Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

10. kép. Szathmáry püspök palotájának romjai tátott föld színig. Fundamentomi maíglan a' földben vannak. 1789, esztendeig Isteni szolgálatot tartatott benne a' német Hívek' számára; belől azon bolt-hajtáson, melly a' Sanctuaríumot a' templom' derekától elválasztá, egy vas rúdon lefüggött Máttyás Király' hollós czímere igen diszessen, Láttam ezt több ízben ennen szemeimmel; kár volt legalább azt a' pusztítástól megnem menteni!! A' Főtemplomból a' fundamentumokon kívül fenn maradtak mai napig három kékszínű granit kőből faragott gömbölü oszloppk; ezeknek egyike, láttámra a' Püspöki ház előtt lévő piaczon a' Franciskánusok Sekrestyéjétől mintegy 10 lépésnyire állott; most a' Püspöki Udvarban hever másik párjával egygyütt, melly már előbb kidőlt, vagy kidöntetett; a' harmadiknak darabjai résznyire a' Budai kapu mellet lévő ház', résznyire a' Város' háza falaiba rakattattak. A templom mellett állt ,,a' Sz. Istvántól ide helyheztetett Káptalan' Prépostjának lak-helye [...] Ezen épületnek maradéka is fenn állott szinte 1805. esztendeig; fölső része b. Milassin püspöktől lerontatott".

294 A székesfehérvári bazilika megmaradt részeinek pusztulását Jankovich is fájlalja, Mint írja: „Láttam ditsőült Sz, István Apostoli buzgósága' világszerte híres maradvánnyát, a' Magyarok' Nagy Asszonya' gazdag templomának éjszaki oldalát, a'hoz ragasztott bálvány kövekből ékesen faragott sudaras oszlopokat, és ezekből kihajtott külömbféle állatoknak, 's Képzeteknek kimetszésivel ékesített boltozatok' karjait. - Láttam ennek túlsó oldalán még harmad részben fedél alatt, első Lajos Királytól tizenöt öl hoszszára kőből faragott boltozatra, hármas padolat osztályra felségesen épített, és régisége által már egészen setét éjjelben borult a' Prépost' udvarában helyheztetett Kápolnát, nellynek magasságát kívülről közel 14 ölre tartottam, és a' mellyben 1793-5 esztendőkben többszöri ízben ájtatoskodtam de tavali esztendőben ennek elpusztított helyén már üres udvarhelyet találtam,"

295 Fejér György Jankovich Miklós gyűjteményét bemutató írásában azt a nagy pusztulást említi, mely a II. József által feloszlatott szerzetesrendek birtokában lévő egyházi kincsekben 1786-1787 körül végbement. A margitszigeti kolostor kincseit például nyilvános kótyavetyén uzsorások vásárolták meg, a „belső értékkel" nem bíró emlékeket széttörték, szétszaggatták. „Nagy csapást tettének ugyan Hazánkban a' Tatárok - a' két száz esztendőkig dúló Törökök - de mégis valóban hajdani díszünk nagyobb hajótörést nem szenvedett, mint midőn a' Honnyi Királyaink, Királynéink, Naggyaink, 's ditső őseink' adakozásából, hét száz esztendőknek szüntelen veszélyei között fen tartatott kincseink - emlékeink, - Hazai szorgalmatosságunknak, és Mesterségeinknek remekjei a' világosítás színe alatt, fel áldoztattak."

296 A Pécs mellett álló tettyei várnak ( 10. kép) „Múlt esztendőben kövekért egyik oldalát földig lerontották. így pusztulnak hazánknak régi emlékei. így Világos vár, így Nógrád, így Visegrádnak az örök fennmaradást érdemlő Salamon tornya. A római pápa földén kemény büntetés alatt megvagyon tiltva a régi díszes maradványok elrontása."

297 A történelem tárgyi emlékeinek - részben az utókor gondatlansága miatt bekövetkezett - pusztulását fájlalja Kölcsey, „Magyar Királyainknak sírhalmaíkat az elpusztulástól meg nem védelmeztük; 's a' Bethleneket és Rákócziakat borító márvány daraboknak megtagadtuk a' kímélést [,..] Mit talál a' szem, melly régiségeinket vizsgálja? Nemde Őseinknek várfalait, mellyeket a' gondatlan unoka lehagyott omlani, 's köveiből falujában korcsmát rakatott, 's maga városi fedelet ment keresni".

296 Jankovich Miklós a budai várban feltárt, véleménye szerint Mátyás első feleségének, Podjebrád Katalinnak holttestét rejtő sírboltról szóló írásában majdnem 8 oldalon keresztül, mintegy lajstromozó, regisztráló szándékkal sorolja fel azt a 30-40 építészeti emléket, melyeket Ifjúkorában még látott, vagy ismerősei tudósítottak felőlük, de mostanra már teljesen elpusztultak, vagy rommá váltak.

299 Úgy véli, hogy a hazai ókori és középkori emlékek pusztulását nem elsősorban a háborúk dúlásai, hanem a békeidők hanyagsága és haszonlesése okozta, Mennyi nagyszerű emlékkel büszkélkedhetnénk, ha