOL gyűjteményében, a Kamarai Levéltár tervanyagában előfordul egy, Johann Wiendisch szignálta lap 1822-ből, 461 amelyet a vonatkozó állagjegyzék 462 úgy hoz, mint a pécsi Sóhivatal tervét 1823-ból. Erről - amelyen egy helyszínrajz, több épület alaprajzai és metszetei szerepelnek - egyértelműen megállapítható, hogy nincs köze a pécsi Sóházhoz, nem pécsi helyszínt ábrázol, s valószínűleg nem kiviteli-, hanem felmérési terv, A tévedést az okozhatta, hogy készítője pécsi építőmester volt 463 Ismereteink szerint, először 1821-ben, tanácsülésen merült fel a Sóház áthelyezésének ötlete. 464 A sok sószállító kocsi okozta problémákat úgy akarták megoldani, hogy a Főutcából a város külső részére költöztetik át a hivatalt. Ezután majd egy évtized telt el, mire 1829ben újra napirendre került az ügy. A választott község ekkor - a tanács egyetértésével - azt javasolta, hogy a nagy forgalmával a város életét zavaró Sóházat helyezzék át a Marhavásártérnél lévő, üres területre 465 A kérdésre a következő évben is visszatértek. A kilencvenek 1830. augusztus 17-i gyűlésén ismét a korábban ajánlott telket proponálták a magisztrátusnak és Spies János polgármesternek az új Sóhivatal felépítésére. 466 Ezután a város megkereste a kamarát. Az onnan, 1831. március 9-én érkezett leiratot 467 - amelyben a kormányszék jelzi, hogy a szükséges megbeszélések miatt Pécsre fog utazni Mayer kerületi inspektor - a tanács 28-án tárgyalta, s bizottságot jelölt ki a polgármester vezetésével. 468 Ebben az ügyben a helyi Sóhivatal is átírt a városnak március 30-án. 469 Az események felgyorsultak és elindult a tervezés, amelynek megrendelője a város lehetett. Ennek dokumentuma az a négy lap, amelyek a Kamarai Levéltárral kerültek a MOL gyűjteményébe. 470 A sorozat első darabja egy helyszínrajz a tervezett, új Sóház építési telkéről és a szomszédos ingatlanokról 471 A lapot Nóvák Simon városi mérnök 472 szignálta 1831-ben. A telek ugyanaz, amelyről a korábbi források is írnak, A Belvárostól keletre, a Budai külváros területén feküdt, nagyjából a jelenlegi 8. és 9. tömbök helyén. A rajz a szomszédos Ingatlanok tulajdonosainak neveit is feltünteti,
